Zárszámadás: a kormány bizonyítványa

A szocialista–liberális kormány most terjesztette be a Ház elé azt a törvényjavaslatot, amelyben leginkább tükröt tart saját magának. S bár a vizsgálandó éven – a 2004-esen – két miniszterelnök és három pénzügyminiszter keze nyoma is megtalálható, mégis ez tekinthető a legegyértelműbb esztendőnek. Hiszen ezen év kapcsán lehet a felelősségről a legtisztábban ítélkezni. Ugyanis a szocialisták készítették elő, ők hajtották végre, s ráadásul ők is számolnak be róla. (Van azonban olyan ország, ahol a számvevőszék készíti elő a zárszámadást, amely így hitelesebbnek és talán pontosabbnak is tűnhet.) A dolog pikantériája, hogy az eredeti törvényjavaslatot egy bizonyos László Csaba nevű pénzügyminiszter, a végrehajtást egy kollégája, Draskovics Tibor pénzügyminiszter végezte, míg a bizonyítványosztást egy Veres János nevű pénzügyminiszter kísérli meg. Az évközi Gyurcsány-féle miniszterelnöki puccsot azért nem érdemes nagyon emlegetni ezen ügy kapcsán, mert furcsa módon a kormányfőváltásnak nem igazán voltak érdemi következményei a költségvetési politikára nézve. A felelősség azonban kristálytiszta: a szocialista–szabad demokrata koalícióé.
A kezdet sokat ígérő volt. A korábbi pénzügyminiszter és az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter 2003 decemberében kijelentette: az államháztartási hiány a 2004-es évben nem haladhatja meg a 3,8 százalékot. Ezt az egyébként külföldi elemzők által nagyítóval vizsgált és a befektetők szerint a szavahihetőséget és a kiszámíthatóságot talán legjobban szimbolizáló számot aztán év közben ötször módosították. Most, az év lezárultakor, ez a kritikus százalékos mérték éppen 6,1 százalékot mutat! De még ebben sem lehetünk biztosak, hiszen előfordulhat, hogy a parlamenti vita során ezt is megváltoztatják. Épp a napokban derült ki, hogy a 2003-as hiány sem annyi, mint amennyit eddig hittünk, hanem az Eurostat hivatalos közlése szerint két tized százalékponttal magasabb.
Aki az hiszi, hogy ezen történések és eltérések lényegtelenek, az súlyosan téved. Hiszen a parlamentarizmusnak éppen az a lényege, hogy a kormányzat parlamenti kontroll alatt működik. Ez pedig jelen esetben azt kellene hogy jelentse: a költségvetési törvényben a parlament által szentesített számokat kőbe vésetten, a kormány számára pedig kötelezően kellene betartani. Ha a folyamatok jelentősen eltérnek, akkor pedig az alkotmányosság okán is pótköltségvetést kellene a kormánynak a parlament elé terjesztenie.
A szocialisták azonban nem szeretnek tükörbe nézni. (Ez persze valamelyest érthető.) Így a kormány lényegében mind a hiány vonatkozásában, mind pedig a költségvetés szerkezetét illetően önkényesen jár el. Parlamenti jóváhagyás nélkül garázdálkodhatnak a költségvetés, illetve az államháztartás számai között. Mire az államháztartási törvényt olyan mértékben felpuhították, hogy szinte korlátlan tere nyílt az átcsoportosításoknak. Nem véletlen, hogy Veres János, a nemrégiben kinevezett pénzügyminiszter a bizottsági meghallgatásán olyan mereven elzárkózott a pótköltségvetés benyújtásától.
Pedig az idei folyamatok kísértetiesen hasonlítanak a tavalyiakra, hiszen az év közepére már szinte elértük az éves tervezett hiány összegét. Mindez azonban bizonyos szempontból még mindig kevés. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) véleménye szerint „A hiány megítélésénél indokolt figyelembe venni, hogy a 2004. év folyamán olyan intézkedések történtek, amelyek bevételnövekedést és kiadásmérséklődést, egyúttal hiánycsökkenést eredményeztek. Ezek (a többségi állami tulajdonú gazdasági társaságok osztalékelőleg-fizetési kötelezettségének előírása, az EU-s adószámmal rendelkező vállalkozások áfabevallásainak kiutalás előtti, teljes körű ellenőrzése, az úgynevezett 13. havi juttatás 2005-ben történő kifizetése) 196,2 milliárd forinttal mérsékelték – a kormány mintegy 180 milliárdos takarékossági programján túlmenően – a hiányt.”
Mi lett volna, ha ezek a manipulációk – amelyek érdemi és hosszú távú intézkedéseknek semmiképp nem nevezhetők – nem történtek volna meg? Sajnos még ezeken az elítélendő lépéseken kívül is előfordultak törvénytelenségek és sunyiságok. Több mint 11,4 milliárd forinttal túllépte a kormány az egyedi kezességvállalások keretét, amely törvényben volt rögzítve. Ezzel a lépésével újabb törvénysértést követett el.
Ráadásul az államháztartási törvény szerint a kormány csak kivételesen vállalhat készfizető kezességet, mégis minden kezességvállalása ily módon történt. A törvénysértéseknek a közvetlen károkon túl ráadásul van egy felbecsülhetetlen romboló hatása. Nevezetesen akkor, amikor a kormány demonstratívan maga jár elöl ilyen példával (lásd az áfa-visszatérítések ügyét), rombolja az egész társadalom adózási fegyelmét és az állampolgárok törvénytisztelő magatartását. S ezután már semmilyen feketegazdaság elleni fellépés nem lesz hiteles és eredményes. A károk ráadásul hosszú távon jelentkeznek, s valószínűleg az államháztartás jövőbeni kára sokszorosa lesz a kezességvállalások beváltásakor keletkező költségvetési kiadásnak.
Van még egy nagy tétel, amelyet az ÁSZ egy korábbi jelentésében már élesen kritizált. Az autópályák finanszírozásáról van szó. Talán nem kerülte el a kedves olvasó figyelmét az a Magyar Nemzetben is napvilágot látott hír, hogy mintegy hárommilliárd eurós, azaz hétszázmilliárd forintot meghaladó hitelfelvételre készül az állam. Ráadásul ezen pénzösszeg egy jó részét már elköltötték, részben 2004-ben. A kormány ebből akarja kifizetni a már korábban közvetetten felvett 125 és 158 milliárdos adósságát, amelyből akkor finanszírozták az építéseket. Ilyen körülmények között ember legyen a talpán, aki még csak hozzávetőlegesen is meg tudja mondani, hogy vajon mennyi is volt a 2004-es évben a tényleges hiány összege.
Az évek közötti elszámolásbeli manipulációk, a követhetetlen és kiismerhetetlen kormányzati politika óriási károkat okoz közvetlenül belföldön, de hazánk nemzetközi megítélésén és hitelminősítésén keresztül közvetve is. A gyurcsányi nagyotmondások és becsapások sorozata mellett felkészülhetünk arra is, hogy a kormányváltást követő átadás-átvétel idején mi minden sunyiság fog még kiderülni. Márpedig már az is sok, amit eddig a saját szemünkkel láttunk.

A szerző közgazdász, országgyűlési
képviselő (Fidesz)