Vihar egy kanál vízben

Lehetséges-e az alkotmány szerint miniszterelnök-helyettesi tisztséget létesíteni? Hiszen az alaptörvény nem intézményesít külön ilyen, sajátságos jogkörrel rendelkező pozíciót. Azonban a 33. § (2) bekezdése egyértelműen kimondja: a miniszterelnököt az általa kijelölt miniszter helyettesíti. Ezek után ugyan nem szerepel az a primitív nyelvtani művelet, miszerint a fenti mondat alapján összetett főnevet képezve ki is mondatna: tehát ez a személy a miniszterelnök-helyettes; ez azonban evidencia.
A magyar kormányzati rendszerben a kormány testületi szerv, tehát a hatáskörök többsége a kormánytagok összességéhez, és nem a kormányfő személyéhez tapad. A miniszterelnöknek nincs kiemelt normaalkotási joga. Ebből következik: a miniszterelnök-helyettességnek sem fogalmi eleme, hogy legyen ilyen. (Sőt épp az lenne furcsa.)
A kormány döntéseit ülésein meghozott rendeletekkel és határozatokkal gyakorolja. A kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. kormányhatározat 62. §-a szerint a kormány ülését a miniszterelnök akadályoztatása esetén az általa kijelölt miniszter vezeti, aki gyakorolja mindazon hatásköröket, amelyeket e határozat a miniszterelnök hatáskörébe utal. (Ezek a kormányülés levezetésével kapcsolatosak.) A miniszterelnök egyéb hatáskörei tekintetében álláspontom szerint a kormányfő tartós (nem csak együlésnyi) akadályoztatása esetén él a helyettesítési lehetőség; az alkotmány idézett paragrafusa ugyanis nem tartalmaz semminemű megszorítást a helyettesítés vonatkozásában.
Emlékezhetünk: amikor Medgyessy Péter lemondott, és nem kívánta kitölteni a harmincnapos lemondási határidőt, akkor kijelölte Gyurcsány Ferencet helyettesének, majd gyakorlatilag visszavonult, és minden hatáskörét átadta utódjának. A korábbi kormányok alatt döntően Boross Péter, Kuncze Gábor, Kövér László, majd Stumpf István, illetve Kiss Péter helyettesítette a miniszterelnököt. Érdekes, hogy pont az utóbbi értetlenkedett a napokban a kormányfőhelyettes-jelölt kapcsán…
Sokak szerint a magyar kormányzat hatalomgyakorlás és kampányszempontból (nem jogi, hanem politológiai aspektusból) az amerikai prezidenciális (elnöki) rendszer felé halad. Abban a modellben pedig mindig megjelölik a lehetséges alelnököt. Miért ne lenne így nálunk is? Hisz ez csak korrekten előzetes tájékoztatása a választópolgároknak. Eddig is volt helyettesítés, csak a lehetséges személyről nem világosították fel a szavazókat. A kijelölés a kormányfő szuverén joga, semmilyen egyéb jóváhagyás nem szükségeltetik hozzá. Tehát egy miniszterelnök-jelölt így bízvást jelölheti meg potenciális helyettesét. (Most ehelyütt csak utalunk azon kérdéskörre, hogy a pártoknak jogilag nem is lehet miniszterelnök-jelöltet állítani – hisz az a köztársasági elnök kizárólagos jogköre.) A helyettes a későbbiekben a regnáló miniszterek közül választható ki, akiket a miniszterelnök jelölése alapján a köztársasági elnök nevez ki. (Utóbbinak gyakorlatilag nincs mérlegelési lehetősége, csak a demokratikus államrend működésének veszélyeztetettségére hivatkozva tagadhatná meg a kinevezést. Erre eddig soha nem került sor…) Bármelyik miniszter kijelölhető; mivel léteznek tárca nélküli miniszterek is (egyszerű feles törvénnyel módosítható), ad absurdum az sem kizárt, hogy külön e célra tárca nélküli minisztert nevezzenek ki. Azt, hogy esetlegesen mely területeket felügyeli a miniszterelnököt helyettesítve, elegendő a kormány ügyrendjében rendezni.
A rendszerváltás előtti magyar alkotmány kiemelte a miniszterelnök-helyettesi tisztséget. (Ez volt például Medgyessy és Csehák Judit is.) Egyes külföldi alkotmányok ma is ezt teszik. (A román alkotmányjogban ez egy viszonyító státus is; például az államelnök hivatalvezetője miniszterelnök-helyettesi besorolású.) A fenti levezetésből azonban remélhetőleg kiderül: felesleges botrányokat gerjeszteni, mert jelenlegi alkotmányos berendezkedésünkben is megvan a létjoga ennek a pozíciónak.

A szerző alkotmányjogász, az OVB volt tagja