Az állami vízfej nagyobb, mint eddig bármikor

Ma ugyanott tart az olcsóbb és hatékonyabb szocialista állam, mint négy éve: megígérték. Összeállításunkból kiderül, hogy több állami vezető dolgozik a kormányban és többet költünk rájuk, mint eddig bármikor. Számuk, illetve az ellátásukra költött pénz az utóbbi négy évben megduplázódott.

Czirják Imre
2006. 04. 02. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kormányom vállalja a közigazgatási reform befejezését, az államigazgatási eljárások egyszerűsítését, a közigazgatási egyezség bevezetését. Továbbra is számítunk a közszolgálatban dolgozó szakemberek munkájára – részlet Medgyessy Péter Egyetértésben a nemzettel című programjából.
„Az állam ma túlzottan bürokratikus, sok helyen pazarló, a központi közigazgatás túlméretezett. A kormány lépéseket tesz ennek megváltoztatására. Csökkenti az állami túlköltekezést, és karcsúsítja a bürokráciát. Az esélyteremtő és hatékony államhoz takarékos igazgatás illik” – részlet a Lendületben az ország!, a Gyurcsány Ferenc vezette kormány programjából a szabad és igazságos Magyarországért (2004–2006).
Az államigazgatási reformot sem Medgyessy Péternek, sem Gyurcsány Ferencnek nem sikerült befejeznie, az államapparátus pedig nagyobbra duzzadt, mint valaha. Medgyessy ugyan mind az államigazgatási, mind a közszolgálati reform kidolgozására kísérletet tett, ám az előbbire a Belügyminisztérium keretein belül létrehozott „Idea-csoport” egy éven belül kifulladt, a közszolgálati reformból pedig a Vadász János vezette, és tavaly megszüntetett Közszolgálati Reform Hivatal lett, amely összesen 210 millió forintot emésztett fel az adófizetők pénzéből. A hivatal megszűnése ellenére Vadász a Miniszterelnöki Hivatal kötelékében marad a ciklus végéig, és ott eseti megbízásoknak tesz eleget. Ismeretes: Vadász a 2002-es választásokat megelőzően szakszervezeti vezetőként nyíltan az MSZP mellett foglalt állást.
Gyurcsány Ferenc kormánya tavaly ősszel ismerte be, hogy ebben a kormányzati ciklusban már nem lesz semmi az ígéretekből, igaz azt ígérték, hogy majd „megcsinálják” a következőben, már ha újra bizalmat kapnak. Pótcselekvésként a két elképzelést összevonták, és átkeresztelték államreformnak, és bár nem vezették be, azt állították róla, hogy készen van. A kabinet szerint a koncepció Vadász és Sárközi Tamás jogászprofesszor munkáiból állt össze. Idén év elején, a törvénytervezet nyilvánosságra kerülésekor azonban kiderült: a javaslatnak egy alapelvgyűjtemény a központi része, amely tulajdonképp egy kívánságlista. Ez viszont gyakorlatilag megegyezik azokkal a szólamokkal, amelyekkel az MSZP a 2002-es választások előtt kampányolt, mint például, hogy a kormányzatnak a jogállam tiszteletben tartásával, törvényesen kell működnie. Jó, ha kerüli a bürokráciát, s a gyorsaságra, az egyszerűségre törekszik. Legyen újító kedvű, kezdeményező, átlátható, eredményes és szolgáltató jellegű. Azaz, a szocialisták ebben a kérdésben az ígéretek szintjén négy év kormányzást követően éppen ott tartanak, ahonnan indultak. Ráadásul a tervezetben az igazgatás többi részéről, az önkormányzatokról és a helyi apparátusokról szó sem esik, így azt államreformként semmiképpen nem lehet beállítani.
A valóság azonban más, ezen a téren sokkal rosszabb a helyzet. A szocialista– szabad demokrata kormány már kezdetektől mindent megtett az államapparátus felduzzasztásáért. Újra bevezették a címzetes államtitkári posztot, ezzel meg lehetett kerülni azt, hogy egy minisztériumnak csak egy közigazgatási államtitkára lehet, ugyanis a két pozíció juttatások szintjén gyakorlatilag megegyezett egymással. A Miniszterelnöki Hivatalból kádertemetőt csináltak, jelenleg tíz politikai államtitkár dolgozik a kancellárián. Feladataik részben átfedik egymást más tárcákéval, jó példa erre a Baja Ferenc által vezetett elektronikuskormányzat-központ, amely szinte a szocialista tükörképe az SZDSZ-es informatikai minisztériumnak.
Az állami vezetők száma az ígéretek ellenére a kormányzati ciklusban riasztó módon, körülbelül 50 százalékkal emelkedett. Az Orbán-kormány idején még 213-an voltak, 2005 elejére számuk elérte a 337-et. A növekmény még nagyobb, ha figyelembe vesszük azt, hogy állami vezetők közé nemcsak a kabinet tagjai tartoznak, hanem különböző a kormánytól független intézmények, mint például az Állami Számvevőszék vagy a Köztársasági Elnöki Hivatal vezető beosztottjai, az ő számuk pedig nem változott a két ciklusban. Ha ezeket a kabinettől független vezetőket nem vesszük figyelembe, akkor azt kapjuk, hogy a kormányzati vezetők száma a Gyurcsány-kormány idejére 201-re emelkedett, azaz több mint a duplája annak, mint az Orbán-kormány idején volt, hiszen akkor 94 fő tevékenykedett ilyen beosztásban.
A kormányzati vezetők számának növekedésével természetesen emelkedett a rájuk fordított összeg is. Tavaly 6,2 milliárd forintot költöttek rájuk az adófizetők pénzéből, míg az Orbán-kormány idején mindössze ennek a felét, 3,1 milliárdot. A miniszterek fizetése tavaly megközelítette az 1,2 millió forintot havonta (bár ezen még a különböző pótlékok módosíthatnak), az államtitkárok bére pedig 595 ezertől 910 ezer forintig terjedhet, képzettségüktől és tapasztalatuktól függően. A helyettes államtitkárok havi 700 ezer forintot vihetnek haza. Valamennyiüknek jár gépkocsi, amely hivatalos és magáncélra egyaránt igénybe vehető. A mindenkori minisztert egy felső kategóriájú és egy felső középkategóriájú kocsi illet meg sofőrrel. Az államtitkároknak felső középkategóriájú autó sofőrrel, a helyettes államtitkároknak ugyanez a kategória sofőr nélkül jár.
A kormányzati szerveknél csaknem 11 ezer autót használnak, ebből a Miniszterelnöki Hivatal 131-et birtokol. Ismeretes: tavaly félmilliárd forintért tizenhárom Audi A8-ast és tizennégy A6-ost vásárolt a Köztársasági Őrezred a legfőbb közjogi méltóságok számára és az úgynevezett delegációs autópark cseréjére.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.