A mértékadó köröknek nem okozott meglepetést Gyurcsány önleleplező vallomása. Ismerték jól, tudták, az ő emberük. Megszállottsága, hatalomvágya – amiről Balatonőszödön olyan nyíltan beszélt – kapóra jött nekik. Kellett egy ember, aki csattogtatja az ostort, hogy többet lehessen kisajtolni a vonakodó állampolgároktól, aki könyörtelen, aki nem ismer kíméletet. Aki, amikor övéi között van, úgy érzi, nem kell visszafogni magát, nem leplezi többé megvetését az általa vezetett emberek iránt, aki a hazáról nem tud másképp beszélni, mint kurva országról, mint nyüves országról.
Mértékadó körök megadták a szükséges támogatást a választások előtt, kedvező képet festettek a magyar gazdaság eredményeiről, helyet adott még az objektívnek kikiáltott Financial Times is a dübörgő gazdaságról hozsannázó hirdetésnek. A választások után viszont azonnal benyújtották a számlát. Jöttek sorra a hitelképesség romlásáról szóló figyelmeztetések a nemzetközi hitelminősítő intézetektől. A Gyurcsány-kormány értett is a szóból, sorra dolgozta és dolgozza ki a reformoknak nevezett megszorításokat. A konvergenciaprogram, az új egyensúlyi pálya azt jelenti, hogy magasabb szintre kell emelni az ország erőforrásainak elszívását amiatt, hogy állni tudjuk a Medgyessy– Gyurcsány-kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt duplájára nőtt adósságok következményeit. Arról szónokolnak, hogy mindezt az ország szebb jövőjéért teszik, ma és holnap nehezebb lesz, de ha a gazdaság rendbe jön, akkor újra emelkedni fog a jólét. Milyen ismerős szavak! Már Rákosi idejében elhangzottak, és Kádár is ehhez folyamodott, amikor kezdett odakozmálni a gulyáskommunizmus.
De nézzünk szembe gazdasági kilátásainkkal; mit lehet várni az újabb megszorításoktól, a nehezebb évek valóban meg fogják alapozni a későbbi évek virágzó gazdaságát? Közeledni fogunk-e a fejlett nyugat európai színvonalhoz, vagy tartósnak bizonyul lemaradásunk, esetleg még tovább mélyül a szakadék? A jelenlegi helyzet tarthatatlan, a költségvetési deficit már a GDP 10 százaléka fölé kúszott, a folyó fizetési mérleg hiánya is 8 százalék. Az éves deficit tovább hizlalja az állam adósságát, ami jövőre már 70 százalék felett lesz. A konvergenciaprogram megcélozza a költségvetési hiány 3 százalékra való leszorítását, hogy eleget tegyünk az euróbevezetés egyik követelményének. De ez a kiadások csökkentésének és az állami bevételek növeléséből adódó megtakarításoknak összességében több mint 7 százalékot, azaz 1500 milliárd forintot, tehát egy főre számítva évi 150 ezer forintot kell elérni. A jelenlegi hatalmas hiány közel felét az államadósság után fizetendő kamatkiadások okozzák. A Pénzügyminisztérium kincstári optimizmust tükröző előrejelzése szerint ez 940 milliárd lesz az idén, de a realis számítások 1000 milliárd fölötti terhet valószínűsítenek. Erre utal, hogy már a féléves adat is 500 milliárd fölött volt, és azóta a kamatok mértéke jelentősen emelkedett, így a 2006-os összeg már a GDP 4,5 százaléka körül lesz. S a helyzet jövőre lényegesen romlani fog, mert egyrészt az irányadó központi bankok, mint az amerikai FED vagy az európai EKB, szinte versenyben emelik a kamatokat, ami automatikusan magával hozza kamatterheink növekedését. Ráadásul a kockázatosnak ítélt hitelek kamatfelára is ugrásszerűen emelkedik rontott adósmegítélésünk miatt. A legutóbb kibocsátott állampapírok hozama már meghaladja a 8 százalékot, és mivel a lejáró hiteltartozások fedezésére az állam újabb kötvénykibocsátásra kényszerül, így a korábbi – viszonylag kedvező kamatozású – kötvényeket is sokkal magasabb hozamú papírokra kell átváltani. Összességében ez felviheti az átlagos kamatlábat a teljes adósság után a 8 százalékos szintre, ami a 70 százalék fölé kúszó adósság miatt már a nemzeti jövedelem 6 százaléka közelébe viszi az évente fizetendő kamat mennyiségét. Ez egyfelől a konvergenciaprogramhoz képest is újabb elvonásokat, megszorításokat tesz szükségessé, másfelől az évi 6 százalékos forráselvonás már teljesen lebénítja a gazdaságot. A 3 százalékos költségvetési hiány úgy valósítható meg, ha valójában 3 százalékkal nem többet, hanem kevesebbet költ az állam, mint amennyi bevételre szert tesz. Tehát tartósan szufficites költségvetésre van szükség, hogy szinten tartsuk az államadósság nemzeti jövedelemhez viszonyított szintjét, de még ez is csak akkor érhető el, ha a GDP növekedése tartósan eléri az évi 3 százalékot. A gazdasági fejlődést lehetne remélni az európai uniós fejlesztési források elnyerésétől, ami elvben 7 év alatt 8000 milliárd forint lehetne. De ez az összeg is illúzió, mert eddig csak a pályázati pénzek harmadát sikerült megszerezni, és ha javulnának is a pályázati mutatók, jó, ha a fele bejön az országba. De ez is csak a bruttó összeg, a ténylegesen befolyt összegből le kell vonni befizetési kötelezettségeinket, ami a GDP egy százalékát teszi ki. Ily módon a jelentős EU-források hatását teljesen lerontja a kamatkiadások növekvő értéke, ami azt jelenti, hogy az ország újabb történelmi lehetőségről marad le, ismét csak álom marad a gazdaságilag fejlett országokhoz való felzárkózás.
A kamatterheket, ami jövőre akár 6 százalékra is duzzadhat, viszont évről évre fizetni kell. Az így befizetett összeg halmozódik, és nagysága egyre jobban elszakad a valaha felvett és így vagy úgy felhasznált, elfogyasztott, elpocsékolt vagy a korrupciós csatornákon elfolyt hitelektől. A lebénult gazdaság nem tud növekedni, sőt akár zsugorodhat is. Újabb és újabb megszorítások következnek, hogy fizetni tudjuk az adósságszolgálatot, és ez így fog menni az idők végezetéig. Ennek irracionalitása nyilvánvaló! Ennél már az adósságszolgálat megtagadása, az államcsőd bejelentése is jobb. Természetesen ez gazdasági káoszt, a nemzeti jövedelem nagymértékű csökkenését okozná, ami még fájdalmasabb terheket róna az állampolgárokra. Közöttük is a legrosszabbul a legszegényebb, a hátrányos helyzetű rétegek járnának, akik nem rendelkeznek tartalékokkal, mozgatható megtakarítással. A következmények olyan súlyosak, hogy hideg fejjel ez vállalhatatlannak tűnik. De van-e más megoldás? Kiharcolható-e, kikövetelhető-e vagy kialkudható-e az adósságteher mérséklése, megszüntetése? Ha a kormány, az állami vezetés nem azt tekinti céljának, hogy alázatosan eleget tegyen a hitelezők egyre fokozódó étvágyának, hanem a nemzet érdekében akar cselekedni, akkor szakítani kell a sehová sem vezető megszorítások gyakorlatával. Ha elkerülhetetlen, akkor az adósságszolgálat megtagadását is vállalni kell. Néhány évre emiatt visszaesne a gazdaság, de hosszabb távon, a terhektől megszabadulva megindulhatna az egészséges fejlődés, beindulhatna a gazdaság motorja, ahogy ezt történt Írországban, ahogy ez történik Finnországban is. Gyurcsány lemondatása nem elég, olyan kormány, olyan vezetés kell, amely képes hosszú távon gondolkodni, amely következetesen meri vállalni a nemzet igazi érdekeinek megfontolt és – ha szükséges – harcos képviseletét.
A szerző egyetemi oktató
origo.hu
Robbanás volt Budapesten
