Az internet védelme a szabadság védelme

Az információs társadalomról tervezett magas szintű tuniszi csúcstalálkozó feladata, hogy a szegény országok számára is elérhetővé tegye az információs és kommunikációs technológiák, így az internet nyújtotta lehetőségeket, amelyek hozzájárulhatnak a szociális és gazdasági fejlődéshez. A találkozó időpontjának közeledtével azonban egyre több téves információ lát napvilágot ezzel kapcsolatban.
Az egyik ilyen téves információ, amelyet az utóbbi időkben egyre gyakrabban hallhattunk, az, hogy az ENSZ át kívánja venni az internet feletti felügyeleti és ellenőrzési feladatokat. Ez távol áll az igazságtól. Az ENSZ-nek nincs szándékában az, hogy egyeduralmat szerezzen az internet felett, éppen ellenkezőleg, annak globálisan elérhetőségére törekszik. Ez a kezdeményezés a csúcstalálkozó központi kérdése.
A találkozón várhatóan erős érzelmi töltetű felszólalások lesznek az internet védelmében. A világháló rövid története során drámai, sőt forradalmi változások közvetítőjévé vált, nagymértékben befolyásolva ezzel az egészségügyet, az oktatást, az újságírást vagy a politikát. Az ENSZ fejlődésért folytatott munkájában még csak az internet előnyeinek egészen kis hányadát használta ki, mégis gyorsabban és hatékonyabban segíthetett a katasztrófák áldozatainak; juttathatott el életmentő információkat a távoli térségekben élő szegényekhez, cenzúramentes információkat szolgáltathatott az elnyomás alatt élő nemzetek tagjainak, és lehetőséget nyújthatott arra, hogy hangot adhassanak panaszaiknak és segítséget kérhessenek.
Vannak azonban megalapozott aggodalmak is az internet használatával kapcsolatban: hozzájárul a terrorizmus terjedéséhez és segítséget nyújt nekik, terjeszti a pornográfiát, egyengeti az utat az illegális tevékenységek előtt, dicsőíti a nácizmust és más gyűlöletes ideológiákat. Az elektronikus világ cenzúrázása – bár technikai előfeltételei megvannak – vagy szigorú kormányzati felügyelet alá helyezése egyben azt jelentené, hogy hátat fordítunk a fejlődés egyik legfontosabb eszközének. Az internet védelme egyet jelent a szabadság védelmével.
Eddig az olyan, az internet használatával kapcsolatos ügyek kezelése, mint a spam- és a cyberbűncselekmények, eseti jelleggel és öszszehangolt koordináció nélkül történt, míg az internet háttérhálózatát különböző intézmények informális, de hatékony együttműködésével menedzselték, amelynek élén magánkézben levő vállalatok, a civil társadalom, valamint tudományos és technikai közösségek állnak. A fejlődő államok azonban úgy érzik, nehezen tudják követni ezeket a folyamatokat, és úgy gondolják, kimaradnak az internet irányítói, felügyeleti struktúráiból.
Köszönet illeti az Egyesült Államokat az internet kifejlesztéséért és azért, hogy a világhálót mindenki számára elérhetővé tette. Történelmi okai vannak tehát, hogy az internet néhány meghatározó eszköze az Egyesült Államok kizárólagos fennhatósága alatt áll. Széles körű az egyetértés azonban arról, hogy némely meghatározó eszköz felett gyakorolt felügyeletét meg kellene osztania a nemzetközi közösséggel. Az Egyesült Államok felügyeleti jogát igazságosan és becsületesen gyakorolta, de felismerte, hogy több kormányzat a nyilvánossággal és szuverenitással kapcsolatos aggodalma is megalapozott. Ezért az internet felett gyakorolt felügyeleti jogkör nemzetközi kiterjesztése felé tett lépéseket folytatni kell. A változtatás igénye nem a múlt és nem is a jelen történéseire adott válasz, hanem sokkal inkább a jövőre vonatkozó lépés, amikor a fejlődő világban valóban drámai mértékű lesz az internet fejlődése.
Ma tanúi lehetünk egy párbeszéd kezdetének, a nem kormányzati, informális hagyománnyal, alulról felfelé irányuló döntéshozatallal rendelkező internetes közösség és a kormányok, kormányközi szervek inkább formális, strukturált, világa között. Az internet olyannyira fontossá vált a legtöbb ország gazdasága és igazgatása számára, hogy valójában naiv elképzelés elvárni a kormányzatoktól, hogy ne mutassanak érdeklődést az internet iránt, amikor például az oktatás és az egészségügy terén nyújtott közszolgáltatások egyre inkább elterjedtté válnak. A kormányoknak tehát szükségük van arra, hogy az internettel kapcsolatos tevékenységüket jól végezzék, azt egymás közt és az internetes közösséggel is összehangolják. A kormányzatok azonban nem dönthetnek egyedül. Meg kell tanulniuk együttműködni a nem állami érintettekkel is. Elvégre ők azok, akiknek meghatározó szerepük volt az internet létrehozásában és koordinációjában, és továbbra is ők az internet fejlődésének innovatív forrásai.
A két évvel ezelőtt Genfben megtartott csúcstalálkozón az internet irányításáról szóló viták holtpontra jutottak. Az ENSZ tagállamai ezért felkértek, alakítsak egy munkacsoportot, amely a témakört tovább vizsgálja. Az internet irányításával foglalkozó munkacsoport elkészítette jelentését, mely nem a világszervezet, hanem a tagországok véleményét tükrözi. A munkacsoport felvetette egy újfajta párbeszéd lehetőségének megteremtését, egy olyan fórumét, mely bár nem rendelkezne döntéshozatali jogkörrel, de ott az érintettek találkozhatnának, hogy információt és tapasztalatokat cseréljenek, vagy hogy öszszetettebb kérdéseket vitassanak meg.
A munkacsoport különböző megoldási lehetőségeket vázolt az internet jövőbeni felügyeletére, amelyekben a kormányokat különböző mértékben vonnák be a felügyeleti munkába, de kitérnek javaslataikban az ENSZ által betölthető szerepre is. Egyik javaslatban sem szerepel, hogy az ENSZ-nek át kellene vennie az internetet ma működtető szaktestületek munkáját. Egyik javaslat sem mondja ki, hogy az ENSZ-nek külön testületet kellene felállítania erre a célra, sőt némely javaslat szerint az ENSZ-nek egyáltalán nem kellene szerepet vállalnia az internet felügyeletében. A javaslatok mindegyike kimondja, hogy az internet mindennapi működtetését szakmai intézményekre kell bízni, nem utolsósorban azért, hogy ezzel is megóvjuk attól, hogy a mindennapi politikai csaták részévé váljon. Ilyen és hasonló javaslatokról is tárgyalnak majd az ENSZ tagállamai.
Mindenki jogosnak ismeri el azt az igényt, hogy az internet felügyeletéről szóló vitáknál nagyobb legyen a nemzetközi beleszólás lehetősége. Abban azonban nincs egyetértés, hogy ezt hogyan lehet elérni. Tegyük félre az ENSZ „internetes elképzeléseivel” kapcsolatos félelmeket. Bármennyire is szeretnének többen új támadási frontokat nyitni az ENSZ-szel szemben, ezzel az érvrendszerrel ez nem sikerülhet. Az Egyesült Nemzetek csupán támogatni kívánja az érintettek közti párbeszédet és a megegyezést, hogy végül minden ember élhessen az internet lehetőségeivel.
A csúcstalálkozót megelőzően a tagországok ismét megerősítették az emberek jogát az információ keresésére, az információhoz való hozzájutásra és az információ, valamint gondolataik közlésére bármely médium útján, tekintet nélkül a határokra. Arra buzdítok minden érintettet, jöjjön el Tuniszba, készen állva a digitális megosztottság áthidalására, a nyitott információs társadalom építésére, amely minden embert gazdagabbá tesz és megerősít. Támogassuk a XX. század e rendkívüli találmányát abban, hogy szerepét a XXI. században kiteljesíthesse.

A szerző az ENSZ főtitkára