A képviselő tisztsége és felelőssége

Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság népképviseleti szerve [Alk. 19. § (1)]. Az Országgyűlés jogai a népszuverenitásból erednek [19. § (2)]. Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik [Alk. 20. § (2)]. Az országgyűlési képviselő függetlenségét biztosítani kell [20. § (4)]. Bármely országgyűlési képviselő törvényt kezdeményezhet [Alk. 25. § (1)].
Igen, mondhatja nemcsak bármely jogász, de bármely átlagos műveltségű olvasó, tudjuk, így van, ez szinte közhely. Valóban az? Nemrég, egy törvénnyel kapcsolatos részletkérdésben, a kormánypártok frakcióihoz tartozó néhány képviselő legjobb meggyőződése szerint a kormány által beterjesztett törvény egy szakaszának az ellenzék által javasolt módosítása mellett szavazott. Nagy volt a felháborodás a párt és a frakció berkeiben egyaránt. Más véleményen mernek lenni a párt kegyelméből képviselővé vált honatyák, mint amit nekik pártjuk és kormányuk sugall? Hova lesz a haza, ha ennek gyakorlata alakul ki! És retorzió születik: megbírságolják a magukról megfeledkezett honatyákat. Bevallom, egyébként alkotmánysértésekkel szemben edzett lelki egyensúlyomat kevés hír rázta meg jobban az utóbbi időben, mint ez a kis történet. Hát ki a nép, akit a népképviselet képvisel? Csak a párttagok? Ki a hordozója a népszuverenitásnak – nemzeti önállóságnak? Csak a pártok? Kinek az érdeke a köz érdeke? Csak a pártoké? Mi többiek, hallgatag vagy itt-ott hangos többség, mi nem számítunk? Demokráciában élünk, vagy többpárti diktatúrában? A képviselő, aki önálló törvényt kezdeményezhet, nem mondhat önálló véleményt? A képviselő, akinek függetlenségét meglehetős nagyvonalún biztosítja a szegény ország költségvetése is, eladhatja ezt a függetlenségét?
Abban, az idézett alkotmányos szövegek olvastán, nincs, nem lehet kétség, hogy a képviselő államhatalmat hordoz, a legfőbb államhatalmi szerv tagja, e minőségében független, mentelmi jog illeti meg, a közösség érdekét képviseli a szólás-, vélemény- és lelkiismereti szabadság mindannyiunknak kijáró, de őt a ráruházott képviseleti jog folytán kiemelten megillető igénybe vételével. Netán megilleti ez a jog a pártokat is? Nem illeti meg. Az alkotmány 3. § (1) pontja szerint a pártok az alkotmány tiszteletben tartásával működhetnek csupán, szabad tevékenységüket a jog korlátozza. Az alkotmány pedig külön előírja: A pártok közvetlenül közhatalmat nem gyakorolhatnak. Egyetlen párt sem irányíthat semmiféle állami szervet [3. § (3)]. Állami szerv a képviselő, az Országgyűlés? Egyértelműen. Nos, akkor? Sem párt, sem frakció nem írhatja elő, mit mondjon, mit tegyen, hogy szavazzon a képviselő. Hogy vannak más, alsóbbrendű szabályok, a képviselők által vállalt frakciófegyelem, alávetettség, amelyek ezeket az ósdi szempontokat már meghaladták? Az alkotmányt nem lehet meghaladni, sem szokással, sem megegyezéssel, sem alsóbbrendű jogszabállyal, hanem csak módosítani lehet, az alkotmányozó Országgyűlés minősített szavazatával. Mert nálunk jogállam van, s abban ez minimum előírás.
A képviselő, noha független, e függetlenségét nem adhatja el, nem mondhat le róla, önszántából sem, mert a közjogot nem lehet magánmegegyezésekkel felülírni. A párton belüli megállapodások pedig magánmegegyezések.
Hogy e vonatkozásban a házszabály netán félreérthető vagy félreértelmezhető? Semmilyen törvény vagy szabály, a házszabály sem, értelmezhető az alkotmánnyal szemben. A Tisztelt Ház az én, pártonkívüli szavazatommal is, meg sok millió más magyar állampolgáréval is kapta megbízatását. Köteles azzal élni, esküt tett rá. Az állampolgárok összességének szuverenitásával jár el, az eredeti néphatalmat hordozza. Pártok közreműködhetnek annak kialakításában, tehetnek javaslatokat, de nem hozhatnak helyettünk, polgárok helyett szuverén kötelező döntéseket, nem parancsolhatnak képviselőinknek, és főleg nem gyakorolhatnak bírói jogkört, büntető hatalmat felettük.
Rabok legyünk, bábok legyünk, dróton rángatott és számszerűleg bevetett figurák legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés. Válasszanak maguk, akiket választottak. Akik a szabad vélemény hordozását vállalták, nem adhatják el. Vagy a legjobb konvergenciateremthető meg azzal, hogy a szavazatokat átadjuk kezelésre az öt frakcióvezetőnek, s azon túl az egész költséges apparátust meg lehet úszni. A képviselő csak felesleges költségtényező, ha eladja önálló véleményét.

A szerző jogász, volt alkotmánybíró