Mi a G8 célja?

E hét végén a világra legnagyobb befolyással bíró, nyolc legfontosabb ipari ország vezetői, valamint az EU részéről Matti Vanhanen finn miniszterelnök úr és jómagam csúcstalálkozón veszünk részt Szentpétervárott. Az asztal körül az EU és a Föld csaknem 200 országa közül nyolc képviselői foglalnak helyet, ami aligha jelent reprezentatív csúcstalálkozót. Tévedés lenne akár tárgyalócsoportnak hívni, hiszen döntéseik jogilag akkor sem volnának kötelezők, ha konszenzusra jutnának.
A G8-nak ennek ellenére van egy nagy erőssége. Itt a világ legbefolyásosabb vezetői megtehetik, hogy személyes felelősséget vállaljanak világméretű jelentőségű ügyekkel és mindannyiunkat érintő globális kihívásokkal kapcsolatban, valamint közös felelősséget vállaljanak a feltörekvő ipari hatalmak vezetőivel. Az e heti csúcstalálkozón különösen egy kérdés igényel sürgős figyelmet: az energiabiztonság.
Új energiakorszakba léptünk. Mindenütt egyre több energiára van szükség, magasak és ingatagok az olaj- és gázárak, éghajlatváltozással kell szembenéznünk. Vegyük csak Európát – a számok az energiatérképünkön zajló átalakulásról árulkodnak. A gáz- és olajárak közel megkétszereződtek az utóbbi két évben. Európa importfüggősége becslések szerint 2030-ig 70 százalékra emelkedik. A globális energiaellátási láncra alacsony beruházási arány jellemző. A következő húsz évre várt energiaigény kielégítése és az elhasználódó infrastruktúra felújítása több mint 16 billió euróba kerül.
Üdvözlöm tehát Putyin elnök úr döntését, amely szerint az energiabiztonság az orosz G8-elnökség menetrendjének élére került. A G8 képviseli ugyanis a legtöbb jelentős energiafogyasztó, -termelő és -szállító országot. Nyilvánvaló, hogy valamennyien érdekeltek egy biztonságos és stabil energiapiac, valamint az egyenlő versenyfeltételek megteremtésében.
Az energiabiztonságot azonban nem lehet úgy elérni, hogy részproblémáit toldozgatjuk-foltozgatjuk. A teljes energiaellátási láncot kell áttekintenünk a termeléstől a fogyasztásig. Olyan kérdéseket, mint az energiatermelés diverzifikációja – beleértve a megújuló és nukleáris energiát azok számára, akik azt akarják –, a szállítás, az energiahatékonyság, a piacnyitás, a tiszta energiatechnológiák és a hatékony szabályozási környezetek.
Szükségünk van egy közös egyetértéssel született, globális elveket tartalmazó keretre, amely irányt mutat minden érintett félnek, és amely kölcsönös bizalmon alapuló valódi egymásrautaltságot hoz létre. Egy ilyen keret biztonságos és átlátható befektetési légkör kialakulását ösztönözné a világban, valamint működő és versenyképes piacokat. Mindkettőre szükség van ahhoz, hogy az energiaágazatban a következő évtizedekben szükséges nagymértékű befektetéseket megfelelően ki tudjuk majd használni.
Az EU magához veszi a kezdeményezést. Az idén az Európai Bizottság egy új energiapolitikai keretmegoldásra tett javaslatot Európa kormányainak. Ők pozitívan reagáltak: márciusi csúcstalálkozójukon felkérték az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy európai energiapolitikát, majd az előző hónapban megegyeztek a külső energiabiztonságra vonatkozó elvekről annak biztosítása érdekében, hogy az EU külkapcsolatait energiapolitikai céljaink szolgálatába állítsák. Ezek az elvek szolgáltak a múlt hónapban tartott EU–Egyesült Államok csúcstalálkozón született megállapodás alapjául. A megállapodás célja, hogy megerősítse a transzatlanti energiaügyi stratégiai együttműködést, és magas szintű párbeszédet indítson útjára az éghajlatváltozással járó súlyos és hosszú távú kihívások kezelése céljából.
A XXI. század energiakihívásai nem állnak meg Európa határainál. Az egész világot érintő kihívásról van szó, amelyre globális megoldásokkal kell válaszolni. Pontosan itt jelentkezik a G8 szerepe, ugyanis nekünk kell irányt mutatnunk, miközben olyan elvek mellett tesszük le a garast, amelyek utat nyitnak majd minden nemzet számára, hogy hozzájáruljanak a megbízható, megfizethető és fenntartható energiaellátás közös céljához.
Az energiára koncentrálva nem téveszthetjük szem elől világunk egy másik hosszú távú kihívását: a rendkívüli szegénység megszüntetését. Át kell ültetnünk a valóságba a múlt évi gleneaglesi G8-csúcstalálkozó kulcsfontosságú eredményeit. Átfogó intézkedéscsomagot kell kidolgozni, hogy előmozdítsuk Afrika haladását a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása felé.
Az EU ebben is átvette a kezdeményezést. Elhatároztuk, hogy 2010-ig megduplázzuk Afrika támogatását, így biztosítva a Gleneaglesben Afrikának ígért 50 milliárd dollár 80 százalékát. Fokozatosan eleget teszünk annak a kötelezettségvállalásunknak, hogy a világ 50 legszegényebb országából származó minden termék – a fegyvereket kivéve – vám és mennyiségi korlát nélkül juthasson az EU-ba.
Eleget teszünk a többi ígéretünknek is. Európa ebben az évben amiatt sürgette a fejlesztési menetrendet, hogy megkönynyíthessük a legszegényebb országok energiához jutását; fokozhassuk az Afrikára aránytalanul és végzetes súllyal nehezedő AIDS, tuberkulózis és malária elleni küzdelmet. Támogatjuk a fejlődő és fejlett országok közötti oktatási együttműködés új formáit. A G8 vezetői is látják, hogy nincs vesztegetnivaló idő, változnia kell a világnak ezekben a kérdésekben is. A fejlődést az egész világot érdeklő kérdések középpontjában fogjuk tartani, mert ott a helye.

A szerző az Európai Bizottság elnöke