Én a magam részéről figyelmeztetésként fogom fel a fertőző betegségek kórokozóinak létezését: aki a természet uraként, az élet császáraként tekint önmagára, azt bármikor könnyen meglegyintheti a nyomorúság érzése, és ez alázatra inti. Egy kiadós vírusfertőzés gondolkozásra bír, a gyógyulás pedig a hála – oly ritka – érzését kelti fel. De megint kérdezem: mi szükség van ehhez a kullancsokra? Valószínű, hogy az elkövetkező időkben folytatódni fog a rendellenes időjárás, enyhe telekkel, szeszélyes nyarakkal, árvizekkel és szélviharokkal. A kullancs mindebben csak mellékszereplő. De szerintem gondolkozni kellene azon – hiszen ez az undorító lény a világ minden táján jelen van –, miképpen lehetne populációját megritkítani. Hát nem különös? Az elefántot, a tigrist, a bálnát vagy a koalát az emberiség képes lenne könnyedén kiirtani, ezzel a kis vérszívóval viszont képtelen bármit is kezdeni. Van egyáltalán ellenszere? Én nem tudom
(A szerző hagyatékban maradt tárcáit folytatólagosan közöljük)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!