A 2002-es országgyűlési választások előtt Medgyessy Péter, a szocialisták akkori miniszterelnök-jelöltje azzal kezdte az egészségügyet érintő ígérethalmaz ismertetését, hogy „haladéktalanul hozzálátunk a kórházak és a többi egészségügyi intézmény rendbetételéhez”. Kormányra kerülésük után valóban nekikezdtek a fekvőbeteg-ellátó intézmények adósságának rendezéséhez. Összesen kétmilliárd forintot osztottak szét azzal a feltétellel, hogy olyan változtatásokat hajtsanak végre az intézmények, amelyek megakadályozzák a tartozás újratermelődését. A konszolidációs program azonban nem volt maradéktalanul sikeres, az adósságállomány ugyanis a kórházak egy részénél ismét hatalmasra duzzadt.
Medgyessy Péter másik jelentős vállalása a közszférában dolgozók, többek között az egészségügyisek 50 százalékos béremelése volt. Az ígéretet végrehajtották ugyan – egyesek többet, mások kevesebbet kaptak –, csakhogy azóta volt olyan év, amikor egyáltalán nem emelték tovább a béreket. Így az infláció már részben elértéktelenítette az akkori többletet, s a dolgozókat tovább sújtotta, hogy a munkáltató rendre megkurtította a béren kívüli juttatásaikat, mert a kormány nem biztosított fedezetet a kötelezően elrendelt közalkalmazotti illetményemelésekhez.
Szintén a választási ígéretek között szerepelt az „Ingyenessé tesszük a szívgyógyszereket” szlogen, ám a leginkább használt orvosságokat ma sem kaphatják meg térítésmentesen a betegek.
Jelentős vállalásnak számított az ápolói hűségjutalom bevezetése, amely bekerült a Medgyessy-kormány hivatalos programjába is. Az ígéret szerint a betegágy mellett dolgozók négyévente egyéves bruttó bérüknek megfelelő összeget kapnak pluszjuttatásként, ám ebből semmi nem valósult meg.
A kormányprogram aztán újabb, a dolgozók bérezésére vonatkozó ígéreteket tartalmazott. A dokumentumban az olvasható, hogy „kidolgozzuk a szaktudásnak és a teljesítménynek megfelelő bértáblákat, valamint az alapbéren felüli juttatások, pótlékok, ügyeleti díjak új rendszerét”. Az új rendszer azonban nem született meg, sőt – mint arra korábban utaltunk – a béren kívüli juttatásokat sok helyen megvonták, vagy megkurtították, csak így tudták ugyanis kigazdálkodni a kötelező illetményemelést. Az ügyeleti díjak kérdéséből pedig óriási cirkusz kerekedett, miután már nemcsak az Európai Unió bírósága, hanem több magyar bíróság is kimondta: az ügyeletet teljes egészében munkaidőnek kell tekinteni. Csakhogy ma Magyarországon – hasonlóan több uniós államhoz – annak csak egy részét (24 órából például 4-8 órát) tekintik munkaidőnek, s csak ezután fizetnek túlmunkadíjat.
A kormányprogram alapján a nők 2002-ben még joggal bízhattak abban, hogy a fogamzásgátló szerek árához a társadalombiztosító támogatást nyújt majd, ám ebből az ígéretből sem lett semmi. Noha a Csehák Judit vezette Egészségügyi Minisztériumban nekiláttak a részletek kidolgozásának, annyi hamar bizonyossá vált, hogy nem számíthat mindenki a támogatásra, az ugyanis túl sokba kerülne. Számoltak azzal, hogy csak egy bizonyos életkorban vagy kizárólag a rossz szociális körülmények között élőknél lenne kedvezőbb az antibébi- tabletták ára, ám végül a javaslatok a kukába kerültek, s a nők azóta is csak teljes áron vásárolhatják meg ezeket a készítményeket a patikákban.
A 2002-ben alakult szocialista–szabad demokrata kormány az egészségügy rendszerszerű átalakítása mellett is elkötelezte magát azzal a sokat hangoztatott céllal, hogy „a kormány a magyar társadalom egészségi állapotának érzékelhető javítására törekszik, és ennek érdekében átalakítja az egészségügyi ellátó- és finanszírozási rendszert”. Rendszerszerű változtatások azonban nemigen történtek, kivéve a kórház-finanszírozásban bevezetett teljesítményvolumen-korlátot. Ez azt jelenti, hogy egy előre meghatározott teljesítmény elérése után az intézményeknek már csak csökkentett értéken finanszírozza az egészségbiztosító a betegellátást. A változás azt a célt szolgálta, hogy a kórházaknak ne legyen érdekük akár valótlanságokkal is minél több teljesítményt jelenteni az egészségbiztosítónak több pénz reményében. Csakhogy a kórházvezetők többsége szerint mindez rontott anyagi helyzetükön, s így a betegellátás színvonalán is. A tervezett változások részeként beharangozták azt is, hogy az egészségügyben használt eszközök amortizációjának fedezetét beépítik a finanszírozásába, ám ez nem történt meg.
„A járulékreform részeként olyan jogszabályokat terjesztünk a parlament elé, amelyek garantálják, hogy akinek megfelelő a jövedelme, az rendszeresen fizesse a járulékait, hogy senki ne lehessen ügyeskedő haszonélvezője a mindenkire kiterjedő kötelező egészségbiztosításnak – olvashattuk a Medgyessy-kormány programjában. – Olyan nyilvántartási és egyéni számlarendszert vezetünk be, amely az egészségügyi dolgozók adminisztratív terhelése nélkül képes a járulékfizetési kötelezettség teljesítésének nyilvántartására, s így az ellátásra való jogosultság igazolására” – szólt az elképzelés. Az erre vonatkozó módosítások megszülettek, kérdés azonban, hogy a kórházakban, a szak- és háziorvosi rendelőkben, s a patikákban mikortól és hogyan ellenőrizhetik majd, hogy valaki jogosult-e a szolgáltatásra. Kezdetben azt tervezték, hogy aki önhibájából nem fizet járulékot, azon még a sürgősségi ellátás költségeit is behajthatják utólag, ám erre vonatkozó jogszabály végül nem készült.
A kormányprogram alapján kedvezményes hitellehetőséget kínáltak, hogy a dolgozók részt vegyenek a járóbeteg-ellátás privatizációjában, ám a juttatásra egyetlen jelentkező sem akadt.
A megígért járóbeteg- és kórházi komfortprogramot megindították, s valóban sok helyen épülhettek például vizesblok-kok. Létrehozták a regionális egészségügyi tanácsokat is, amelyek célja az volt, hogy bizonyos döntéseket helyi szinten, a helyi sajátosságokat jobban ismerve lehessen meghozni.
Az említettek közül sok-sok vállalás kimaradt a Gyurcsány-kormány Lendületben az ország címet viselő hivatalos programjából, amely így rövidebbre is sikeredett elődjénél. Az elfelejtett ígéretek egyike az ápolói hűségjutalom.
A Gyurcsány-kabinet vállalta viszont, hogy lépéseket tesz a hálapénz visszaszorítása érdekében, ám jelentős sikereket nem könyvelhetett el e téren. Kiemelt feladatnak nevezték továbbá a parlagfűmentesítést, ám a zöldszervezetek legutóbbi felmérése szerint nem csökkent a gyomnövénnyel fertőzött területek nagysága Magyarországon.
A kormányprogram része lett a daganatos betegségek elleni küzdelem is, ennek részeként vállalta a kabinet a diagnosztika és a terápia fejlesztését. Elkészült a Nemzeti rákellenes program, s az első intézkedések értelmében már csak a kijelölt intézményekben végezhető kemoterápiás kezelés. Nem tudni azonban, hogy honnan lesz pénz a régi, elavult gépek, például a sugárterápiás eszközök cseréjére.
A sürgősségi betegellátás fejlesztését, a mentőautók cseréjét, a mentőállomások felújítását viszont folytatták.
A Gyurcsány Ferenc vezette kormány programja úgy összegezte az egészségügyi változtatások célját: egy évtizeden belül a magyar emberek várható életkorának három évvel kellene növekednie. A dokumentum így fogalmaz: „A rendszerváltás utáni kormányok közös felelőssége, hogy nem tettek határozott lépéseket az egészségügy átalakítására. A rendszer jelenleg egyszerre pazarló és szegény.” Úgy tűnik: egyelőre az is marad.
origo.hu
Orbán Viktor a gazdasági semlegességről
