A megvádolt takarítónő igazsága

H. Vilma, a Maros megyei erdőszentgyörgyi lány a karácsonyi szabadságáról visszatérve, az új esztendő első napjaiban reggel hét órakor ismét munkára jelentkezett az egyik Fejér megyei faluban. Egy újgazdag építési vállalkozó családjánál takarított heti kétszer tizenkét órában immáron öt éve, a megszokott rendszerességgel. Szokatlan módon nem az asszony fogadta az ajtóban, hanem a hatalmas termetű vállalkozó. Köszönés helyett közölte, hogy karácsonykor éjszaka betörők jártak az épületben, és nagy értékű ingóságokat vittek el. Mivel a házat magas kőfal veszi körül, s vendégeket nem fogadnak, ezért az a gyanúja – fejtette ki a vállalkozó –, hogy a betörésre a tippet nem adhatta más, mint Vilma, a takarítónő. A székely lány a súlyos vádra szinte lebénult, torka hirtelen kiszáradt, szeme könnybe lábadt.
Vilma egyébként sem volt a szó embere, nem is igen kellett beszélnie senkivel, hiszen volt dolga elég. Az ötszáz négyzetméteres épületben évek óta megszokott mozdulatokkal az emeleten kezdte a hálószobák, a felső nappali rendbetételét portörléssel, bútorfényezéssel, porszívózással egybekötve, a két fürdőszoba, a különvécék fel- és kimosása, tisztítása csak ezután jöhetett. Lefelé haladva következett a kétfordulós lépcsőház, majd a hatalmas földszinti nappali, amely önmagában nyolcvan négyzetmétert tett ki. Aztán a dolgozószobák, a konyha, a nagy kamra várta a dolgos kezeket. Közben ment a két mosógép a mosatlannal, amit Vilma indított be a reggeli órákban. Kora délutánra jutott el az alagsori fitneszteremig, az uszodáig, a szaunáig és a szoláriumfülkéig. Aztán jött az este, Vilma felszállt az utolsó menetrend szerinti buszra, és Bicskéig utazott, a vőlegényéhez.
Ez a gyanúsítás a lelkéig hatolt. Eddig mindenhol megbecsülték, szerették, értékelték munkabírását, akkurátus tisztaságát és megbízhatóságát. E helyen kívül még négy, igen gazdag családnál vállalt takarítást a fővárosban. Jó tanuló volt, de továbbtanulásra nem volt lehetősége, otthonról is azért jött el, hogy pénzt keressen rá, és támogassa munka nélküli szüleit. A magyar állampolgárságot is megszerezte, és párjával régóta tervezik, hogy idén összeházasodnak, és a félrerakott pénzből Bicske környékén telket vesznek, házat építenek. Azonban a szép terveket megkeserítette, ami most vele történt.
Így szólt munkaadójának: – Tetszik tudni, én a vőlegényemen kívül senkit sem ismerek, senkinek nem adtam tippeket. Ezért ne tessék a becsületembe gázolni! Én egy percig nem dolgozom maguknál többet! – Ezt mondta, és sarkon fordult. Most a vállalkozó nem jutott szóhoz.
Tény, hogy a rendszerváltozás óta százával jönnek fiatal erdélyi lányok munkát vállalni Magyarországra, legtöbbször takarítást házaknál. Legalábbis ott, ahol ezt meg tudják fizetni. De nem is ez a baj. A baj ott kezdődik, hogy sokan a hirtelen meggazdagodottak, a hatalomhoz jutottak közül, akiknek nem számít a pénz, akik kertészt, biztonsági őrt, portást, sofőrt és takarítónőket alkalmazhatnak, azok olykor elvesztik normális emberi kapcsolataikat, figyelmen kívül hagyják mások, de még saját méltóságukat is. Úgy gondolják, ha valakit megfizetnek, akkor a tulajdonukként bánhatnak vele. A gyors meggazdagodással nem jár mindig együtt a kulturáltság, a műveltség, az intelligencia és mások megbecsülése.
H. Vilma szeretné gyorsan elfelejteni élete e rossz epizódját. Közben a rendőrség elfogta a két betörőt, akik éppen a lopott videót árusították. A két munkát kerülő fiatalember egyébként a szomszéd faluból figyelte ki a vállalkozót böhöm nagy dzsipjével. Követték őt erődítményszerű házához. A történet innen már ismert.