Alakulnak a dolgok

A társadalom jelentős hányadának nem megy le a torkán a késő kádári hatalmi elit rendszerváltozás utáni demokráciaképe. Nem ezt várta a magyar nép 1989–90-ben. Sokan az első demokratikus kormány nehézségei láttán ’94-ben újra a baloldalra adták voksukat. Tették, mert nem tudták, nem értették, mit jelent a pártállamot lebontani, a demokratikus intézményrendszereket kiépíteni, a privatizációt elindítani. Sokan azok közül, akik 1994-ben tévedtek, 1998-ra már tudták, hol a helyük. Fájó volt a 2002-es vereség, de ez már nem a ’94-es katasztrofális kudarc, hanem kétséges célfotós vereség volt.
Nagy esélyt kapott a baloldal 2002-ben arra, hogy korrigálja a Horn–Kuncze-kormány bukásához vezető hibákat. Lehetőséget kapott arra, hogy megújult szellemiségű, nemzetért elkötelezett, a monopoltőkét nem mindenáron kiszolgáló, ellenzékével párbeszédre törekvő politikával rukkoljon ki. Ehhez persze új arcok is kellettek volna. Nos, egyik sem jött be. Sokan nem tudják még pontosan megfogalmazni, mi a bajuk a gyurcsányi hatalommal, de érzik és felismerték, hogy a kormányfő és stábja által hirdetett ige nincs összhangban a tettekkel. Szociális érzékenységük, a piacgazdaságról vallott nézeteik, a nemzet iránti felelősségérzetük saját egyéni boldogulásuk mentén kiszámítható.
A szocialista párt elitváltás előtt áll. Ez a folyamat Gyurcsány Ferenc hatalomra kerülésével részben meg is kezdődött. Nem sűrűn cserélődött az előző ötven évben a vezetői garnitúra a baloldalon. Ha mégis sor került egy-két tisztáldozatra, azok lényegi változást nem hoztak. Így volt ez a rendszerváltozás előtt, és így maradt utána is. Maradt az arrogancia, a demagógia, a hatalmi téboly, a politikai ellenfelek morális gazdasági felőrlése. Nagyon kevesen ismerték fel közülük, hogy a másik politikai oldal nem megsemmisítendő osztályidegen, hanem a közös haza dolgaiban mint polgár másként gondolkodik. A másképp gondolkodás még mindig nehezen megemészthető a mai magyar baloldalon. Feszítik is a húrt, majd elpattan. Programok ütköztetése helyett személyek lejáratása folyik. (Ha nem tudsz mit kezdeni az eszmével, pusztítsd a hirdetőjét!) Ezért olyan hektikus a választás előtti hangulat. A baloldal jelenlegi prominenseinek, a milliárdos kormány tagjainak már van mit veszíteniük: hatalmat, befolyást, a nyakló nélküli gazdagodás esélyét. A baj az – és ezt nem mérik fel helyesen –, hogy egyre több az olyan hazánkfia, akinek már nincs mit veszítenie. Vélhetőleg ezért ígér naponta a kormányfő mindent, ami csak belefér, meg olyat is, ami nem. Egyszer, 2002-ben, már bejött nekik. Tizenkilencezer forinttal megvették a negyed országot. Ilyen aprópénzzel ma már nem lehet választást nyerni. Ezért érződik igenis kormányváltó hangulat a levegőben.

A szerző volt országgyűlési képviselő