Gyanúsított vagy tanú?

A magyar hatóságok igencsak lagymatagon folytatják az áfacsalók elleni harcot.

Az élelmiszerek áfájának effajta kezelése több szempontból is kontármunka. Bűnmegelőzésre alkalmatlan, mert a csalók azonnal átállnak arra az árura, ahol megéri áfát csalni a magasabb kulcs miatt. E termékek gyártói és forgalmazói pedig kénytelenek tovább tűrni, hogy a jogkövető vállalkozások piaci részesedését szervezett bűnözői csoportok által forgalmazott, külföldön előállított vagy egyszerűen átcsomagolt árucikkekkel csökkentik. Az ügyben az elektronikus közúti áruforgalom ellenőrző rendszer bevezetése sem hozott érdemi fordulatot. Ezt bárki ellenőrizheti, aki bizonyos bolthálózatok üzleteiben vásárol.

Az áfacsalás ténye a fogyasztó számára szinte érdektelen, ezért a kormányzati kommunikáció nem tartja érzékeny témának. A fogyasztó az olcsóbb termékeket részesíti előnyben. Nem érdekli, hogy ezzel a magatartással hazai munkahelyeket, tőkebefektetéseket veszélyeztet. Elsődleges az ár. Az effajta hozzáállást pedig tovább erősítik azok a kontár tudósítások és kommentárok, amelyek egy termék áfájának (például sertéshús) csökkentése után egy évvel arról beszélnek, hogy az ár ismét a csökkentés előtti szinten van, és a kereskedők „lenyelték” a különbözetet. Egyszerűen nem értik, hogy az áfa mértéke nem befolyásolja a termék nettó árát, ami egy év alatt akár többszörösére is nőhet, a kereslet és kínálat változása miatt. Egy példa: a takarmánykukorica nettó ára 2001-ben 10 000 forint/tonna alá süllyedt, néhány év múlva pedig meghaladta a 60 000 forintot. Más. A sertés felvásárlási ára egy éve alig nettó 300 forint/kg volt, most meghaladja a 400 Ft/kg-ot. Nem az áfaemelés vagy -csökkentés miatt.

Az áfa a szegények adója. A fogyasztó nem tudja visszaigényelni, azaz jelentős többletterhet jelent. Ráadásul a szegény családok esetében az élelmiszerekre fordított összeg a kiadások nagyobb részét teszi ki. Ezért az alapvető élelmiszerek magas áfája a szegényeket inkább terheli, mint a jobb anyagi helyzetben lévő polgárokat.

A kormány szerint Magyarország erősödik. Ennek kétségtelen jele, hogy a költségvetés jó helyzetben van, a kormány szerint annyira, hogy már harmadosztályú szerb labdarúgókluboknak is több milliárd forint jut, százmilliárdot invesztálunk az adófizetők pénzéből a vizes világbajnokságba, és ezermilliárdos nagyságrendben tervezünk olimpiát. Ha erre van pénz, akkor az alapvető élelmiszerek áfájának mérséklésére, a bűnözők bevételi lehetőségeinek átütő csökkentésére, és olyan előnyök érvényesítésére, amelyek a csökkentés miatt kieső bevételeket teljes mértékben kompenzálják, miért nincs szándék? Majd 2018-ban netán, a választások megnyerése esetén? Ez is egyfajta szavazatvásárlás.

Így érthető, miért tartják magukat makacsul azok a vélemények, hogy az áfacsalók elleni lagymatag fellépés fő oka, hogy az érintett bűnözői csoportok védelmet élveznek – védelmi pénz fizetése ellenében. Ellentétben azzal az adóellenőrrel, akinek volt mersze a nyilvánossághoz fordulni, miután az ügyben eljárni köteles felettesei a fülük botját sem mozdították. Őt gyanúsítottként hallgatták ki.