Mi lesz veled, Győzike?

Győzike ismét hír lett. De most nem a Romantic egykori frontemberéről, a koncertek roma rapperéről vagy a Győzike-show népszórakoztató tévésztárjáról szól a hír, hanem arról, hogy a mogyoródi Szentjakab Parkfalu lakói nem akarják Gáspár Győzőt a szomszédjuknak. Ő ugyanis házat akart venni a lakóparkban, annyira megtetszett neki a környék, de amikor a többiek megtudták a tervét, a lakóközösség aláírásgyűjtésbe kezdett: „Győzike ne legyen a szomszédom!” Még az ott lakó barátai sem látnák szívesen, írja a Blikk, így Csordás Tibor, a Fiesta zenekar tagja vagy McHawer sem örülne a szomszédságnak.
Milyen közössége lehet egy ilyen lakóparknak? A válasz szociológiai tanulmányt érdemelne. Győzike szerint a tulajdonosok azért utálják, mert ő történetesen roma. Álljunk meg egy szóra! Mondhatnánk: ráébredhetne végre Győzike a valóságra, a való világra. Honnan hová juttatta a hazai média Győzikét, egyáltalán mit csinált ebből az alapjában véve tehetséges, egyszerű gondolkodású, de gyors észjárású salgótarjáni cigány gyerekből? Kirakatba való pojácát, bohócot csinált belőle, akinek palócos tájszólásán nevetni lehet, akinek ország-világ előtt kiforgatták családi életét, szokásait; ízlését nevetség tárgyává tették, nemcsak a szüleivel, a rokonaival, a nógrádi barátaival és a Romantic-lányokkal ugrasztották öszsze, hanem a feleségével is, aki már váláson gondolkodik. Az egy későbbi történet lesz, hogy két gyermeküknek a nyilvános, hetekig tartó televíziós sorozat milyen pszichés károkat vagy jellemfejlődési problémákat fog okozni.
S mindezt miért? A pénzért, a sok millió forintos szerződésekért. A kérdés, hogy megéri-e. Azt nem ártana Győzikének sem észrevenni, hogy a médiában ő csupán egy eszköz, akit „felhasználnak”, de csak addig, amíg az adott televíziós csatornának megéri. Ő csak a bevétel morzsáit kapja, semmivel nem többet. S ha valami miatt elbukik, akkor otthagyják egyedül, magányosan, nem foglalkoznak többet vele. Ez nem a jó öreg Ki mit tud?, Győzike, ez maga a kegyetlen üzleti világ. Nem árt emlékezni a Big Brother Évijére, aki megnyerte az egyik több hónapos együttlakás-sorozatot. A kaposvári lány nem volt felkészülve arra, hogy amikor visszajön a tévékaranténból az igazi életbe, akkor mit kezdjen azzal a tizenhatmillió forinttal, amit megnyert. Valószínű, hogy élete legnagyobb keresetének elköltésére a televíziós üzletemberek nem készítették fel, hogy mennyit kellene belőle félretenni, mit kéne vele kezdeni, mibe kéne befektetni, sőt azt a pénzt akár felhasználhatná saját épülésére, tanulásra stb. De nem ez történt. A sok millió forint pillanatok alatt elszállt. Ma BB (Big Brother) Évi újra szegény lány, a pénzét elverte, elszedték tőle, az egyik pszichiátriai osztályról a másikra vándorol, már-már börtön fenyegeti. A kaposváriak a botrányos viselkedése miatt nem sokra becsülik. Egyszóval a liberális média ejtette Évit, nincs már a címlapokon, illetve csak akkor kerül az első oldalra, ha valami nagy baj történik vele. Ilyen példákat hozhatnánk még eleget ebből a csillogóra lakkozott világból. Közhely, hogy milyen határtalan felelőssége van az ilyesfajta médiának, mibe rángatja bele az embereket, mivé formálja őket, és ha az illető végül nem lesz sikeres – a többsége nem lesz –, akkor sorsukra hagyja őket.
Győzikének sem ártana tehát megéreznie, hogy ez most az első olyan komolyabb pofon, mondhatni, övön aluli ütés, amely figyelmeztetést jelent a jövőre nézve. Mert mindaddig kedves gyerek ez a fiatalember, amíg hasznot lehet belőle húzni. De együtt lakni, élni vele egy közös lakóparkban, azt már nem. Jellemző, hogy a rózsadombi lakos Magyar Bálint is csak addig beszél esélyegyenlőségről, a hátrányos helyzetű roma fiatalok egyenrangú oktatásáról, amíg nem kell őket a szomszédjában meg a saját gyerekei iskolájában látnia. A szabad demokrata Magyar Bálint is csak a vidéki alapítványi iskolákkal szigorú, ott nem válogathatják meg a tanulóikat kizárólag tanulmányi alapon. Horváth Aladárék (Konrád Györggyel és más fővárosi „jogvédőkkel”) is csupán addig vették a szívükre a székesfehérvári cigányok gondjait, amíg politikai heccet lehetett csinálni a lakásbotrányokból, ameddig ki lehetett mutatni az ügyben a magyar–cigány „ellentétet”. Amikor konkrétan segíteni kellett volna, megoldani a problémáikat, akkor szép csendben eltűntek onnan. A felkorbácsolt indulatok levezetését ott hagyták a helyi önkormányzatnak, a bűncselekményeket meg a rendőrségnek.
A magyaroknak és a cigányoknak az évszázadok során az adott kornak megfelelően jól bevált kapcsolataik alakultak ki. E régi kisebbségünk híres alakjai nem véletlenül kerültek be irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotásainkba. A tehetséges, jóravaló, dolgozni szerető cigány gyermekeket a kiegyezés után a lehetőségekhez képest az oktatáspolitika támogatta. Rácz Aladár, a világhírű cimbalomművész a szegény sorból emelkedett ki. Ő volt az első klasszikusokat játszó cimbalmos. Az EMKE-ben kezdett muzsikálni a XX. század elején, és 1937-ben már a római Santa Cecilia Akadémián adott komolyzenei hangversenyt. Furcsa lett volna, ha Rácz Aladár nem költözhetett volna be abba a bérházba, ahol netán Bartók Béla vagy Kodály Zoltán lakott. Vagy emlékezzünk Dankó Pistára, aki ünnepelt zeneköltő, a magyar cigányzene és a magyar nóták legnagyobb hatású művelője volt, s a korabeli nagy magyar írók, politikusok tisztelték, szerették. Őt tartották a dal Petőfijének, Csemer Géza író, rendező – aki büszkén vallja cigány származását – Dankó-könyvéből ismerjük a szintén szegény cigánysorból felemelkedett művész karrierjének állomásait. Komolyan vette saját magát, de őt is komolyan vették. Hercegek, grófok, miniszterelnökök, sőt maga az orosz cár előtt is játszott, Blaha Lujza énekelte dalait, a kor híres írói – Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Rákosi Jenő, Feszty Árpád – mulattak előadásain. A legnagyobb kitüntetés számára mégis Gárdonyi Géza barátsága volt. A mélyen konzervatív érzelmű Gárdonyi egyenrangú partnerének tartotta Dankót. Számos nóta szövegét Gárdonyi Géza írta, mint például a Nem átkozom ibolyakék szemedet…, Azért, hogy én kanász vagyok, mint egy gróf, úgy mulatok… vagy a Ha te engem, ha én téged kezdetű… dalokat.
Ezek az emberek a cigány származású, Európa-szerte ismert Dankót nem kihasználni akarták, hanem elsősorban támogatni, segíteni s élvezni a művészetét. S ebben van a lényeg. Ha komolyan veszi magát Győzike, akkor előbb-utóbb kiderül, lesz-e belőle valaki. Ma inkább egy sértődött, túl érzékeny, harsány, olykor trágárul beszélő, erőszakos fiatalembert lát a néző. Nem irigyek az emberek, mint ahogy hiszi Győzike, hanem inkább azt látják, hogy másnak akar látszani, mint ők. S ez fáj nekik, ezt nem akarják elfogadni. A szülőknek, a nagyszülőknek már jó orruk van erre, az élet megtanította őket, hogy a harsányság nem egyenlő az elismertséggel. Ezért nem tetszik nekik Győzike hirtelen színeváltozása. S mindezt a liberális média szolgálatosai manipulálják. Ennyit Győzike kapcsán Győzikéről. És másról.