Bush elnök kegye

Felháborító, hogy amíg hazánk gazdasági teljesítménye alapján lassan az európai közösség tagországai között a sereghajtók közé szorul, miközben meggondolatlan fiskális politikánk miatt sorra kapjuk az Európai Unió vezetőitől a figyelmeztetéseket és intőket, miközben sorra eljárásokat kell kezdeményezni a magyar pénzügyi kormányzat ellen sanda magatartása miatt, miközben egyre több egyetemet végzett fiatal kénytelen akár harmincéves koráig a szülei nyakán ülni, mert nem kap munkát, miközben a magyar gazdáknak traktorokkal kell felvonulniuk a Kossuth téren, hogy a számukra járó uniós pénzhez hozzájussanak, miközben kisvállalkozások ezrei mennek tönkre a szocialista–liberális kormányzatnak a multinacionális cégeket támogató politikája miatt, addig a magyar politikai elit azzal a nagy horderejű politikai kérdéssel van elfoglalva, hogy több mint négy évvel ezelőtt Orbán Viktor megsértette-e Bush elnök önérzetét, vagy sem.
Akár legyinthetnénk is erre a legújabb kis magyar abszurd komédiára, ha nem hordozna magában komoly tanulságokat. Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a napjaink szocialistái, akárcsak a francia forradalom arisztokratái annak idején, semmit nem tanultak és semmit sem felejtettek.
A történet jó példája annak, hogyan él tovább töretlenül az MSZMP-s gondolkodásmód, az idegen érdekeket szolgáló szervilizmus az egykori KISZ-vezetőkből és egyéb baloldali szervezetből országirányítóvá vedlett csapat lelkében. Ahogy annak idején Moszkvára emelték reszketve tekintetüket, ahogy minden cselekedetükkel a „nagy testvért” szolgálják, és azt lessék, miként lophatják be magukat a „nagy ember” kegyeibe, és rohantak árulkodni, ha azt tapasztalták, hogy valaki másként mer gondolkodni, most ugyanez a szervilizmus köszön vissza ebben a kis abszurd történetben. Bush elnök megorrolt a „bárdolatlanul” viselkedő Orbán Viktorra, ugyanis a magyar miniszterelnök több mint négy esztendővel ezelőtt nem határolódott el élesen (!) Csurka István kijelentésétől, miszerint Amerika politikájával maga is hozzájárult a New York-i Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadáshoz. Egyes vélemények szerint Csurka még azt is ki merte jelenteni, hogy „megérdemelték”. A MIÉP vezetője természetesen nem az ártatlan áldozatokra értette, ha tett is ilyen kijelentést, hanem az Egyesült Államok politikusaira.
A dollármilliókkal fizetett MSZP-s PR-szaktanácsadók által kiagyalt kis „szösszenet” elsődlegesen arra épül, hogy összemossák a legnagyobb ellenzéki párt politikáját a szélsőjobboldali MIÉP-ével. Ezt megfejelték azzal, hogy bezzeg, amikor Orbán Viktor járt a Fehér Házban, akkor Bush elnök csak úgy belebotlott, mintegy véletlenül a magyar miniszterelnökbe, miközben az alelnökkel tárgyalt, addig Gyurcsány Ferenc csaknem egy órát tölthetett a „nagy ember” társaságában. Mi ez, ha nem a szocialista szervilizmus, az idegen érdekek minden fenntartás nélküli kiszolgálása, aminek az elmúlt napokban éppen a közös román–magyar kormányülés kapcsán lehettünk ismét tanúi, amikor a regnáló magyar kormányfő miniszterei társaságában Bukarestben mosolyogva hallgathatta, amint a román miniszterelnök kijelenti, hallani sem akar magyar karok nyitásáról a román egyetemeken, tanuljanak az ott élő magyarok inkább románul, azzal talán belophatták magukat a román politikai vezetés szívébe. Nem tudom, miért háborodnak fel ugyanezek a magyar szoclib politikusok, amikor idegen érdekek szolgáinak, sőt „hazaárulónak” nevezik őket. Vajon nem ők szolgálnak erre naponta eklatáns példát?
Van még egy igen veszélyes momentuma a Bush-történetnek. Nevezetesen annak a gondolkodásmódnak az Egyesült Államokra történő kiterjesztése, hogy aki Izrael politikáját támadja, az a zsidókat támadja, vagyis így fejezi ki antiszemitizmusát. Ezzel az igen átlátszó, de megkerülhetetlen váddal utasítják vissza Izrael hivatalos politikájának mindennemű kritikáját. Az analógia szerint aki az USA iraki háborúja és egyéb agressziója ellen meri felemelni a szavát, az a demokrácia fő bástyáját támadja, tehát demokráciaellenes, vagyis nem demokrata. Talán ilyen mélyre nem hatoltak a szoclib PR-legények, de ez is benne rejtőzik az Orbán elleni mostani fellépésben.
A Bush-történeten az MSZP jól fizetett amerikai kommunikátorai még csavartak egyet annak érdekében, hogy a regnáló magyar miniszterelnököt a népmesei magasságokba emeljék. Gyurcsány Ferenc sietett a hazai közvéleményt megnyugtatni, nincs semmi baj, a „nagy testvér” nem haragszik már ránk, mert ő, a Grál-lovag, politikai ellenfele segítségére sietett, és Orbán Viktort kimentette az őt ért vád alól. Gyurcsány Ferencnek sikerült a „nagy embert” megnyugtatnia, a jelenlegi ellenzék vezére „nem is úgy gondolta”, hiszen nem is gondolhatta úgy, amikor Magyarország teljes mellszélességgel és minden feltétel nélkül támogatja az Egyesült Államok áldásos külpolitikáját.
E nemes gesztus azon népmesei elemek sorát gazdagítja, midőn Gyurcsány Ferenc a nagyvárosban eltévedt árva kislányt fogad be, és krokodilkönnyeket ejt szegény édesanyjáért, aki a hidegben fagyoskodik, mert nincs pénze arra, hogy a gázszámlát kifizesse.
Ám ebben a történetben nem a fentebb elmondottak a legszörnyűbbek, hanem – és ezt sajnálattal kell kimondani – a Fidesz magatartása. Ahelyett, hogy lelepleznék az egész kimódolt történet mögötti alantas okokat, beleestek jól ismert és naponta folyamatosan ismételgetett alaphibájukba. Magyarázkodni, mosakodni kezdtek olyanért, amit el sem követtek. Áder János bizonyítékokat tárt a nagyérdemű szocialisták elé, akik azt válaszolták: „Az ellenzék ne bújjon dokumentumok mögé!” Ez is jól mutatja, hogy az ellenzék tévúton jár, hiába akar kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatni az ügyben, a mondai elem annyira erős, hogy holmi pecsétes írás hatására nem fog összeomlani. Sőt mi több, ezzel csak olajat öntöttek a tűzre, mert kiderült, titkos táviratváltás is történt annak idején az ügyben, amit hajlandók az Országgyűlés külügyi bizottsága tagjainak bemutatni a Külügyminisztérium épületében. Csak ott, mert onnan ezek az értékes ereklyék ki nem vihetők. Bizonyára azért, nehogy meggyűrődjenek, esetleg nehogy beszakadjon a széle az ellenzék elítélendő magatartását bizonyító értékes dokumentumoknak!
Úgy kell az ellenzéknek, miért nem képes a sarkára állni! Miért nem lehet kimondani, hogy nem igaz a szocia- lista–liberális kormányzat állítása, miszerint Orbán Viktor egyetértett Csurka szavaival, de az éles elhatárolódás azért nem történt meg, mert szemenszedett hazugság, miszerint a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után az egész demokratikus világ egy emberként sorakozott fel az Egyesült Államok mögött? Miért nem mutat rá az ellenzék, hogy bár valóban valamennyi demokratikus ország elítélte a terrortámadást, ahogy azt tette az akkori magyar kormány is, azért akadt néhány uniós tagország is többek között, amely fel merte emelni szavát az USA iraki politikája ellen, ami jó időre válságot okozott az EU-ban és a NATO-ban egyaránt. E válság némileg komolyabb volt, mint az a sarkalatos kérdés okozta vita, hogy Orbán Viktor mennyire határolódott el, vagy mennyire nem.
A nagyobbik ellenzéki pártnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy ha nem dolgoz ki megfelelő stratégiát az ilyen nemtelen támadások ellen, és csupán folyamatosan védekezésre futja az erejéből, akkor végleg sarokba szorul, amelynek akár K. O., vagyis kiütéses vereség lehet a vége. Ezt pedig a jobboldalon senki sem akarhatja!