A húsvéti ünnepkör a lelkek felemelkedését hozta el a keresztény világ számára. Ilyenkor nem számít csodának, ha a hit ereje a korábbi ellenségek szívét meglágyítja, egymás felé fordítva őket. Csak nem efféle fennkölt eszmék fordították egymás felé Kubatov Gábort, a Ferencváros elnökét és a meccsekre éppen két éve nem járó Fradi-tábort? Múlt csütörtökön ugyanis az ultrák által gyűlölt elnök bejelentette egy szurkolói ankéton, hogy „a Ferencvárosi Torna Club vezetése úgy döntött, megteremti annak lehetőségét, hogy a 12 éve annyira várt, 29. bajnoki cím ünneplésén minden zöld-fehér érzelmű szurkolónk részt vehessen. Ezért az érvényben lévő, a Groupama Arénából történt összes kizárást a klub azonnali hatállyal felfüggeszti”.
Sokan találgatják, vajon melyik fél engedett, ki tette meg az első lépést a másik felé. Hiszen korábban valóságos háború dúlt, miután Kubatov Gábor többek között a rendbontók azonosítását segítő vénaszkenner használatához kötötte, ki teheti be a lábát a stadionba, míg az ultrák elutasították ezt. Egyik fél sem visszakozott két éven keresztül, így a tábor még nem jelent meg Fradi-meccsen a Groupama Arénában. Elmentek viszont Székesfehérvárra, Kispestre, majd legutóbb Csepelre, és valamennyi helyen igazi meccshangulatot teremtettek, mindenféle balhé nélkül. Az utóbbi találkozón egyébként tízezren voltak a harmadosztályú Fradi II. vendégjátékán, míg a bajnoki címért hajtó csapatot ötezernél is kevesebben buzdították az ultramodern arénában.
Állítólag ez volt az a pont, amikor Kubatov úgy gondolta, itt az idő, valamit tennie kell. Hiszen ország-világ tudomást szerzett a csepeli meccset kísérő hangulatról: arról, hogy a szigetiek vezető gólját szerző csatár egyszerűen sírva fakadt a találkozón szerzett élmények hatására. És ezek pozitív érzések voltak. Kérdés azonban, hogy a megkezdődő tárgyalások és a klub bejelentése mögött mi húzódik meg. Mert az elnökség által felfüggesztett szankciókat csak néhány emberrel szemben alkalmazták, azok is lejártak volna 2016. június 30-án. Ráadásul az ultrák által leghangosabban kifogásolt vénaszkenner elvetéséről egy szó sem esett a klubvezetés részéről, és ha figyelmesen olvassuk a közleményt, akkor rájövünk, mindössze egyetlen meccsről van benne szó, a bajnokavatásról.
Nem véletlenül gondolják sokan, hogy ezzel Kubatov csak át akarja tolni a felelősséget a szurkolókra, mondván: én megtettem az első lépéseket, ha nem lesz béke, az a tábor miatt van. Ugyanis éppen arra számít, hogy a B-közép – a hőn állított bajnoki cím megünneplése miatt feledve a vénaszkenner kérdését – megjelenik a stadionban, és akkor joggal állíthatja, hogy ő győzött. Ha viszont eltörölnék a jelenlegi beléptetési rendszert, akkor Kubatov teljes vereséget szenvedne. Ezt nem engedheti meg magának, hiszen ezzel nem csak hiteltelenné válna, de meglenne a veszélye annak is, hogy a visszatérő ultrák vezetői ettől kezdve mindenbe beleszólnának, ők akarnák irányítani a klubot. Ki tudná feledni azt az időszakot, amikor a hírhedt kettes szektor edzőt buktatott, játékosokat, nézőket félemlített meg?
A megegyezés a közelgő ünnepi alkalom miatt szükségszerű lenne. Kérdés, a szurkolói csoportok visszatérnek-e az arénába, vagy kivárják a népligeti kivetítő előtt, amíg minden követelésüket elfogadja az elnökség. Mert utóbbiak a Csepelen tapasztalt hangulatban szeretnék a bajnoki címet ünnepelni, csakhogy ez a tábor nélkül reménytelen vállalkozás. A tárgyalások folynak, az idő egyre fogy. Bízzunk benne, hogy a mindkét oldalon felöltött báránybőr alatt nem farkasok lapulnak, akiknek lassan fogalmuk sincs arról, mit is jelent az alapítók által megfogalmazott három E: Erkölcs, Erő, Egyetértés.
