Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” (Gyurcsány Ferenc)

Csuklyások Püspökladányban. Ez akár egy hamisítatlan bolsevik propagandafilm is lehetne, mint az emlékezetes Berkesi-féle Kopjások – de nem az. A csuklyások tényleg léteznek, és tényleg Püspökladányba szerveztek politikai haknit. Történetesen Pokorni Zoltánnak volt ott választási nagygyűlése, s egy hivatásos fővárosi provokátor találta ellenállhatatlan ötletnek, hogy a rendezvényt kéretlen happeninggel megzavarja. (Az előbb polgári éretlenségnek, majd mégis politikai akciónak minősített akciót állítólag valamiféle zöldpárti tevékenységnek kéne elkönyvelnünk, bár szennyezi a szellemi környezetet. Zöld színben már eddig is felbukkantak politikai szélhámosok. Az egyik ilyen pártocska a köztévében hirdethette, hogy „rendezze le otthon az asszonyt, aztán jöjjön el szavazni”. Úgy tűnik, hölgyszavazókkal eleve nem számoltak.) A fölöttébb kreatív botrányforgatókönyv szerinti elképzelés az volt, hogy a székesfővárosból leutaztatott infantilis kommandó símaszkot öltsön, s a terembe behatolva életre-halálra menő párnacsatára hívja ki a Fidesz alelnökét. Az elkényeztetett pesti csapat azonban el sem jutott Pokorni közelébe: már a lépcsőházban útjukat állták az önkéntes őrző-védők. Az önkéntes őrző-védőknek nyilván rögvest feltűnt, hogy egy meglehetősen gyanús csapat kíván a rendezvényre símaszkban behatolni; s mivel a símaszk a bankrablók, terroristák és egyéb gonosztevők egyezményes nemzetközi jelmeze (eltekintve persze a valóban ártatlan síelőktől), érthető módon nem különösebben vizsgálták, hogy a kezükben lévő párna fegyvernek látszó tárgy-e. Mi tagadás, igencsak helybenhagyták a tréfás kedvű behatolókat. A tréfás kedvű behatolók alaposan megzavarodhattak a püspökladányi rögvalóságtól, amely a maszkos támadást képes roppant fantáziátlanul maszkos támadásként értelmezni: addig-addig kóvályogtak a hajdú-bihari kisvárosban tanácstalanul, mígnem a vasútállomáson összetalálkoztak az őket vizslató rendőrséggel. Itt érte őket a másik meglepetés: nem elég, hogy kék-zöld foltokat szereztek be a kispárna-hadművelet során (a boxerhasználat nem bizonyosodott be): még az is kiderült, hogy akciójuk nem feltétlenül felel meg a honi törvényességnek. Elképesztő kommunikációs játszma vette kezdetét. Egyrészt sajnálnunk kellett volna a kárvallott símaszkosokat, mert közöttük lányok és kiskorúak is voltak. (A símaszk alkalmazása miatt ez nem látszott.) Másrészt el kellett volna hinnünk, hogy ez az akció a politikai párja Demszky Gábor tortával való megtámadásának. (Megjegyzem: ez a fajta cukrászati „kritika” egyszerű garázdaság, ami kívül helyezkedik el az alkotmányos véleménynyilvánítás határán.) Harmadrészt pedig csodálkozva kellett konstatálnunk, hogy úgynevezett haladó fórumok a püspökladányi önkéntes őrző-védőket a beszédes „Lungo Drom-kommandó” megnevezéssel illették. Vagyis vastagon cigányoztak, azt sugallva: ha roma identitású aktivisták képesek Pokornit ismeretlen célzatú atrocitásoktól megvédelmezni, akkor azok csakis „kommandósok” lehetnek. Ezzel szemben a kispárnások közt tizenhárom éves gyermek is helyet kapott. Tessék ezt elképzelni. A kiskorút valaki felbujtja, vonatjegyet vesz neki, esti órákban vidéki városba utaztatja, majd egy párnával a kezében, símaszkkal a fején odatereli az oktatáspolitikus Pokorni elé, akit, ha netalán belemegy a párnacsatába, ezek után könnyedén pedofil hírbe lehet keverni…

Eddie, a Sas díjat adományozott Magyar Bálint oktatási miniszternek a Fidelitas, amelyet „a magyar alkotmányossággal legnagyobb küzdelmet folytató közszereplőnek ítélnek oda”. Az „elismerést” az a közszereplő kapja, aki a legtöbb olyan törvénymódosítást nyújtotta be a parlamentnek, amelyet az Alkotmánybíróság azonnal visszautasított. A laudáció szerint a miniszter „éveken át reménytelen küzdelmet folytatott a Magyar Köztársaság alkotmányával”: 2004 decemberében az Alkotmánybíróság megsemmisítette a többciklusú felsőoktatási képzési szerkezet kialakításáról szóló kormányrendeletet, tavaly októberben pedig az új felsőoktatási törvény egyes rendelkezései jutottak erre a sorsra. Az Alkotmánybíróság elmarasztalta a költségvetési salátatörvényt is, amely az oktatás területét is érintette. Magyar Bálint mindenféle citromdíjat megérdemel, de Eddie Edwards brit síugrót, az 1988-as calgaryi téli olimpia hősét szeretném megvédeni. A „Sas” autodidakta módon képezte magát, s annak ellenére lett a közönség kedvence, hogy feleannyit ugrott, mint a versenytársai. Ezt az eredményt ugyanis hallatlan nélkülözések árán érte el. Svájci edzőtáborozása során pénz híján egy tehénistálló szénáján aludt a sánc közelében, s hogyha már nagyon fázott, beült a kocsiba, és bekapcsolta a motort, hogy kissé felmelegedjen. Finnországban pedig egy elmegyógyintézetben talált olcsó szállást. Most képzeljük csak el Magyart a szénában meg az elmegyógyintézetben…