Nézegetjük az alakuló „Új Magyarországot”, s nagyon rossz érzésünk lesz. A zseniálisan középszerű színész-kommunikátor országa egyre inkább hasonlít kacsingatós János országára, annak 1956 miatti nyugtató struktúrái nélkül. Részben igaz tehát, hogy Gyurcsány és gátlástalanul mohó klientúrája törli el a kádárizmus rendszerét; azonban ezt úgy teszi, hogy annak minden eltűnni látszó hatalmi arroganciáját egyben restaurálja. Úgy érzik ugyanis, hogy megfizetett pártszócsövek révén, s ha kell, az azonosítók nélkül működő rendőrterrorral féken tartható az öntudatlan népség. Lényegét illetően Dél-Amerika már ez, az érdekelt nyugati üzleti körök és társutas régi elvtársak támogatásával. Ez utóbbiak jellemzője, hogy üzleti materialistaként szelektíven érzékenyek a demokrácia hiányára. A demokrácia fokmérője az ő érdekeiknek jó közérzete. S ugyanilyen az újkádárizmus primitív filozófiája is: mi megmondjuk – egyeztetés nélkül –, hogy mi jó nektek, és ti gyakorolhatjátok demokratikus egyetértési jogotokat. A tudományos ideológiai diktatúra helyett ugyan a szintén tudományos pénzügyi diktatúra jött, de alternatíva most sincs. S egyre erősödik az elvtársak meggyőződése, hogy aki nem ért egyet, azt meg kell verni, le kell hallgatni, ki kell rúgni, gazdaságilag az APEH segítségével el kell lehetetleníteni stb.
S mindez egyre inkább lehetséges is, annak ellenére, hogy az egykor néhány elvtárs kezébe összpontosuló állami vagyon immár nincs sehol. Ám összességében az mint magánvagyon néhány elvtárs és a haladó, tehát együttműködő nyugati tőketulajdonos kezében van, akiknek érdeke a rend és a nyugalom, s a zavar nélkül működtethető átlag feletti haszonszivattyú. A mai haladó Nyugat és az újkádári gyurcsányizmus is harmonikusan működik. Ez az ország ma így ugyanúgy „rendben van”, mint egykor kacsingatós (hóhér) János idejében, amikor az újfasiszta olasz üzletember dicsérte is a rendszert a zavartalan haszontermelés jegyében.
Nem lesznek tehát régi kádárista szociális vívmányok. Lesznek viszont Európában nem, legfeljebb Fehéroroszországban alkalmazott rendészeti módszerek, Gergényik és Benék, jó pénzért (lásd a rektorokat is) bőven jelentkeznek, a drága Bolgár úr nyugdíjas betelefonálói pedig dicsérő kórust zengedeznek a fasizmust móresre tanító neoliberális állami rendőrterrorról. Előbb-utóbb Kuncze, Eörsi és Horn Gábor ezt is eladják reformnak. Bizony, vége lett a régi szociális kádárizmusnak, hogy az piaci, pénzügyi, szellemi és rendőri diktatúrában folytatódhasson.
Mit is jelent az újkádárizmus? Egyrészt megfiatalodást. Az egykori KISZ-vezérek nem gerontokratakénti hatalmát és magánmilliárdjait. S a Vörös Október-öltönyök helyett jólöltözöttséget, blogozást s eszmények nélküli kíméletlenséget. De: folytatódó hazudozást, erkölcsnélküliséget, szellemi igénytelenséget, trendiséget is egyben. A régi kádári nómenklatúra is csak primitív szinten gondolta a marxizmus tudományos igazságait, de azokat legalább örökké ismételték valláspótló vigaszként. Neoliberálisnak lenni viszont azt jelenti, hogy aki így megvilágosodott, annak bármit lehet mondani bármikor – most ezt, holnap annak az ellenkezőjét. Egy dolog azonban folytatódik: az ellenfeleknek nincs becsülete, értéke, s nem is kell érteni az ő gondolataikat. A neoliberalizmus szabadságát még inkább csak az erő (vagyon, hatalom) jelenti, mint az ókádárizmusét. Annyira nem érdekli őket még a saját szavazóbázisuk véleménye se, hogy lassan már formális politikai-gazdasági egyeztetések sincsenek. Néhány főember úgy határoz embertömegek egzisztenciális (munka, tanulás, egészség stb.) ügyeiben, hogy döntéseinek szakmai alapjaival sincsen tisztában.
Az újkádárizmus ismét csak kevesek – a régi KB- és PB-tagok helyett – politikai és gazdasági diktátuma, csak éppen Moszkva helyett most bizonyos pénzügyi és tőkekörök önkéntesen elfogadott vezetőszíján terelik a magyar társadalmat, amelynek jelentős része már egyenlő lett a római proletariátussal. De most a korszerűsítés feleslegessé teszi az eddig kiadott szociális költségeket, sőt a tanulási, közlekedési és egészségügyi pénzeket is. Bevezetik tehát az emberi-személyi összefüggésekben értelmezhetetlen hatékonyság fogalmát, amely akkor éri el csúcsát, ha az emberre nem kell semmit költeni, s mégis jó hasznot hoz annak a tőkének, amelynek immár semmi társadalmi (közösségi) kötelessége sincs.
Az újkádárizmus (gyurcsányizmus) nem más, mint a magyar társadalom hatékonyabb kizsákmányolása és elnyomása. Magyarország ismét a legvidámabb barakk lesz – rajta nevethet ugyanis mindenki, egy táncoló ripaccsal az élén.
A szerző történész, egyetemi docens
origo.hu
Meglepő fordulat a a Huszti ikrek ügyében, megszólalt a szakértő
