Pillantás a dögkútba

Mélységes mély az idő dögkútja. Lapunk levelet kapott egy budapesti ügyvédi irodától. Azt írják a főszerkesztőnek címezve: „Ügyfelem, Bolgár György képviseletében és megbízásából a következőket vagyok kénytelen közölni. 2006. január 28-i lapszámukban Kampánytükör címmel közöltek cikket, amely az alábbi valótlan tényállítást tartalmazza: A szelíd Bolgár, akinek a dögöljön meg Orbán Viktor sor bármily kontextusban ki tudott gördülni a tolla alól. Ügyfelem soha nem tett olyan kijelentést, melyet cikkük neki tulajdonított. (…) Fentiek alapján felszólítom önöket, hogy (…) az alábbi sajtó-helyreigazítást tegyék közzé: Helyreigazítás. Lapunk 2006. január 28-i lapszámában valótlanul közöltük: Bolgár György azt állította: dögöljön meg Orbán Viktor. Bolgár György soha, semmilyen kontextusban nem tett ilyen kijelentést.”
A helyreigazítás művészetét el kell sajátítani: egy ügyvédi irodánál ez szakmai minimum. Az erőfeszítést pedig (még ha „kénytelen” is), méltányolni illik. Lám, közöltük is, amit kívántak. Bolgár György ugyanis tényleg soha nem állította kerek perec, hogy Orbán Viktor állati módon halálozzék el. (Már ha egy óhaj a magyar nyelvben állításnak számít.) Ebből következően pontosan ilyen sor sem gördült ki a tolla alól – a henye fogalmazásért ezúton kérek elnézést. Más viszont kigördült a tolla alól, így a helyreigazítási szöveg második mondata – bár ügyes kísérlet –, fájdalom, nem felel meg a valóságnak. Miközben tehát teljességgel érdektelen körülmény, hogy Bolgár milyen kijelentést tett vagy nem tett élőszóban (hiszen egy írott publicisztikáról van szó), az egyszerűen nem igaz, hogy semmilyen kontextusban nem írt ilyesmit.
Bolgár az Orbán-kormány első évében, 1999. február 10-én adta közre a Népszavában Politika, Hoddle, Super Bowl című publicisztikáját. (Érik a Lőrincze-díj.) Ennek első bekezdésében jelenik meg az emberekre vonatkoztatott dögmotívum. „Lehet, hogy a Fidesz vezette kormány fiatalos tempóját nem tudom követni, de szinte nem tudok másra gondolni, mint a politikára. (…) És mégis, az elmúlt hetekben például Pelikán mester halálra idegesített. Hogy lehet, hogy a hatalom nem lépett közbe azonnal, nem távolította el – saját legjobban felfogott érdekében – a színről a vásárlásban és ajándékozásban oly nagyvonalú adórendőrt? (…) Hogy követhetnek el ekkora hibát a hatalom gyakorlói, hogyan engedhetik meg, hogy ne tudjak másra gondolni, mint arra, hogy ott fönt már megint mennyire nincsenek tekintettel az elemi tényekre meg a köz véleményére, és hogy már megint hogyan söprik le a legjogosabb kifogásokat? Hogy lehet ennyire nyomasztóan hatalmi a (hatalmi) politizálás, hogy nem hagy nekem békét? Dögöljenek meg, csak azért sem fogok írni Pelikánról!”
Egy politikai publicista, aki unja a politikát. (Lehet, hogy a viszony kölcsönös.) Egy humanista szépíró, aki gondolatmenetét a „dögöljenek meg” felszólításra futtatja ki. Az ügyvédi levélben még szerepel, ám a helyreigazításnak már nem része a „szelíd” jelző – talán érthető, miért. És hogy kik „dögöljenek meg”? A bekezdésben világosan követhető az alanyok láncolata: „a Fidesz vezette kormány” – „a hatalom” – „a hatalom gyakorlói” – „ott fönt” – „a (hatalmi) politizálás”. Vagyis a többes számú felszólítás címzettjei a végrehajtó hatalom gyakorlói – nevezetesen a Fidesz vezette kormány. Ezt a kormányt pedig Orbán Viktor vezette, így – noha valóban nem idézhető Bolgártól ilyen mondat – a publicista többek között az ő állati módon való elhalálozását is kívánatosnak tartotta. Kérem a tekintetes bíróságot e nyilvánvaló tény figyelembevételére.