A 70 százalékos korrupció mellett

Dávid Ibolya: Nem vagyok Fidesz-ellenes – ez volt a címe annak az interneten is nyomon követhető interjúnak, amelyet a Kossuth rádió tavaly november 11-én készített az MDF elnökével. Dávid határozattan leszögezte, hogy „a realitásokat figyelembe véve sem értékrendben, sem programban, sem pedig a múltban és jelenben meglévő nagy különbözőségek okán a Magyar Demokrata Fórum nem készül semmiféle koalícióra a szocialista párttal és a szabad demokratákkal”. Lehetségesnek tartotta viszont az együttműködést a Fidesszel a választások után: a programok egyeztetése, az együttműködés feltételeinek szigorú szabályozása és egymás szuverenitásának tiszteletben tartása mellett. A választás előtti bő egy évben az elnök asszony azonban sokszor fogalmazott sokféleképpen és félreérthetően, ami folyamatosan napirenden tartotta a kérdést, hogy készek-e bármilyen együttműködésre a balliberális kormányzó pártokkal. Dávid Ibolyára jellemző, hogy azzal is képes volt kivágni magát, hogy éppenséggel a Fidesz léphet nagykoalícióra az MSZP-vel! A nagykoalíció természetesen nem ördögtől való fikció. Csakhogy Dávid elvi alapon akarta hitelteleníteni a Fideszt, nem pedig meghatározott konstellációból vont le gyakorlati következtetést: ha az MSZP-nek és az SZDSZ-nek nem lenne meg együtt a többsége, a polgári pártoknak viszont igen, de az MDF sem a balliberálisokkal, sem a Fidesszel nem lenne hajlandó társulni. Ebben, de csak szigorúan ebben az esetben vetődhetne fel a nagykoalíció lehetősége mint a politikai patthelyzetet feloldó megoldás. Csakhogy Dávid beállítása szerint az elvtelen Fidesz elvtelenül lépne koalícióra az MDF által elvi alapon elutasított szocialistákkal.
Debreczeni József is számot vetett egyszer az Élet és Irodalomban azzal, hogy a Fidesz nem kap abszolút többséget: az lenne a kérdés, hogyan dönt az MDF, hajlandó-e egy Orbán vezette kormányban szerepet vállalni, vagy inkább partnerül szegődik az MSZP–SZDSZ-koalícióhoz. A „partnerül szegődik” kifejezéssel Debreczeni fején találta a szöget.
Dávid Ibolya hiába mondja elvi alapon, hogy sem Gyurcsányt, sem Orbánt nem akarja hatalomba segíteni, mert ha esélyt sem ad egy egyébként általa diktált polgári kormányzásnak, azzal automatikusan segíti hatalomra Gyurcsány Ferencet. Nem koalíciót köt vele, hiszen arra pillanatnyilag nem is lenne szükség, hanem – idézve Debreczeni frappáns kifejezését – partnerül szegődik hozzá. Ahhoz, akinek pártja az antikorrupciós elnök asszony szerint hetvenszázalékosan korrupt… Debreczeni József politológus, politikai elemző Az Este keddi adásában nem kevés indulattal söpörte félre Elek István szelíd érveit a politikai racionalitásról: ha az MDF kezet nyújt a Fidesznek, és – pláne – ha győznek is, akkor nemcsak diktálhatja a feltételeket, hanem tulajdonképpen saját magának teremt lehetőséget arra, hogy beváltsa a kormányváltásra vonatkozó választási ígéretét, és megvalósítsa nemzetmentőnek szánt programját. Elek István hiába hivatkozott arra, hogy közvetlenül a választás előtt maga Dávid Ibolya azzal nem zárkózott el a Fidesszel közös kormányalakítás elől, ha ő lesz a miniszterelnök. Debreczeninek lényegében három ellenérve volt: azóta újabb sértés érte az MDF-et, és egyébként sincs esély a fordulatra. A harmadik érv az egyre inkább antifideszes stratégává váló Tölgyessy Pétertől származik: a Fidesz vesztett, és az MDF-et akarja bűnbaknak megtenni. A független (antifideszes) sajtó rögtön ráharapott a bűnbakelméletre, de senkinek nem jut eszébe, hogy önmagában a polgári összefogás és – főleg – egy MDF-es kormányfő lehetősége többet nyomhat a latban, mint az MDF-szavazók átállása, mert alapjaiban rendezheti át a közhangulatot azzal, hogy az MSZP vagy Fidesz, illetve Gyurcsány vagy Orbán helyett egy radikálisan új alternatívát kínál! Ez az Elek István által is hangsúlyozott politikai racionalitás másik oldala, amit a független (antifideszes) elemzők, no meg Dávid Ibolya tanácsadói vagy átlátnak, vagy nem. Nyugodjunk meg: látják és átlátják. Csak valamilyen oknál fogva nem akarják láttatni. És azt sem akarják látni, sem láttatni, hogy a szocialisták annak ellenére vannak örömükben meghatódva az MDF parlamentbe jutása miatt, hogy ha az MDF nem lépte volna át a küszöböt, a mandátumeloszlás miatt a kormánypártok szinte biztos, hogy megnyerték volna a választást az első fordulóban. Gyurcsány Ferenc is rendkívül boldog, noha Dávid Ibolya őt sem akarja hatalomba segíteni. Senkit nem érdekel, hogy ez a nagy formátumú államférfi, Gyurcsány Ferenc miért írja mégis ezek után internetes naplójában, hogy „az elnök asszony tekintélyes, megfontolt és megbízható gondolkodású politikus”, „vagy mondjam úgy, hogy államasszony”.
Dávid Ibolya nem azért lenne államasszony Gyurcsány Ferenc és mindenki más szemében, mert politikailag irracionális konoksággal megy szembe Orbán Viktorral, hanem mert irracionalitásával kövezi ki az utat Gyurcsány Ferenc államférfivá válása előtt, aki azért a szükséges babérokat retorikailag már megelőlegezte magának. Bármennyire hihetetlen, Orbán Viktor és a Fidesz ebben a játszmában sokadlagos tényező. Nem az a fontos, hogy Dávid Ibolya minden lépésével egy nevelőintézeti felügyelő elszántságával kívánja erkölcsileg megregulázni Orbán Viktort az államasszony által állítólag leváltani kívánt kormánypártok legnagyobb örömére, hanem az eredmény: a politikai versenyben ne maradjon igazi versenytársa a baloldalnak.
Az antikorrupciós Dávid Ibolyától kérdezem: vajon miért aggódik egy velejéig (70 százalékosan) korrupt párt antikonzervatív populista miniszterelnöke az ellenzéki jobboldal megújítása, a magyar konzervativizmus legnemesebb hagyományai és egy európai jobbközép formáció létrejötte miatt? Talán azért, mert egy ilyen antikorrupciós formációval nem olyan unalmas, előre lefutott versenyt folyatna, mint ezzel a rissz-rossz Fidesszel? Vagy mert a Fidesz politikai taccsra tételével a konzervatív jobboldali MDF nem oszt, nem szoroz?
Dávid Ibolyának tudnia kell: pontosan úgy válik kegyvesztetté, ha kezet nyújt a Fidesznek, ahogy szemrebbenés nélkül képesek a fejéhez vágni az államférfi táborából, hogy nem ért a focihoz – tehát hogy antiszemita. Azok, akik évek óta úgy aggódnak megállás nélkül a modern, européer konzervativizmusért, hogy annak idején horthysta restaurátornak és az „úri” jobboldal pökhendi vezérének tartották az ő konzervatív példaképét, Antall Józsefet.
Dávid Ibolya küzd a Fidesz és Orbán Viktor ellen. De küzd a tény ellen is, hogy a politikai ellentábor, amelynek – állítólag – ő is ellenzéke, egy emberként szorít neki. És küzd saját éleslátása és politikai józansága ellen is, mert nem látja, hogy az ő szavazótáborát, politikai bázisát s őt magát is a politikai ellentábor akarja szellemileg foglyul ejteni. Heller Ágnes nagyon baloldali filozófus, aki a választás estéjén a kamerák előtt bevallotta, hogy Gyurcsányéknak drukkol, a Magyar ATV-n nem kertelt: a Fideszt fel kell morzsolni. Heller vagy olyat tud, amit Dávid nem; vagy úgy érzi, kimondhatja azt, amit az államasszony nem mer, de nagyon akar: szétverni a Fideszt.
Dávid Ibolya éleslátásával és politikai józanságával legalább azóta van nagy baj, hogy a bigottan Fidesz-ellenes Vasárnapi Hírekben sokadszor hánytorgatta fel, hogy Pozsgay Imre, a volt állampárt politikusa a Fidesz mellé állt, s hogy neki egy ilyen ember ne mondja meg, hogy mikor menjen misére. Pozsgay az MDF politikai bábája volt Lakiteleken, és 1989-ben még Dávid példaképével, Antall Józseffel is intim politikai kapcsolatot ápolt. És Dávid Ibolyának nem akaródzik emlékezni arra, hogy 1998-ban, amikor ő, Dávid Ibolya a Fidesz és az MDF közös jelöltjeként mandátumot szerzett Tamásiban, egy Pozsgay Imre nevű ember az MDF saját jelöltjeként vérzett el Sárbogárdon. S történhetett mindez azért, mert Dávid Ibolya pártja, az MDF kifejezetten azért változtatta meg alapszabályát, hogy ez a Pozsgay az MDF képviselőjelöltje lehessen. És ezek után Dávid Ibolya lelkifurdalás nélkül lett igazságügy-miniszter egy olyan kormányban, amely nem jöhetett volna létre a „populista, radikális és szélsőséges” kisgazdákkal való összefogás nélkül. A miniszter asszony aztán elvi zokszó nélkül mondta fel a Békejobbal kötött megállapodását, hogy ő és pártja a Fidesz révén parlamenti tényező és kormánypárt maradhasson 2002-ben…

A szerző politológus