Satnya majomból a földkerekség ura

A fogalomalkotásra való képesség „gyorsforgalmi sávra” terelte az emberiséget.

Harari szerint a nagy birodalmakat az elképzelt rend, a jogszabályok és a közös mítoszok tartják fenn. A kereszténység nem állna fenn kétezer éve, ha az emberek nem hinnének Krisztusban; az amerikai demokráciát az emberi jogokban való hit tartja fenn; a modern gazdaságot pedig a pénzben és a kapitalizmusban való hit. „A kereskedő számára piac volt az egész világ és minden ember lehetséges vevő, [ ] a hódító számára az egész világ egy birodalom volt és minden ember lehetséges alattvaló, a próféták számára pedig a világ egyetlen igazságot tartalmazott, és minden ember lehetséges hívő volt.”

A birodalmak küldetéstudattal rendelkeztek, eszmék terjesztése érdekében hódítottak. A Brit Birodalom a liberalizmus és a szabadkereskedelem kettős evangéliumát hirdette; a szovjetek a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet ígéretét. Amerika még ma is kötelességének tartja elvinni az emberi jogok és a demokrácia áldását a harmadik világba, „még ha cirkálórakétákon és F–16-osokon szállítja is ezeket”. Minden idők legnagyobb hódítója a pénz volt, „az emberi tolerancia csúcsa”, amely „szinte minden kulturális szakadékot képes áthidalni, és senkit sem diszkriminál vallása, neme, származása, életkora vagy szexuális irányultsága alapján”.

Harari fontos megállapítása, hogy a vallás emberfeletti legitimációt ad e törékeny, elképzelt rendeknek. Miközben azt hisszük, hogy a felvilágosodott Nyugaton a szekularizáció már rég végbement, változatlanul a legvadabb vallásháborúk dúlnak. Az új vallások a liberalizmus, kommunizmus, kapitalizmus, nacionalizmus, nácizmus. „Míg a buddhisták úgy hiszik, hogy a természet alaptörvényét Gautama Sziddhártha fedezte fel, addig a kommunisták úgy hitték, hogy Marx, Engels és Lenin jött rá erre a törvényre.” A kommunizmus szent könyve, A tőke ugyanúgy megjósolta, hogy a történelem hamarosan a munkásosztály elkerülhetetlen győzelmével ér véget, mint a Szentírás a Megváltó eljövetelét. A kapitalizmus kialakulásában és működésében a hitelezés mozzanata a döntő. Az a bizalom, amely a pénztulajdonos részéről megnyilvánul, szélesebb értelemben pedig az állandó növekedésbe vetett hit, amely ezt a bizalmat táplálja. Végső soron tehát a kapitalizmus is mítoszokon alapul.

„A kognitív forradalom óta a sapiens a kulturális evolúció gyorsforgalmi sávján halad, miközben a többi élőlény a genetikai evolúció forgalmi dugóiban toporog.” Ez emeli minden élőlény fölé, ezért uralja a világot. Satnya majomként számtalan legyőzőre akadt volna, de a fogalmi gondolkodás és a kollektív cselekvés legyőzhetetlenné teszi. „A kognitív forradalom az a pont, ahol a történelem kikiáltotta függetlenségét a biológiától” – olvashatjuk Hararinál.

Az ember itt felkapja a fejét, ez nyugtalanító gondolat. Vészesen összecseng Ray Kurzweil gyakran ismételt megállapításával, hogy az informatika, a digitális technika fejlődésének és a DNS feltérképezésének következtében a műszaki fejlődés exponenciálisan felgyorsul, és az ember letér a biológiai evolúció pályájáról. Van ebben valami fatális: ezek szerint nem csak a mai tudományos haladás miatt rohanunk a vesztünkbe, ez már azzal elkezdődött, hogy gondolkodó lények lettünk?

És vajon mit eredményez, hogy az emberiség rálépett a kulturális és technológiai evolúció gyorsított pályájára? A Homo sapiens jelentéktelen állatból „az egész bolygó urává és az ökoszisztéma rémévé küzdötte fel magát. Jelenleg az »istenné válás« [ ] küszöbén áll, hogy megszerezze nem csupán az örök ifjúságot, de a teremtés és pusztítás isteni hatalmát is. Sajnos a sapiensuralom ez idáig kevés olyat produkált, amire büszkék lehetünk.” Az ember ökológiai sorozatgyilkossá vált, és biotikus holokausztot valósít meg a többi élőlénnyel szemben.

„Hatalmasabbak vagyunk, mint korábban bármikor, de nemigen van ötletünk, hogy mit kezdjünk a hatalmunkkal. [ ] Magunk alkotta istenként csupán a fizika törvényei nyújtanak társaságot nekünk, nem tartozunk számadással senkinek. Emiatt szörnyű pusztítást viszünk végbe állattársaink között és a minket körülvevő ökoszisztémában, alig több okból, mint saját kényelmünk és szórakozásunk hajszolása, de így sem lelünk megelégedést soha. Van-e bármi veszélyesebb az elégedetlen és felelőtlen isteneknél, akik azt sem tudják, mit akarnak?” – hangzik Harari szigorú ítélete.