A közelmúltban elfogadott 2017-es költségvetés részeként a kormány csökkenteni kívánja egyes alapvető élelmiszerek és szolgáltatások áfáját. Az intézkedéssel kapcsolatban néhány érdekesnek tűnő összefüggésre hívnám fel az olvasók figyelmét.
Az első a nyers tej áfájának 18-ról 5 százalékra mérséklése. Az intézkedést Lázár János azzal próbálta indokolni, hogy a nyers tej egészséges, szemben a tartóssal, ezért növelni kell az előbbi versenyképességét. A miniszter urat nyilván nem tájékoztatták arról a nem elhanyagolható, a tejtermelők által is szóvá tett tényről, hogy a nyers tej kereskedelme során áfa szinte meg sem jelenik, mivel a termelő-feldolgozó viszonylatban az áfa irreleváns tényező, a kiskereskedelemben pedig a nyers tejet jórészt őstermelők árusítják, akik általában nem tartoznak az áfakörbe. Egyébként éppen ezért a nyers tej kimérve eleve olcsóbb, mint a tartós, de még így is jóval többet kapnak érte, mint ha a feldolgozóknak adnák el.
A miniszter úr mint elfoglalt, háztartást nem vezető ember szintén nincs tisztában azzal a ténnyel, hogy a nyers tej mindössze két-három napig őrzi meg a minőségét, ezért a családok többsége előnyben részesíti a tartósat. Ha Lázár János többet szeretne tudni a nyers tej jellemzőiről és ily módon a tej áfájának hatásairól, megkérdezhetné a titkárnőjét: vajon milyen tejet szolgál fel ahhoz a kávéhoz, amellyel a miniszter úr hivatalában a vendégeket megkínálják? Hát persze hogy tartós tejet.
A fentieken kívül létezik a problémakörnek egy másik aspektusa is. Ahogy a termelők a közelmúltban lezajlott demonstrációikon félreérthetetlenül jelezték, az országot ellepték a rossz minőségű és – szintén a termelők szerint – áfacsalt import tartóstej-félék. E termékekből a Nébih a minap több tízezer liternek a forgalomból való azonnali kivonását tartotta szükségesnek gyenge minőségük miatt. Az importtej hegyekben áll a legnagyobb kiskereskedelmi lánc, a kormány stratégiai partnere, a Tesco polcain. Lehet, hogy rá gondolt Lázár János, amikor a hazai fogyasztókat az európai élelmiszeripar szemetével elárasztó multikról némileg elítélő hangnemben nyilatkozott.
A jogosnak mondható kritikának egyébként nagyobb súlyt adna, ha a Nébih és a NAV közösen szállna ki az említett céghez. Előbbi a minőséget, utóbbi a tejszállítmányokat kísérő dokumentációt vizsgálná. A tej áfájának csökkentéséhez persze lehet, hogy szükség van az említett stratégiai megállapodást (is) tető alá hozó Századvég asszisztenciájára. Ebben a műfajban az intézetnek komoly referenciái vannak, mint azt a Zsidai Royjal készült, a Magyar Nemzetben nemrég megjelent interjúból megtudhattuk. A vendéglátás áfájának csökkentését ugyanis a Századvég készítette elő. Zsidait idézve: „A Századvég készített egy kutatást, amelyben különböző szcenáriókban megvizsgálta, mi lehet az áfa csökkentésének hatása. […] Ennek alapján gyakorlatilag 9 százalék lesz az áfa.”
Még a végén kiderül, hogy a Századvég eddig ismeretlen adószakértői kompetenciákkal is rendelkezik. Jobb lesz, ha a PwC, az Ernst & Young és más erre szakosodott cégek új piacok után néznek. Világos, hogy néhány éve a Fórum az Alapvető Élelmiszerek Áfájának Csökkentéséért nevű csoportosulás stratégiai hibát követett el, amikor a szektor áfacsökkentését modellező tanulmány elkészítésére az Ernst & Youngot kérte fel. Itt megjegyzendő, hogy ők is a 9 százalékos áfa mellett tették le a voksot…
Ellentmondást érzek viszont a tekintetben, hogy a Bunge-perként elhíresült ügyben a Századvég áfával kapcsolatos érintettségét, a döntéshozókat befolyásoló képességét kategorikusan tagadták a megszólaló szereplők. Beleértve az intézmény egyik korábbi vezetőjét és az ügyészséget is.
A szerző közgazdász
