Egy gulág-fogoly mohóságával hatalmasat harapok a kenyérbe. Nézőközönség jelképesen kirekesztve. S hogy jót harap, hozzáharap megint, írná rólam a költő. A harmadik falásnál a szálka eltűnt a torkomból. Hálás pillantásom találkozik a megkönnyebbülten sóhajtó pincérével, aki felmutatja a győzelem V betűjét.
Hát hol kapom én ezt meg Kelet-Közép-Európán kívül? Korfun történhetne velem ilyesmi? Vagy Barcelonában? Ott ez pont fordítva van. Mint vendég, talán fontosabb lennék. De mint segítségre szoruló ember?
És jó ez nekem így. Inkább elmesélem a konyhafőnöknek, mit olvastam az étlapján.
