A kormány uniós pénzeket költ kampányára

Az uniós források felhasználása körüli kommunikációs hercehurca ellenére ma már világos, hogy a 2002-es kormányváltás után a rendelkezésre álló összegek felhasználása visszaesett. 2001 volt a polgári kormány utolsó teljes éve. Ebben az évben az előcsatlakozási alapokból 150 millió eurót sikerült felhasználni, ami az akkori bruttó nemzeti jövedelem körülbelül 0,25 százaléka volt. 2002-ben visszaesés következett be, majd 2003-ban a felhasználás újra elérte a 2001-es szintet. 2002-ben és 2003-ban a magyar gazdaság egyaránt növekedett, így az uniós források nemzeti jövedelemhez mért aránya csökkent. 2000-ben és 2001-ben a polgári kormány az ISPA és SAPARD előcsatlakozási alapokban, valamint a PHARE-ban mintegy 600 millió euró újabb elkölthető pénzt szerzett az unióból és hagyományozott az új kormányra, amit 2006 végéig lehet lekötni és 2008 végéig felhasználni.
2004 májusában beléptünk az unióba, ami azt jelentette, hogy bővültek ugyan az igénybe vehető források, de nekünk is be kell fizetnünk évente a bruttó nemzeti jövedelmünk egy százalékát a közös kasszába. Sokáig folyt a számháború, hogy 2004-ben milyen pénzügyi egyenleget értünk el az unióval. Az értelemzavaró győzelmi jelentések ellenére 2005 közepére a 2004-es pénzfelhasználás körüli helyzet is tisztázódott. 193 millió euróval több pénz folyt be a Magyar Államkincstárba, mint amennyit Brüsszelben be kellett fizetni. Ezt a 193 milliót azonban nem használta fel a magyar gazdaság, szemben a 2001. évi 150 millió euróval, amit a pályázók fel is használtak. A 193 millió nem serkentette 2004-ben a magyar gazdaság növekedését. Semmi kétség, bármilyen statisztikát is veszünk alapul, a sor végén kullogunk, hiszen 2004-ben az országba belépő uniós források és a Brüszszelbe befizetett összegek különbözete alapján is minden új tagország szebb eredményeket ért el.
Ilyen előzményekkel jutottunk a 2005-ös évbe, aminek háromnegyede már el is telt. Ismét nem olyanok a számok, hogy azokból a javulás kiolvasható lenne. Szeptember 30-ig „kötelezettségek” címen mintegy 150 milliárd forint került a brüsszeli kasszába. Az összes program keretében, legyen az előcsatlakozási vagy csatlakozás utáni kohéziós, illetve strukturális alapprogram, alig több mint 127 milliárd forint felhasználása történt meg. Ebben a 127 milliárd forintban benne foglaltatik a különböző programokra folyósított mintegy 46 milliárd forintnyi előleg is. A végleges felhasználás szempontjából közömbös, hogy a kincstár számláin mintegy 62 milliárd forintnyi uniós forrás van. Örvendetes ugyanakkor, hogy a korábbi 100 milliárdos kincstári állományról csökkenés történt, és mintegy 46 milliárdos előleget fizettek a pályázóknak, hogy azok mozdulni tudjanak a projektjeikkel. Baj azonban ebből is lehet, mert az előleget is meg kellett volna fejelni társfinanszírozással, mert előlegfizetéskor is dukál az állami társfinanszírozás.
A választásokig hat hónap van, uniós forrás nagy összegben áll rendelkezésre, hiszen még az előcsatlakozási alapokból is találhatunk szabad összegeket bőven, főként a nagy infrastruktúra-építésekre szolgáló ISPA-ban, amelyeket szerződéssel még le sem kötöttek. A szerződéssel lekötött előcsatlakozási források is távol állnak még a felhasználástól, hiszen több ezer közbeszerzési eljárást kell folytatni, nem beszélve a csatlakozás utáni, immáron kötetlenebb felhasználású kohéziós és strukturális pénzalapokról, valamint a 2004-ből elmaradt és 2005-ből még ki nem fizetett földalapú támogatásokról, agrárkörnyezet-védelmi pénzekről.
Forrás tehát van bőven. A felhasználásnak azonban vannak technikai nehézségei, mint az unió által a spanyol példán már elmeszelt áfaarányosítás és az a keserves kötelem, hogy minden uniós pénz felhasználásához költségvetési társfinanszírozásra is szükség van. A költségvetésnek pedig, úgy tűnik, nincs egy huncut vasa sem, ezért tartotta vissza (törvénytelenül) az áfát, a területi alapú támogatást, az agrárkörnyezet-védelmi pénzeket, illetve a pályázók által saját előfinanszírozásban elvégzett munkák után a végleges kifizetéseket. Ezért fogja vissza a költségvetési szektor éves folyó kifizetéseit is, beleértve az önkormányzatokat, a kórházakat, az iskolákat hitelfelvételre vagy a PPP névre hallgató, újabb pénzügyi machinációra kényszerítve őket.
A kérdés ezek után már csak az, hogy miként lehet mégis az uniós pénzfelhasználásból a kampány szempontjából hatékony görögtüzet fabrikálni. A helyzetből adódik a megoldás. A leghatékonyabb, ha a kampánypénzek egy részét be lehet öltöztetni uniós uniformisba, azaz a kampány egy részét uniós forrásból finanszírozni. Ez a törekvés lázas cselekvési formát öltött, hiszen az uniós „sikerek” népszerűsítésére már milliárdos nagyságrendben különítettek el forrásokat. Nem különb a kistérségekbe uniós források terhére felállítandó, de később majd a költségvetés nyakába zúduló, látszólag uniós szervezési feladattal megbízott, valójában „kampánysiserehad” ügye sem. A kampány után fog csak kiderülni, hogy ezek a jó emberek, mintegy félezren, mivel is foglalkoztak 2006 első negyedévében. Ez mind uniós pénz – kampánycélokra. Valószínűleg sor kerül majd a 2004-es, eddig ki nem fizetett agrárkörnyezet-védelmi pénzek folyósítására is, esetleg a 2005-ös ellátmánnyal együtt, hiszen ezek 80 százalékát az unió állja. Húsz százalékát pedig ki lehet bírni annak érdekében, hogy a földművelők leginnovatívabb rétegét meg lehessen győzni a kampányban.
Az aranyesőből hullhat a termőföldet művelőkre is, hiszen egyszer Budán is lehet kutyavásár, és az éves brüsszeli ellátmányt időben a mezőgazdasági szezon kezdete előtt, februárban és márciusban folyósítani lehet. Kis többletköltséggel át lehet vállalni a hazai kiegészítő földalapú támogatás banki finanszírozásának többletköltségeit is. Brüsszelnél eredménnyel lehet majd kérni, hogy korábban térítsenek Magyarországnak. Ezt tették a nálunk ügyesebbek – már ebben az évben is. Mindezek kevés kormányzati pénzbe kerülnek, de kampányszempontból termékeny talajra hullanak, és hatékonyak. Nagy médiadobpergés mellett be lehet mutatni néhány elkészült mintaprojektet, függetlenül attól, hogy a végleges pénzügyi rendezés megtörtént-e. Egészében véve azonban 2006 közepére, mire a választások vihara végképp elül, nem várható az uniós források felhasználási hatékonyságának jelentős növekedése. Csak kampányhatékony huncutságok.
Az uniós pénzcsapok megnyitása a választások utánra marad, és konfliktusokkal teli, kitartó, szívós szakmai munkát igényel – de mindez már az új kormány teendője lesz.

A szerző országgyűlési képviselő