A végek panasza

Kunhegyes városa vissza akarja adni gimnáziumát a megyei közgyűlésnek. Erre jog szerint lehetősége csak ezután lesz, mert ezt csak egy új közgyűlés megalakulása utáni fél éven belül engedi meg a törvény; s mire szándékuk megérett, régen túllépték ezt az időt.
Mi visz rá egy települést, hogy városi létének egyik jelképétől megváljon? Nagy baj kell hozzá, hogy idáig eljusson. A vidék ugyanis élni és gyarapodni akar, életminőségben és nem utolsósorban lelkiekben is, pedig egyre nehezebb mára ezen az úton járni. Ragaszkodik kultúrájához, amelynek segítésére még 1990-ben alapítványokat hoztak létre, csak ők pénzhiány miatt egyre kevésbé tudnak megfelelni eredeti céljaiknak. Például a Györffy-alap, a népfőiskolai tevékenység, közte a kevéssé ismert, a szabadulók beilleszkedését megkönnyítő börtönfőiskola segítője vagy a jászárokszállási civil kezdeményezés, amellyel felújították a népszínmű hagyományát. Igyekeznek menteni az épített szellemi örökség emlékeit is. A mélyen katolikus Jászság képét meghatározzák a barokk templomtornyok, csak hát minden második faluban van mára pap, s az elhagyott épületek törvényszerűen hamar romlásnak indulnak. Ezért alakult például Jászjákóhalmán a parókia felhasználásával a Szent Jakab Egyesület, hogy az ifjúság révén újra nemes tartalommal töltse meg a jobb sorsra érdemes épületet, Jászágón pedig fenntartó társulást hoztak létre az iskola megsegítésére. Volt, s talán még úgy-ahogy van is helyi könyvkiadás, például a jászberényi főiskolán; de már ennek sincsen igazán jövője.
Ugyanis mindez ellenszélben történik. A jelenlegi hatalom nem támogatja ezeket a törekvéseket, nem is szólva külön az egyházi színezetűekről. Itt van például a Bursa Hungarica esete, ahol a helyi támogatáshoz korábban ugyanannyit tett hozzá az állam, s egy pénzből gyakran két-három gyerek is tanult egy családban.
Ami mégis csurran-cseppen, azon se mindig van áldás. Az átgondolatlan intézkedés iskolapéldája a színtiszta roma lakosságú Tiszabő, ahol pénzbeli támogatást nyert az iskola, azzal a megkötéssel, hogy azt csak számítógépekre lehet fordítani. Abban az iskolában, ahol szék sincsen elég, és a saját gyomruk korgása ad a gyerekeknek aláfestést a képernyő villogásához. Anyagiak hiányában ugyanis kénytelenek voltak megszüntetni az étkezési támogatást is. Komikusnak is nevezhetnénk a dolgot, ha nem volna mélyen elszomorító egyúttal.
A vidék most dolgozik, hallgat, vagy néha keservében panaszkodik, és vár. Hogy mire és meddig, azt csak a Gondviselés tudja.