Kis rádiós sztrájktörténet

A Magyar Rádió sztrájkbizottságának döntése értelmében múlt csütörtökön kétórás figyelmeztető munkabeszüntetést tartottak az intézmény dolgozói. Vajon hányadik sztrájk volt ez a rádióban? A válasz nem könnyű, de a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának 1945. május 1-jétől rögzített műsornaplója nyomra vezet. Az 1946-os évben olvashatjuk: „VIII. 30-án de. Polgár T. bejelentette a zenekarnak Kelen Péter Pál vezérigazgató határozatát a nagyzenekar feloszlatásáról, s felolvasta a maradandó szalonzenekar tagjainak neveit. VIII. 31. Sztrájk. Minden élő adás leállítva a szakszervezet által. (Vasvári István)” Íme tehát a dokumentum arról, hogy az 1925-ben megalakult Magyar Rádióban először éppen hatvan évvel ezelőtt, 1946-ban sztrájkoltak.
Mit tudunk az előzményekről? A műsornapló arról árulkodik, hogy a szóban forgó időszakban a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara a teljes program mintegy hatvan százalékát adta. A zenei műsorok elsősorban a zenekar élő adásaira épültek. Hogy miért akarta Kelen Péter Pál éppen őket feloszlatni? Valószínűleg pénzügyi számítás állt a szándék mögött…
A nagyzenekar tagjai erre összehívták a szakszervezet képviselőit, és úgy határoztak, hogy sztrájkolni fognak. A munkabeszüntetés azonban csak egy napig tartott, mert azonnal kiderült, hogy a szimfonikus zenekar nélkül nem lehet a műsort összeállítani. Minimális szolgáltatást a sztrájk alatt azért adtak, de a lemezek nem pótolták a nagyzenekart. Mindenesetre a vezérigazgató egy nap után visszakozott. A műsornapló azt is rögzítette, hogy szeptember 1-jén már folytatódtak a próbák. Ez áll a naplóban: „Vez. Polgár Tibor. Közrm.: Nagykovácsi Ilona. Költők és muzsikusok.” „Szeptember 2-án. Vez. Polgár Tibor. Közrm.: Siki Béla. Magyar muzsika: Liszt F.: Les Preludes, Esz-dúr zongoraverseny. Bartók B.: Magyar képek. Kodály Z.: Galántai táncok.”
Ami a naplóíró szerint a „maradandó szalonzenekart” illeti: ők tíz évvel korábban, tehát 1936-ban alakultak meg Bertha István karnagy vezetésével. A szalonzene nem cigány-, nem dzsessz-, nem szimfonikus zene, sőt nem is kamarazene – ahogy annak idején fogalmaztak –, hanem finom, hangulatos és könnyed zeneművek előadása kisebb, összetanult zenekarral. A műsorszámok általában rövidek és hatásosak voltak. Csak őket akarta megtartani a rádió vezérigazgatója.
Egykori rádióbemondónk, Horváth Lajos tanúként állítja, hogy 1956. november 5-én vagy 6-án szintén sztrájkoltak a rádiósok, de ez Kádárék árulása és a szovjet intervenció után országos mozgalommá kerekedett.
Még november 18-i híreiben is azzal foglalkozik a rádió (idézzük) „A sztrájk folytatását követelő feliratokat már sok helyen letépték, és helyettük ilyen plakátok jelentek meg: Kövessük a Budapesti Munkástanács felhívását: Dolgozzunk! Sztrájk = infláció = batyuzás.” Ugyanekkor felolvassák Pénzes Gézának, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt mérnökének levelét: „Tatabánya sztrájkol! – írja. – (…) A sztrájk hatalmas fegyver a munkásosztály kezében. De a forradalom vívmányait most már munkával kell megvédeni. (…) Igaz ügyért harcoltok, tatabányai bányászok, de most már az egész ország érdekében [az utóbbi szó áthúzva, helyette beszúrva: követeli] adjatok szenet.” Egy november 22-i kommentár pedig így érvel: „Az építőiparban a sztrájk, a munka megtagadása ma nemzetellenes, az ellenforradalmat segítő ténykedés lenne…”
December 10-én hangzik el Németh Józsefnek, a MÁV akkori vezérigazgatójának a felhívása a vasutas dolgozókhoz: „Felelőtlen és országunk tönkretételét kívánó elemek sztrájkra uszítanak. A Munkás–Paraszt Kormány által hozott rendszabályokra hivatkozással óva intem a vasutas dolgozókat minden meggondolatlan cselekménytől. A munka jelenti az életet, dolgozzon minden becsületes vasutas a jövőbe vetett bizalommal a vasúti forgalom fenntartásáért és teljes biztosításáért.”
1994-ben is kiültek a rádió egyes munkatársai az intézmény elé, a Pollack Mihály térre, hogy így tiltakozzanak az akkori vezetés döntései ellen. Akadt kolléga, aki nem engedélyezte, hogy a műsorát sugározzák, de ez az esemény nem volt hivatalos sztrájk, inkább demonstrációnak nevezhető. A sztrájk vonatkozásában tehát ez volt a múlt. A jövőt most írják.