Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Orbán Viktor berettyóújfalui országépítő ígérete szerint ha a Fidesz nyer áprilisban, az országnak vidékbarát kormánya lesz. Ehhez én is nagy reményeket fűzök innen, Rákospalota vidékéről.

Pereljék önök is az SZDSZ-t! A felhívás egyenesen Kuncze Gábor pártelnöktől származik. Szerinte jogi elégtételt kérhetnek a választások után, akik aláírják az SZDSZ szerződését. Sajnos, visszamenőlegesen nem érvényesíthető az üzleti ajánlat, noha a szabad demokraták antikommunizmustól kettős állampolgárságon át korrupciómentes közéletig annyi mindent ígértek már a naiv választópolgárnak. Ehelyett a megtévesztett szavazók piros–kék koalíciót kaptak a pufajkás Horn szalonképesítésével, a szigorúan titkos Medgyessy elvtelen megmentésével, a mára mindinkább weimarizálódó Gyurcsány puccsszerű pajzsra emelésével. December ötödikével, kakaóbiztos számítógéppel, Mucuskával, Sulinet-milliárdossal, isztriai vityillóval, pedofilinternetezéssel, díszzsidózás idején mély, megfontolt hallgatással. Ettől függetlenül nem csekély kockázatot vállaltak a pszeudoliberálisok, ugyanis a kampányszerződés lényege (ha jól értettem az óriásplakátokon reklamírozott üzenetet) az, hogy mindenkinek külön-külön eljöjjön az ő országa. Aki tehát úgy ítéli meg, hogy neki nem jött el, annak az SZDSZ polgári jogi alapon fizethet, mint a köles. Garantálható a negatív szaldó: még Kovács Pisti is aggastyán koráig törlesztheti az ekként felhalmozott adósságokat. Amúgy Kuncze szerint a szerződésnek két példánya van: az egyik a pártnál marad adatbázisképzés céljából (gondolom, egészen addig, míg az adatvédelmi biztos föl nem ocsúdik a tavaszi fáradtságból); a másik példányt meg a választópolgár magával viheti, és bármikor számon kérheti a program teljesítését. (Mondjuk – minden feltétel teljesülése esetén – a kormányalakítást követő napon.) Igaz, a párt a dokumentumban csak azt vállalja, hogy programja főbb pontjait teljesíti abban az esetben, ha a választóik kormányzati pozícióba juttatják. (Majd a vitatott pontra legfeljebb azt mondják, hogy nem főbb pont.) Azaz a szerződés mit sem ér, ha az itt vázolt liberális populizmus megérdemelten kihull a parlamentből; vagy ha nem hull ki, de kimarad a kormányból. Ám problematikus az ügy akkor is, ha valami csúfondáros csoda folytán maradna az eddigi koalíciós felállás: az SZDSZ ugyanis a polgári szerződésben a hálapénz betiltása mellett már megint több-biztosítós egészségbiztosítási modellt és most éppen húszszázalékos adókulcsot is ígér. S bármennyire is valószerű Orbán Viktor politológiai meglátása, hogy Magyarországon jelenleg két liberális párt alkot koalíciót, az MSZP például egykulcsos adót sem akar meg SZDSZ-típusú biztosítási rendszert sem. Nehézkes lenne őket még egyszer úgy megzsarolni, hogy saját eltökélt törzsválasztóikkal is szembemeneteljenek. Bajosnak tűnik továbbá a megyerendszer nyom nélküli felszámolása is, hiszen ez a létező és továbbélő szocializmus egyik záloga; a megkezdett oktatási reform folytatása pedig akár nyílt társadalmi fenyegetésként is felfogható. Ráadásul cserébe a választópolgárnak tudomásul kellene vennie, hogy az adók hipotetikus csökkentése miatt (ami ebben a ciklusban jórészt járulékemelésben és új adók bevezetésében nyilvánult meg) az állam még az eddigieknél is kevesebbet tud majd közkiadásokra fordítani – eltekintve a segélyektől. Ennyiből is látszik: az SZDSZ-nek semmilyen komoly elképzelése nincs az ország jövőjéről: nemcsak konzerválná a hanyatlást, de még lökne is egyet a szekéren a szakadék felé. (De legalább a szerződést lobogtató rászorultak zökkenőmentesen juthatnának segélyhez.) Az első kirakati kontraktust a nyilvánosság előtt Hajós András vicces zenész írta alá Horn Gábor vicces államtitkárral, aki – ha épp nem kampányfőnök – azért kapja a fizetését, hogy a két kormánypárt méltóztasson szóba állni egymással. Ez lett hát mára a szépreményű Társadalmi Szerződésből. Hajósról mára nyilvánvalóvá vált, hogy csupán megélhetési tibicsokizó és hetihetesező. Ennek megfelelően az SZDSZ szerződéskötési cirkusza sem csupán egyszerű kampánygeg, mely Lendvai Ildikó legendás 19 ezer forintos postai csekkjéből lombosodott ki, hanem maga a szabad demokrata identitásműfaj. Kabaré.

Bauer Tamás idegeit megviselte, hogy hálátlan pártja végképp háttérbe kívánja szorítani. Azt írja a Népszabadságban a Fideszről: „Dr. Kendét viszont nem perlik. Ebből aligha következtethetünk másra, mint hogy helytállók a könyvében elénk tárt adatok.” Még nem hallott a mondásról: a sas nem kapkod legyek után. Bauer szerint „az alapkérdés az: visszatér-e a hatalomba a haramiakormány”. De hát még el se ment! Ha viszont Orbánékra gondolt, a civilizáltan tolvajbandázó Kuncze könnyen beperelheti plágiumért.