A nemzeti konzultáció nem a legkedvesebb műfajom. Most mégis úgy döntöttem, hogy a kancelláriaminiszter felhívására hozzászólok az illetékügyhöz. Meg kell mondanom, nem annyira állampolgári kötelezettségem, inkább állampolgári megaláztatásom miatt döntöttem így. S nem is az útlevélilletéket sokallom, hanem azt, hogy jogtalanul szedik be olykor.
A minap ugyanis útlevélre lett szükségem. Évek óta nem volt, mert sajnos nem vagyok egy világutazó, itt a környező országokban, sőt az Európai Unió országaiban meg csak úgy jön-megy az ember, akár egy személyi igazolvánnyal. Nagy elégtétel ez nekem, aki életem felét végigszorongtam a hegyeshalmi sorompónál meg Ferihegyen.
De kiderült, hogy Kárpátaljára, Beregszászba, ahová hivatalos útra mennék, útlevél kell. Na jó, jöjjön az okmányiroda. Természetesen a központi, mert nehézkesebb szervezetet, mint a lakóhelyem szerint illetékes okmányiroda, még soha nem láttam. A sorszám elfogy már reggel hétkor, a bejelentkezés pedig csak hetekkel későbbre lehetséges, nekem pedig sürgős az utazás. Az internetes tájékoztató szerint hét napon belül soron kívül, három napon és 24 órán belül sürgősséggel készítik az útlevelet. Ezt az információt megerősítik a központi okmányirodában kitett tájékoztató táblák is.
Előrebocsátom, hogy bár kettesre érettségiztem matematikából, a tízes számkörben még eligazodom. A magyar nyelvben pedig otthon érzem magam, még egyetemi diplomám is van belőle. Nem hiszem, hogy a „belül” szó megértése nehézséget okozna számomra. A „belül” időhatározóként azt jelenti, hogy bizonyos időtartam alatt, annak eltelte előtt. A hét napon belül tehát azt jelenti például, hogy hétfőtől vasárnapig. Azért egy hét a hét, mert hét nap. Ami azon túl van, az már a nyolcadik. Gondoltam én, de nem így az okmányiroda dolgozói. Szerintük a hét napon belül az a nyolcadik nap. Vagyis ha hétfőn megyek útlevelet csináltatni, akkor az hétfőre készül el. De én hétfőn utaznék, és mivel vasárnap is kiadják az elkészült okmányokat, az a tájékoztatóban közölt hét napon belül elkészülhet. Biztos, ami biztos, kiszámolom az ujjaimon, és mutatom a kisasszonynak, hogy hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Vasárnap a hetedik, azaz a hét napon belül. A kisasszony elbizonytalanodik. Átszól a mellette ülő kollégának és megkérdezi: Ugye, hogy a hétfőn beadott kérelmekre hétfőn adjuk ki az útlevelet? A válasz: igen.
S itt gyáván megfutamodom. Jó, akkor csinálják meg három napon belül, mert hétfőn reggel indulnom kell. Hosszú sor áll mögöttem, s valahogy érzem, hogy itt én ezeknek az embereknek másnap reggelig sem tudom megmagyarázni, hogy a hét napon belül az vasárnapra esik. S ha másnapra sikerülne megmagyaráznom, s akkor indítanák el, az már valóban túl lenne a hét napon. Elkullogok, befizetem a 29 000 Ft-ot a 3 napon belüli sürgősségi útlevélért – 19 000 lett volna a hét napon belüli –, s visszamegyek az okmányirodába. Egy új kolléganőhöz kerülök. Elmondom, hogy szerintem a hét napon belül, az Igen, máskor is volt már ebből probléma, de az is így intéződött el. Szerdán jöhet az útleveléért – teszi hozzá biztatóan. De szerda, az még csak a harmadik nap. A háromnapos az belül van a három napon? – kérdem. Igen, az belül van – válaszolja.
S én már kint vagyok a rendkívül hosszú Visegrádi utcán, s azon gondolkodom, vajon hány ügyfélnek intézték a hét napon belüli sürgősségi útlevelét nyolc napon belül, s hányan kényszerültek rá, hogy emiatt a 10 000 Ft-tal drágább megoldást válasszák. De még a tízezer forintnál is felháborítóbb, hogy egy kormányhivatalban szokásjog alapján lehet ügyintézést bonyolítani, noha egy hét napon belüli határidő az nem nyolc nap, hanem hét.
A hét nyolcadik napja. Ez egy magyar film címe, amelyben rútul rászedtek egy asszonyt. Ahogy engem a kormányhivatalban. Vagy ez csak egy unortodox megoldás?
A szerző publicista
