Nagykoalíciós megállapodás Berlinben

A német koalíciós tárgyalások túlnyomó részben pénzügyi kérdések, mint az államháztartás hiánya, az adók, a szubvenciók és más hasonló témák körül forogtak. Az ez évi államháztartási deficit 35 milliárd eurót tesz ki, ami jelentős öszszeg. A munkanélküliség is hosszú idő óta magas szinten van, 4,5 millió fő feletti. Ezekkel a problémákkal összefüggő kérdésekre kellett megoldást találni és jövőbeni perspektívákat felmutatni. Az államháztartás szanálásánál két célt kellett összeegyeztetni: a bevételek növelését és a költségek csökkentését, úgy, hogy egy időben sikerüljön a foglalkoztatottságot növelni.
A német közvélemény elvárja ugyanakkor, hogy az új koalíció a munkanélküliséget csökkentse. A pártok a megegyezés alapján, a költségcsökkentést különböző adókedvezmények eltörlésével, illetőleg ezek mérséklésével kívánják elérni. A változások nemcsak az adótanácsadóknak okoznak az elkövetkező időben sok munkát. Hosszas tárgyalások után sikerült többek között megegyezni abban, hogy a túlórák és az éjszakai pótlékok adómentesek maradnak, de utánuk társadalombiztosítást kell fizetni. A különböző adókedvezmények és szubvenciók leépítésével az állam 18 milliárd euró kiadáscsökkentéssel számolhat. A gazdasági csoda idején, de még részben most is, a jobban keresők számára rengeteg lehetőség volt adót leírni és csökkenteni, olyan esetekben is, ami nem feltétlenül függött össze foglalkozásukkal.
Nagy vitát váltott ki a forgalmi adó megemelése, amely 2007-ben lép életbe, és az eddigi 16 százalék helyett 19 százalékot tesz ki. Ebből 24 milliárd eurós bevételt remélnek, amelynek egyharmada a társadalombiztosításba folyik, kétharmadát viszont az állam és a szövetségi tartományok kapják. A forgalmiadó-emelés problematikus dolog, mert az átlagfogyasztót terheli, s így vásárlóerő-csökkenéshez és kevesebb fogyasztáshoz vezet, ami viszont a munkanélküliséget növelheti. Ezenfelül inflációs hatásra is lehet számítani. A gazdasági szervezetek, a közgazdász szakértők, valamint a szakszervezetek erősen kritizálták ezt a lépést. De miután az adóemelés egy év múlva lép életbe, a pártok azt remélik, hogy addig a gazdaság is lendületbe jön. A forgalmiadó-emelés nem veszélyezteti az exportot, viszont belföldön a kiskereskedelmi forgalmat annál inkább. Tulajdonképpen egyetlen értelme van: az állami bevételek növelése.
Figyelemre méltó, hogy a magasabb keresetűeknek egy további adót kell majd fizetniük. Ez az évi 250 ezer euró feletti keresetekre vonatkozik, és háromszázalékos adóemelést jelent. Jelentős viták voltak munkaügyi kérdésekről, mert itt a két koalíciós partner eléggé eltérő elképzelésekkel kezdte el a tárgyalásokat. Ezen a területen is, mint általában a koalíciós megegyezésben, hosszadalmas alkudozások után születtek döntések. A szakmai kritikák mögött háttérbe szorult az a tény, hogy a két nagy pártnak, amelyek több mint harminc évig szemben álltak egymással, sikerült a gazdasági növekedés javításában, a munkanélküliség csökkentésében, a hiány mérséklésében megegyeznie. A CDU/CSU és az SPD képviselői megállapodtak abban is, hogy egy 25 milliárdos konjunktúraprogram megindításával főleg a kis- és középipart – amely összességében a legtöbb munkavállalót foglalkoztatja – állami megrendelésekkel fogják fejleszteni. Megegyeztek a családtámogatás ügyében is, amelynek célja a születendő gyermekek esetében az anya vagy apa pénzügyi segélyezése az első évben. A kultúra támogatását felveszik az alkotmányba, és az erre fordított öszszegek a jövőben beruházásoknak számítanak.
A német külpolitikában nem lesznek jelentős változások. Az európai egység gondolata, az Egyesült Államokkal való egyenjogú kapcsolatok továbbra is a külkapcsolatok alappillérei maradnak. A hadkötelezettség megmarad. Németország a jövőben nem kíván az EU nettó befizetője lenni. Tehát az unión belüli vitákat nem fogják külön pénzügyi kedvezményekkel az eddigi módon elsimítani. A koalíció arra törekszik, hogy azokat az uniós országokat, amelyek a beruházókat a belföldinél alacsonyabb adókkal kecsegtetik, EU-szubvenció- elvonással büntessék.
Az új kormányprogram eléggé kevert, vannak benne okos és kevésbé okos részek, valamint pártpolitikai elemek és kompromisszumok, amelyek összességükben elég kritikára adhatnak okot. A fő cél mégis az volt, hogy sikerüljön a gazdaságot kilendíteni a jelenlegi válságos állapotából.
A kancellári pozíciót, a szövetségi köztársaság történetében Angela Merkel személyében először egy nő tölti majd be, aki keletnémet származású. Az SPD új frakcióvezetője, Matthias Platzeck brandenburgi tartományi miniszterelnök szintén keletnémet. Annak ellenére, hogy a szövetségi köztársaság történetében voltak evangélikus kancellárok (Helmuth Schmidt, Willy Brandt, Gerhard Schröder), akik mindnyájan északnémetek, mégis a túlnyomóan a katolikus Dél-Németország és a Rajna-vidék politikusai rendelkeztek nagyobb és jelentősebb befolyással a háború utáni német politikában. Most úgy a kancellár, Angela Merkel, mint az SPD frakcióvezetője protestáns, és a volt NDK-ból jönnek. Így az északnémet protestáns politikusok befolyása növekedni fog anélkül, hogy ebben az egyházak szerepe megváltozna.
Amennyiben a gazdaságot sikerül talpra állítani, akkor a nagykoalíciónak megvan a lehetősége arra, hogy a következő választásig hivatalában maradhasson.

A szerző Münchenben élő újságíró