Április 9-én a 2006-os országgyűlési választások első fordulója, 43-42 arányban, a kormánykoalíció vezető pártjának győzelmét eredményezte. A kisebbik koalíciós párt 6,5 százalékos eredménnyel bejutott a parlamentbe. Az SZDSZ mellett a közvélemény-kutatók által esélytelennek tartott MDF is átlépte a bűvös ötszázalékos küszöböt, így négypárti parlament alakulhat Magyarországon. A választási hétvége felfokozott hangulatát csak tovább emelte, hogy az első félidőt követően a kisebbik ellenzéki párt egyértelműen megtagadta a kormányváltásban történő aktív együttműködést a Fidesszel. Tette mindezt annak ellenére, hogy Orbán Viktor, vezéráldozattal, közös kormányfőjelölt megnevezésére tett javaslatot az MDF-nek.
A választások másnapján a sajtóban és a szakértők körében megindult a találgatás a második forduló kimeneteléről, ami ma tagadhatatlanul a legtöbbeket érdeklő kérdés. De legalább ennyire izgalmas az is, milyen okok állnak a pártok választási eredményei mögött. Hol és milyen eszközeiben lehetett sikeres, és mely vonatkozásaiban sikertelen a legnagyobb ellenzéki párt kampánya az első forduló előtt.
Az objektív értékítélet kialakításához érdemes mindenekelőtt néhány tényt leszögezni. A Fidesz 2006-ban már az MDF nélkül, önállóan mérette meg magát. Az eredményekből jól látható, hogy az egyéni jelöltek síkján a Fidesz növelte támogatottságát 2002-höz képest. Négy évvel ezelőtt (az MDF-fel közösen!) 2 217 755 szavazatot szerzett a párt az első fordulóban az egyéni körzetekben. 2006-ban már 2 303 350 voksot. 2002-ben ez húsz egyéni mandátumot eredményezett, most huszonnyolcat.
Ha együtt vizsgáljuk a Fidesz- és az MDF-szavazók által leadott voksokat, 2006-ban az első fordulós egyéni szavazatok összes száma meghaladja a 2,5 milliót. A polgári oldal 39-ről 47 százalékra javította szereplését az első fordulóban leadott egyéni szavazatok arányában. Sőt, a jobboldali erők egy csökkenő piacon értek el magasabb részesedést, amennyiben 2002-ben 71 százalékos részvétel mellett 39 százalékot, 2006-ban 67,8 százalékos részvétel mellett már 47 százalékot tudtak megszerezni az egyéni jelöltekre leadott szavazatokból.
Ugyancsak tény, hogy a Fidesz Budapesten is növelte támogatottságát. 2002-ben az egyéni voksok 31 százalékát, míg 2006-ban már 35 százalékát szerezte meg (az eredmény emellett a voksok abszolút számában is javult). Az MSZP ugyanebben a vonatkozásban fél százalékponttal javított. A forduló másik érdekes tanulsága az egyéni eredmények megyei összesítésén rajzolódik ki. Ezek szerint a két nagy párt gyakorlatilag letámadta egymás szavazótáborát. A középre nyitás, néppártosodás stratégiájának következtében a baloldali dominanciájú megyékben a Fidesz egyértelműen javított négy évvel ezelőtti eredményén, míg a jobboldali megyékben az MSZP. A polgári párt saját területein többnyire tartotta korábbi pozícióit. A jellemzően baloldali dominanciájú Komárom-Esztergom megyében például a Fidesz több mint tízezer szavazattal javított, így eredménye 32-ről 41 százalékra nőtt a négy évvel ezelőttihez képest.
Mindkét nagy párt láthatóan erős mozgósítással készült az első fordulóra. Az MSZP elsősorban telefonon, a Fidesz több tízezer aktivista segítségével kereste meg szavazóit. A választási részvétel ugyan kismértékben alatta maradt a négy évvel ezelőttinek, de felülmúlt minden közvélemény-kutatói várakozást. A megelőző választásokon inkább ahhoz szoktunk hozzá, hogy a kutatások felülbecsülik a részvételt, mert többen mondják azt, hogy elmennének szavazni, mint akik azután valóban részt is vesznek a választáson. Most ez fordítva történt, a mindkét oldalon jól működő mozgósítás a választói apátia és az érzelmileg kevésbé fűtött kampány ellenére 67,8 százalékos részvételi arányt eredményezett. Ez alig három százalékkal marad el a 2002-es eredménytől.
A Fidesz stabil bázisa, a közvélemény-kutatók becslései szerint, a felnőtt lakosság 26-27 százalékát teszi ki, ez körülbelül 2,1-2,2 millió szavazót jelent. Ugyanez a szám a szocialisták esetében 25-26 százalék. Ezt a kört egészíti ki a pártokhoz lazábban kötődő, bizonytalanokból verbuválódó, szimpatizáns réteg, mely az MSZP esetében szélesebb, így a teljes támogatottság mindkét szereplő esetében nagyjából 31-32 százalékos.
A Fidesz mozgósításának sikerült a bázis jelentős részét aktivizálni, hiszen az egyéni voksok esetében több mint 2,2 millió szavazatot szerzett a párt. Az első kör kimenetelét azonban, a szakértői várakozásokkal szemben, az utolsó pillanatokig hezitáló bizonytalanok döntötték el. Ezek a voksok juttatták be – a négypárti vita hatására – az MDF-et is a parlamentbe. Az MSZP taktikai és nem stratégiai győzelmet aratott az első fordulóban. 2002-höz hasonlóan az utolsó hetekben futó negatív kampánnyal (Mikola Istvánnal szemben), maga mellé állította a még hezitálók jelentős részét, egyben mozgósította a kiábrándult liberális szavazókat.
A közvélemény-kutatások is arra utalnak, hogy a bizonytalanok nem Gyurcsány Ferenc elképzeléseit vagy kormányzati teljesítményét értékelték. A KÓD Piac-, Vélemény- és Médiakutató Intézet által 2006. március végén készített, ezerfős telefonos felvételből kiderül, hogy a választópolgárok többsége az autópálya-építések és a 13. havi nyugdíj kivételével semmilyen konkrét kormányzati intézkedést nem tud feleleveníteni az elmúlt két évből. Hasonlóan homályos eredmények születnek, ha a kutatók a kormányfő terveinek ismeretéről kérdezik a szavazókat. Gyurcsány és az MSZP valószínűleg nem is számított arra, hogy teljesítmény és kormányzati megoldások mentén arat győzelmet, így egy nagyon összefogott médiakampányra (médiatúlsúly és imázs), illetve taktikai lépésekre (terrorveszély, „árvíziválság-kezelés”, Mikola-kampány) építette eredményét.
A Fidesz két ponton követett el hibát a kampánya során. Nem sikerült megtörnie a Gyurcsány-imázst, nem talált igazán fogást a szinte kaméleonként változó, egyszer liberális, máskor szociáldemokrata, egyszer higgadt és szimpatikus, máskor arrogáns és agresszív kormányfőn. Másfelől nem sikerült otthon tartania a kiábrándult liberális szavazókat (igaz, erre nem is nagyon tett kísérletet), illetve nem tudta elkerülni e szavazók aktivizálódását a negatív kampány hatására a választások utolsó két hetében.
Érdemes mindemellett még egy tényre odafigyelni az első forduló kapcsán. Számos vidéki körzetben, kistelepülésen a választási részvétel az országos átlagnál jóval alacsonyabb volt. A Fidesz kommunikációja láthatóan nem érte el mindenütt a vidéket, a párt nem tudott hatékonyan áttörni médiaelszigeteltségén, és mozgósítása sem volt optimális mindenütt az országosan egyébként kedvező teljesítmény ellenére. A vidék azonban lehetőséget, tartalékot is jelent a második fordulóban. Magas ugyanis az úgynevezett billegő körzetek aránya, ahol 1500 szavazaton belül van a különbség a szocialista–szabad demokrata és a polgári jelölt között.
Egyáltalán nem nevezhető irreálisnak tehát, hogy a polgári oldal egy megfelelően fokuszált kommunikációs és a 110 körzetre koncentráló, mozgósító kampánnyal megszerezhesse a győzelemhez szükséges körülbelül 70 mandátumot. A győzelmi esélyeket növelheti az MDF-jelöltek önkéntes visszalépése, annak ellenére, hogy a kisebb ellenzéki párt központja az együttműködés megtagadására szólított fel.
Van tehát tartalék, amit a polgári oldalnak a győzelemhez mozgósítható szavazatokká kell alakítania az elkövetkező napokban.
A szerző szociológus, egyetemi oktató
origo.hu
Záporokkal és erős széllel érkezik a hidegfront
