S itt gyáván megfutamodom. Jó, akkor csinálják meg három napon belül, mert hétfőn reggel indulnom kell. Hosszú sor áll mögöttem, s valahogy érzem, hogy itt én ezeknek az embereknek másnap reggelig sem tudom megmagyarázni, hogy a hét napon belül az vasárnapra esik. S ha másnapra sikerülne megmagyaráznom, s akkor indítanák el, az már valóban túl lenne a hét napon. Elkullogok, befizetem a 29 000 Ft-ot a 3 napon belüli sürgősségi útlevélért – 19 000 lett volna a hét napon belüli –, s visszamegyek az okmányirodába. Egy új kolléganőhöz kerülök. Elmondom, hogy szerintem a hét napon belül, az Igen, máskor is volt már ebből probléma, de az is így intéződött el. Szerdán jöhet az útleveléért – teszi hozzá biztatóan. De szerda, az még csak a harmadik nap. A háromnapos az belül van a három napon? – kérdem. Igen, az belül van – válaszolja.
S én már kint vagyok a rendkívül hosszú Visegrádi utcán, s azon gondolkodom, vajon hány ügyfélnek intézték a hét napon belüli sürgősségi útlevelét nyolc napon belül, s hányan kényszerültek rá, hogy emiatt a 10 000 Ft-tal drágább megoldást válasszák. De még a tízezer forintnál is felháborítóbb, hogy egy kormányhivatalban szokásjog alapján lehet ügyintézést bonyolítani, noha egy hét napon belüli határidő az nem nyolc nap, hanem hét.
A hét nyolcadik napja. Ez egy magyar film címe, amelyben rútul rászedtek egy asszonyt. Ahogy engem a kormányhivatalban. Vagy ez csak egy unortodox megoldás?
A szerző publicista
