Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Csuklyások Püspökladányban. Ez akár egy hamisítatlan bolsevik propagandafilm is lehetne, mint az emlékezetes Berkesi-féle Kopjások – de nem az. A csuklyások tényleg léteznek, és tényleg Püspökladányba szerveztek politikai haknit. Történetesen Pokorni Zoltánnak volt ott választási nagygyűlése, s egy hivatásos fővárosi provokátor találta ellenállhatatlan ötletnek, hogy a rendezvényt kéretlen happeninggel megzavarja. (Az előbb polgári éretlenségnek, majd mégis politikai akciónak minősített akciót állítólag valamiféle zöldpárti tevékenységnek kéne elkönyvelnünk, bár szennyezi a szellemi környezetet. Zöld színben már eddig is felbukkantak politikai szélhámosok. Az egyik ilyen pártocska a köztévében hirdethette, hogy „rendezze le otthon az asszonyt, aztán jöjjön el szavazni”. Úgy tűnik, hölgyszavazókkal eleve nem számoltak.) A fölöttébb kreatív botrányforgatókönyv szerinti elképzelés az volt, hogy a székesfővárosból leutaztatott infantilis kommandó símaszkot öltsön, s a terembe behatolva életre-halálra menő párnacsatára hívja ki a Fidesz alelnökét. Az elkényeztetett pesti csapat azonban el sem jutott Pokorni közelébe: már a lépcsőházban útjukat állták az önkéntes őrző-védők. Az önkéntes őrző-védőknek nyilván rögvest feltűnt, hogy egy meglehetősen gyanús csapat kíván a rendezvényre símaszkban behatolni; s mivel a símaszk a bankrablók, terroristák és egyéb gonosztevők egyezményes nemzetközi jelmeze (eltekintve persze a valóban ártatlan síelőktől), érthető módon nem különösebben vizsgálták, hogy a kezükben lévő párna fegyvernek látszó tárgy-e. Mi tagadás, igencsak helybenhagyták a tréfás kedvű behatolókat. A tréfás kedvű behatolók alaposan megzavarodhattak a püspökladányi rögvalóságtól, amely a maszkos támadást képes roppant fantáziátlanul maszkos támadásként értelmezni: addig-addig kóvályogtak a hajdú-bihari kisvárosban tanácstalanul, mígnem a vasútállomáson összetalálkoztak az őket vizslató rendőrséggel. Itt érte őket a másik meglepetés: nem elég, hogy kék-zöld foltokat szereztek be a kispárna-hadművelet során (a boxerhasználat nem bizonyosodott be): még az is kiderült, hogy akciójuk nem feltétlenül felel meg a honi törvényességnek. Elképesztő kommunikációs játszma vette kezdetét. Egyrészt sajnálnunk kellett volna a kárvallott símaszkosokat, mert közöttük lányok és kiskorúak is voltak. (A símaszk alkalmazása miatt ez nem látszott.) Másrészt el kellett volna hinnünk, hogy ez az akció a politikai párja Demszky Gábor tortával való megtámadásának. (Megjegyzem: ez a fajta cukrászati „kritika” egyszerű garázdaság, ami kívül helyezkedik el az alkotmányos véleménynyilvánítás határán.) Harmadrészt pedig csodálkozva kellett konstatálnunk, hogy úgynevezett haladó fórumok a püspökladányi önkéntes őrző-védőket a beszédes „Lungo Drom-kommandó” megnevezéssel illették. Vagyis vastagon cigányoztak, azt sugallva: ha roma identitású aktivisták képesek Pokornit ismeretlen célzatú atrocitásoktól megvédelmezni, akkor azok csakis „kommandósok” lehetnek. Ezzel szemben a kispárnások közt tizenhárom éves gyermek is helyet kapott. Tessék ezt elképzelni. A kiskorút valaki felbujtja, vonatjegyet vesz neki, esti órákban vidéki városba utaztatja, majd egy párnával a kezében, símaszkkal a fején odatereli az oktatáspolitikus Pokorni elé, akit, ha netalán belemegy a párnacsatába, ezek után könnyedén pedofil hírbe lehet keverni…

Eddie, a Sas díjat adományozott Magyar Bálint oktatási miniszternek a Fidelitas, amelyet „a magyar alkotmányossággal legnagyobb küzdelmet folytató közszereplőnek ítélnek oda”. Az „elismerést” az a közszereplő kapja, aki a legtöbb olyan törvénymódosítást nyújtotta be a parlamentnek, amelyet az Alkotmánybíróság azonnal visszautasított. A laudáció szerint a miniszter „éveken át reménytelen küzdelmet folytatott a Magyar Köztársaság alkotmányával”: 2004 decemberében az Alkotmánybíróság megsemmisítette a többciklusú felsőoktatási képzési szerkezet kialakításáról szóló kormányrendeletet, tavaly októberben pedig az új felsőoktatási törvény egyes rendelkezései jutottak erre a sorsra. Az Alkotmánybíróság elmarasztalta a költségvetési salátatörvényt is, amely az oktatás területét is érintette. Magyar Bálint mindenféle citromdíjat megérdemel, de Eddie Edwards brit síugrót, az 1988-as calgaryi téli olimpia hősét szeretném megvédeni. A „Sas” autodidakta módon képezte magát, s annak ellenére lett a közönség kedvence, hogy feleannyit ugrott, mint a versenytársai. Ezt az eredményt ugyanis hallatlan nélkülözések árán érte el. Svájci edzőtáborozása során pénz híján egy tehénistálló szénáján aludt a sánc közelében, s hogyha már nagyon fázott, beült a kocsiba, és bekapcsolta a motort, hogy kissé felmelegedjen. Finnországban pedig egy elmegyógyintézetben talált olcsó szállást. Most képzeljük csak el Magyart a szénában meg az elmegyógyintézetben…