A Nemzeti Nyomozó Iroda a minap gyanúsítottként hallgatta ki, majd rabosította Horváth Andrást, aki 2013 novemberében, NAV-alkalmazottként kritizálta az adóhatóság különösen nagy értékre, hosszú időn át szervezetten elkövetett áfacsalás tárgyában folytatott, szerinte eredménytelen, sőt ahhoz asszisztáló „felderítési” gyakorlatát. A rendőrségnek tehát több mint három évbe telt, hogy a NAV szerencsétlenkedését tovább elviselni nem tudó, és a nyilvánossághoz forduló Horváthot adatokkal való visszaéléssel meggyanúsítsa. Az ügyben egyébként annak idején történt házkutatás, azóta semmi. Mivel nem hiszem, hogy a rendőrségtől csak ennyi telt több mint három év alatt, az alábbi elméletet állítottam fel.
Horváth András színre lépése egybeesett az úgynevezett kitiltási botránnyal (Visagate), pontosabban annak egyik (vélt) okozója volt. A kialakult diplomáciai botrány, a négy NAV-tisztviselő és két polgári személy, valamint egy magát közéleti személynek nem tartó, ismert személyiség Egyesült Államokból történt kitiltása és az események visszhangja következtében jobbnak látták az ügyet „jegelni”. A rendőrség a Horváthnál tartott házkutatáson túl további nyomozati cselekményeket nem hajtott végre. Most viszont valaki úgy látta jónak, hogy ismét elővegyék az ügyet. Az utasítást kiadó illető nyilván arra számít, hogy a vélelmezett amerikai „védőernyő” immáron lekerült Horváth András feje fölül. Ideje tehát megregulázni a magáról megfeledkezett volt adóellenőrt. Egyben üzenetet küldeni minden állami alkalmazásban álló polgárnak: tartsd a szád, mert így jársz!
A magyar hatóságok igencsak lagymatagon folytatják az áfacsalók elleni harcot. Az üzletek tele vannak áfacsalt étolajjal, cukorral, tejjel. A NAV egyszerűen képtelen követni azt a termékpályát, amelyen ezek az árucikkek a fogyasztókhoz kerülnek. Ennek oka ismeretlen. A kiskereskedők pedig kikérik maguknak, ha valaki áfacsalt termék forgalomba hozatalával vádolja őket, mondván, hogy ők nem hatóság, az árut pedig „tiszta papírokkal” vették. Miközben úgy a kereskedők, mint a gyártók között nyílt titok, hogy mi folyik. De erről a többség nem mer, vagy nem akar beszélni. Elsősorban azért, mert a tényfeltárásért nem köszönet, hanem rabosítás, netán büntető- vagy sajtóper jár. Másodsorban pedig azért, mert az alapvető élelmiszerek áfájának ügyében a magyar kormány évek óta szakmailag értelmezhetetlen, a termékeket és iparágakat szelektív módon, a külvilág számára ismeretlen okok és mutatók alapján jutalmazza vagy bünteti. Csökkentéssel vagy az áfakulcs változatlanul hagyásával.