A sajtó ujjong, ha a BUX emelkedik – bár ebből semmi hasznunk nincs

A napihírekből soha nem marad ki a BUX index aznapi alakulásának ismertetése. A GDP mellett a BUX index a másik szám, melynek alapján a kormány a kirobbanó sikert láttatni szeretné. Érdemes tehát a tőzsdét és a BUX-ot górcső alá venni. Negyven- évi szünet után nyitott újra 1990-ben a Budapesti Értéktőzsde, nagy reményekkel. A tőzsde a versenyszerű piacgazdaságokban valóban nagy jelentőséggel bír, hiszen a vállalkozások legprosperálóbb hányada az áttekinthető tőzsdei szabályok figyelembe- vételével jut friss tőkéhez, ráadásul nem egy szűkebb hazai, hanem a nemzetközi tőkepiacon. A tőzsde a befektetőknek is kitűnő alternatívát kínál, bár kockázatosabbat, mint a bankbetét vagy az államkötvények. Igazi versenygazdaságokban, mint az USA-ban, Japánban vagy néhány távol-keleti országban, a teljes vállalkozói tőkének akár 25-30 százalékát is a tőzsdén jegyzik. Nagy tehát a tőzsdei kapitalizáció. Az Európai Unió egyes országaiban ez az érték meghaladja a tíz százalékot. A gazdaság krémje tehát tőzsdén van.
Nálunk azonban marginális a magyar gazdaság tőzsdei kapitalizációja. Ráadásul a sikeres cégek tulajdonosai döntően külföldi részvényesek. A részvénypiac forgalmának 80-85 százalékát is külföldi befektetők bonyolítják, csak éppen Budapesten és nem New Yorkban vagy Tokióban. Azon sem kell meglepődni, hogy ma szárnyal a BUX, hiszen a tőzsdén jegyzett cégek jórészt külföldi tulajdonú exportcégek, amelyek haszna az elmúlt három évben megkétszereződött-megháromszorozódott a GDP-orientált (és a GNI-re, a nemzeti jövedelemre oda nem figyelő) gazdaságpolitika következtében. A részvényár pedig akkor emelkedik, ha a cég profitja nő – ez így van rendjén.
Felvetődik a kérdés, hogy akkor minek is ujjongjunk a BUX index szárnyalása kapcsán? Annak, hogy a külföldi tulajdonú cégeknek jól megy a soruk Magyarországon? Ennek csak azért örülhetünk, mert magyar munkaerőt foglalkoztatnak, a munkabér és annak járulékai Magyarországon maradnak. Több örömre nincs okunk. Annak örüljünk, hogy a külföldi befektetők az utóbbi két-három évben nagy pénzeket kasszíroztak a BUX emelkedésén? Ennek inkább az érintett külföldiek kellene hogy örüljenek. A mi örömünk annyi, hogy ez a jelenség mutatja a külföldi érdeklődést. A múlt azonban zuhanásra is hozott példát.
Mások örömében osztozni valóban szép emberi magatartás, de kevés a saját boldogulásunkhoz. Örömök helyett lenne ok fejfájásra is a tőzsdével kapcsolatban. Ezeket is érdemes megfogalmazni. Vajon miként történhetett, hogy anélkül zajlott le a privatizáció, hogy a magyar gazdaság zászlóshajói (nagy cégek, bankok, biztosítók stb.) a tőzsdére kerültek volna, ahol a vételárat a piac alakította volna ki, különféle privatizációs értékelőbizottságok helyett? Miként lehetett a privatizációról mint sikerágazatról beszélni, amikor azt nem kísérték sikeres, a piac által elismert tőzsdei bevezetések? Mi az oka, hogy az elmúlt években nem volt számottevő az érdeklődés abban, hogy új cégeket is bevezessenek a tőzsdére, és nőjön a magyar gazdaság tőzsdei kapitalizációja, átláthatósága?
Mi volt az oka annak, hogy a tőzsde mint intézmény (rt.) is kikerült a hazai tulajdonosi körből, és többségében külföldi tulajdonú lett? Vajon mi járunk-e a tőzsdei globalizáció élvonalában, és mutatunk példát másoknak? A nemzetközi példák ugyanis arról tanúskodnak, hogy az egymást lenyelni óhajtó nemzetközi tőzsdék között óriási a pozícióharc, minthogy Amerikában sem ujjongott a Wall Street Journal attól az ötlettől, hogy az egyik olajipari világcég esetleg kínai többségi tulajdonba kerül. Talán föl kellene hívni a Wall Street Journal szerkesztőit, tessék ujjongani az ilyen ötletek hallatán, hiszen a globalizáció „trendi” dolog. De a londoni lapok sem rajonganának az ötletért, ha az ottani tőzsdét német vagy francia befektetők vennék meg.
BUX-ügyben is helyrekerülhetnének a dolgok. Egyrészt mélyreható változások lesznek szükségesek ahhoz, hogy a magyar gazdaság hazai szereplői is tőzsdeközelbe jussanak. Ennek alapvető feltétele, hogy ne diszkrimináljuk, hanem legalább azonos feltételrendszerhez juttassuk a hazai vállalkozásokat, mint amilyen helyzetben a dinamikus nagy tőzsdei cégek vannak. Akkor ők is növekednek, foglalkoztatnak, és tőzsdeképesek lesznek. Ehelyett azonban a tőzsde élénkítésére ismét aszimmetrikus szabályok megalkotására készül a kormány. Pályázni lehet majd a tőzsdebevezetés költségeire. Ez nem normatív alapon lesz elérhető. A tőzsdei cégek kedvezőbb adóztatási szabályain is gondolkodnak már. Aligha hihető viszont, hogy a tervezett új tőzsdeélénkítési elképzelések kiállják majd az unió versenysemlegességi vagy akár a magyar alkotmány egyenlő elbírálásra vonatkozó normáit.

A szerző országgyűlési képviselő