Hangzavar az uniós pénzek körül

Több mint fél éve folyik az állóháború kormány és ellenzék között abban a kérdésben, hogy az uniós tagság első éve hozott vagy vitt, mennyire voltunk sikeresek a startnál. A vita jogos, hiszen a csatlakozási tárgyalások alatt az akkori tárgyalásvezető – ma uniós adóügyi biztos – 2003-ban kijelentette, hogy 2006 végéig az unió által biztosított forrásokból Magyarország mintegy hárommilliárd eurónyit tud felhasználni. A vitát ebből a számszerűségből kiindulva kell megítélni és a 2004-es „eredményt” értékelni.
A reális képhez nem kerülhetjük meg, hogy újra felidézzük a csatlakozás előtti uniós pénzügyi kapcsolataink tényszámait. 1998-ban a polgári kormány 350 millió eurónyi megítélt, de fel nem használt uniós PHARE-forrást örökölt a Horn-kormánytól, ami veszni látszott. 1998-ban a tényleges felhasználás alig volt több mint 50 millió euró, miközben több mint százmillió újabb forrás biztosítására vállalt kötelezettséget az unió. A polgári kormányzás négy éve alatt a felhasználás számai alaposan megugrottak, és a 2001. évben már elérték a 150 millió eurót. A kormányváltás után, 2002-ben növekedés helyett kisebb visszaesés következett be, a 2001-es szintet 2003-ban érte el újra az MSZP–SZDSZ-kormányzat, megtört az 1998–2001 közötti felhasználás dinamikus növekedése.
Joggal lehetett gondolni, hogy 2004-ben lépésváltásra kerül sor, hiszen 2000–2001-ben a polgári kormány a PHARE-on kívül az ISPA- és a SAPARD-programokban is nagy volumenű kötelezettségvállalásokat fogadtatott el az unióval, aminek szintje elérte a 600 millió eurót.
2004. május 1-jétől megnyíltak az unió alapjai, a kohéziós alap és a strukturális alapok. Ezek esetében megszűnt a tételes brüsszeli ellenőrzés, igénybevételük sokkal rugalmasabb, mint az előcsatlakozási alapoké. Ez lendületes igénybevételt tett lehetővé.
A polgári kormány erőfeszítései eredményeként pályázati előkészítő alapot is elfogadott 2002-ben a PHARE, azzal a céllal, hogy legyen bőséggel finanszírozható pályázat a 2004. május 1-jei startra.
Ezt követően térünk rá a 2004-es teljesítési számokra és annak meghatározására, hogy milyen pénzügyi egyenleg alakult ki. Idézzük vissza a 2001. évi nettó 150 millió eurót, amit a magyar gazdaság felhasznált, és ami akkor a magyar nemzeti jövedelem (GNI) valamivel több mint 0,25 százalékát tette ki. Erről indultunk, de két évig nem volt növekedés. Ma már a 2004. év tényszámai is tisztázódtak. 2004-ben egyszeri alkalommal azért utalt át a magyar államnak 172 millió eurót az Európai Unió, hogy javuljon a költségvetési egyenleg. Ezt az egyszeri átutalást a költségvetés megkapta, és el is nyelte. Ebből az adófizetőknek nem jutott semmi, noha 537 millió eurót fizetett ki a költségvetés az adófizetők pénzéből. Ha nem lett volna az egyszeri egyenlegjavító átutalás, akkor az országba mindösszesen négymillió euróval több pénz érkezett volna, mint amennyit az adófizetők pénzéből kifizetett az ország. De ezt a 172 millió eurós egyenlegjavító tételt nem az adófizetők kapták meg támogatásként, hanem eltűnt a Magyar Államkincstárban, mint ahogy további 12 millió euró is adminisztratív költségekre ment el. Ebből sem lett örömük az adófizető pályázóknak, noha az is beérkezett az országba. Ha minden apait-anyait összekaparunk, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy 2004-ben 193 millió euróval érkezett több a kincstárba, mint amit Brüsszelbe az adófizetők pénzéből a költségvetés kifizetett. A többlet nem került a pályázókhoz, hanem valahol a kincstár bugyraiban található. A 193 millió euró alig éri el a GNI 0,25 százalékát, ráadásul nem használták fel, szemben a 2001. esztendei 150 millió euróval, amit felhasznált a magyar gazdaság.
Az uniós pénzek felhasználásában a fentiek alapján az utóbbi három év nem fellendülést, hanem visszaesést hozott. 193 millió euró erejéig nem táplálta, hanem fékezte a növekedést, mert ebből az összegből sem GDP nem keletkezett, és kiváltképpen nem vált ebből egy cent sem nemzeti jövedelemmé. Az Állami Számvevőszék is ezért beszél 27 milliárd forintos mínuszról. Az összehasonlítás a kormány kedvenc száma alapján sem hízelgő, hiszen ha az unióba a költségvetésből befizetett és onnét az államkincstárba megérkezett pénzek egyenlegét nézzük, a GNI 0,25 százalékával sereghajtók vagyunk, mert a csehek teljesítménye 0,33 százalék, a szlovéneké 0,43, a szlovákoké 0,51, a ciprusiaké 0,53, a lengyeleké 0,75, a máltaiaké 1,02, az észteké 1,79, a letteké 1,82, a litvánoké 2,13 százalék. A korábban már tag Portugália és Görögország még Litvánia 2,13 százalékos teljesítményét is felülmúlta. Kovács László exkülügyminiszter 2003-ban arról beszélt, hogy hárommilliárd eurót tudunk igénybe venni 2004–2006 között, ami átlagban évi 1,25 százalékos teljesítményt jelentene. Ezek szerint lesz, amit behozhatunk a tárgyévben és 2006-ban. Ettől fényévnyire vagyunk. Reményeim szerint a fenti kifejtésből mindenki maga képes ítéletet alkotni, hogy jól vagy roszszul sáfárkodott-e a kormány a választások után az unió kínálta lehetőségekkel, ehhez nem szükséges további iránymutatás.

A szerző országgyűlési képviselő