Közpénzek Tocsiktól a brókerügyig

Ígéretek és valóság

Lezárult a közpénzügyi ámokfutás időszaka. Mint megírtuk, a bíróság bűncselekmény hiányában jogerősen felmentette Berkecz Máriát, a Millenáris Kht. volt ügyvezetőjét. A közgazdásznő kormányváltástól kormányváltásig, 2002 őszétől mostanáig állt büntetőeljárás alatt. Lapunknak azt mondta: az előző négy esztendőt védekezéssel töltötte s azzal, hogy megőrizze fizikai és lelki épségét.
A feljelentést Mizsei Zsuzsa, az utód nyújtotta be ellene. Az új vezető – Keller László közpénzügyi államtitkár szorgalmazására – először a kht. gazdasági tevékenysége, ismertebb nevén: az óraügy miatt fordult a hatósághoz. A nyomozást azonban megszüntették. Később a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította a pótmagánvádas kezdeményezést, vagyis azt, hogy az új ügyvezető kívánt fellépni az ügyész helyett.
Mizsei ezután munkaügyi pert indított Berkecz Mária és felettese, Bártfai Béla volt közigazgatási államtitkár ellen. Ennek nyomán a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2003-ban jogszerűnek ítélte az ügyvezető végkielégítéséről kötött szerződést. Ekkoriban már folyamatban volt Berkecz ellen a végkielégítés miatt indított büntetőeljárás. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete alapján a büntetőtanács most úgy döntött: a két vádlott nem követett el bűncselekményt. Háromnapi gondolkodás után az ügyész tudomásul vette az ítéletet.
Mind az óraügyben, mind pedig a végkielégítésről hozott döntés végérvényes, mert a bíróság hirdette ki. Ezen már egy esetleges új közpénzügyi felelős sem változtathatna.
A villamosmérnök és közgazdász végzettségű Keller a Medgyessy-kabinet népszerű és erős embere, vagy ahogy egyes lapok aposztrofálták, a szocialisták pitbullja volt kezdetben. Tőle remélték, hogy az Orbán-kormány „ügyeiről” lerántja a leplet. Nagy része volt abban, hogy Medgyessyék kormányprogramjában helyet kapott: „A kabinet elszámoltat és elszámol a közpénzek minden fillérjével.” Ez nem sikerült. Sem az elszámoltatás – tartalma szerint leszámolás –, sem pedig az elszámolás nem valósult meg. S ez nem Keller hibája. A kudarc oka maga a szisztéma. Az, hogy jogsértő célt próbáltak elérni a jogrendszertől idegen eszközökkel. Ám jogállamban – az alkotmányos jogok sérelme nélkül – ez nem lehetséges.
A fő cél, az elszámoltatás az „előző ciklushoz köthető törvénysértések” feltárásával valósult volna meg. Ennek kezdeményezése és koordinálása várt a 2002. július 1-jén kormánydöntéssel létrehozott közpénzügyi államtitkárságra. A gond ezzel a megoldással nem az volt, hogy a megalakuló új kormány szerette volna feltárni az előd jogsértéseit – ha voltak ilyenek. A baj az, hogy ezt kormánydöntéssel létrehozott politikai államtitkársággal próbálta levezényeltetni. Ha bárhol bűncselekmény történik, azt a hivatalos személyek – a hatóságok, intézmények vezetői és az állami vállalatok illetékesei – a büntető törvénykönyv alapján kötelesek feljelenteni. S ezután tényleg működésbe lép a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás, vagyis az alkotmányban erre rendelt apparátus. Amelyet egyébként meghatározott kötelezettségek, garanciális előírások terhelnek. Nem véletlen, hogy a nyomozások nagy részét elvégző rendőrség nem kormányrendelet vagy határozat alapján dolgozik, hanem kétharmados törvény szabályozza a működését. A Keller vezette szervezet elvben nem nyomozott ugyan, tájékozódást, adatgyűjtést és elemzést ugyanakkor végeznie kellett.
A hazai jogrendszertől céljában és tevékenységében is idegen intézményt a Fidesz képviselői több alkalommal feljelentésügyi államtitkárságnak nevezték. Medgyessy igazságügy-minisztere, Bárándy Péter a parlament ülésén nemegyszer védelmébe vette magát az intézményt és a személyt is. Azt mondta: az alkotmány szerint a kormányfő azt bíz meg egyes feladatokkal, akit akar. Ez alapvetően igaz, de csak a kormányzati funkciókra. A bűnüldözés terén – főként, ha az politikai indítékú – több mint vitatható az elképzelés. Márpedig a közpénzügyi államtitkárság tevékenysége – tartalma szerint – bűnüldözésnek minősíthető, akkor is, ha nem így nevezték.
Az Országgyűlés 2003-ban, hosszú előkészítés után megszavazta az úgynevezett üvegzsebtörvényt. A jogszabály szintén az állami szférát kívánta átláthatóvá tenni. Összesen tizenkilenc létező törvényt módosított kisebb mértékben. A huszadik jogszabály, vagyis az üvegzsebtörvény ezeknek a módosításoknak a foglalata lett. Keller azonban nem ez alapján tevékenykedett, már csak azért sem, mert az előző kurzust kötelező ereje egyik törvénynek sincs. Emellett szakértők szerint éppen az maradt ki az új paragrafusokból, ami a közpénzek elköltését valóban átláthatóvá és ellenőrizhetővé tette volna: az államháztartás egyes alrendszereinek beszámoltatása. Látszatjogszabályról, kirakatparagrafusokról volt tehát szó.
Az államtitkárság egyik kimutatása szerint közvetve vagy közvetlenül Keller László harminchat eljárást kezdeményezett, koordinált. A Bűnügyek címet viselő lista élén természetesen a Millenáris Kht. ügye állt. Mondhatni: ez volt a cég reklámja – látványosan kommunikálható eset. A budai kulturális intézményt, a Millenárist eleve az Orbán-kormány idején hozták létre a Ganz-gyár helyén. A park aranyhalainak etetése és a reklámkarórák sztorija mindenki által könnyen érthető krimivé állt össze. A Millenárist a Magyar Fejlesztési Bank kötvénykibocsátása, a martinsalakos házak története és a stadionbeléptetők ügye követte. A lista a Váltó 4 libra esetével fejeződött be. Az ismert ügyekben a büntetőeljárás véget ért. Legtöbbjük – mint várható volt – már a nyomozás időszakában megszűnt. Néhányat a bíróság felmentő, elutasító végzése, ítélete zárt le, mint most Berkecz Máriáét. Bár sokak megalázása, meghurcoltatása árán, a jogállam végül is ellenállt az erőszakos kriminalizálási törekvéseknek.
A kormányprogramban megfogalmazott ígéret második fele, az elszámolás elmaradt. Keller az új kormány idején történt szabálytalanságok ellen nem lépett fel. Amikor kiderült, hogy több állami vállalatnál a kancelláriaminiszter, Kiss Elemér ügyvédi irodája kapta meg az átvilágítás jogát, az üvegzsebét gyakorta mutogató államtitkár semmilyen hivatalos lépést nem tett. Nem tűnt fel Kellernek a brókerbotrány sem, vagy ha igen, nem beszélt róla a nyilvánosság előtt. Interjúiban csupán a Tocsik-ügyet emlegette néha mint a szocialistákhoz köthető múltbéli esetet. Közvetlenül megpuccsolása előtt azonban valószínűleg nem ezért kívánta meneszteni Medgyessy Péter. Az államtitkár a Gyurcsány-kormányba már nem lépett be. A mostani kormányfő feltehetőleg Keller nélkül is tudja, hogy a közpénzek utolsó fillérjével is el kell számolnia.