Amikor tavaly novemberben Donald Trump nyerte az amerikai elnökválasztást, vélhetően sokan voltak Magyarországon, akik azt hihették, aligha várható a közeljövőben ennél izgalmasabb és meglepőbb végeredménnyel szolgáló voksolás. Nos, ma már pontosan tudjuk, hogy ez tévedésnek bizonyult, hiszen a riói eredmények értékelését követően felbolydult a magyar sportélet. Az úszóknál 2015 decembere óta állt a bál, amikor Hosszú Katinka látványosan széttépte a szövetség által számára elküldött szerződést. Ezzel hozzákezdett Gyárfás Tamás szobrának lebontásához. A nagy túlélőnek tartott sportvezető nem tudott mit kezdeni a riói olimpia egyik legnagyobb hősének újabb, 2016-os rohamával, ráadásul év vége felé a nagypolitika is elengedte a kezét. Gyárfás ezt már semmilyen fenyegetéssel, taktikával nem élhette túl, a kommunikációja egyszerűen csődöt mondott. Hiába jelezte a lemondását követően, hogy esetleg vállalná a megméretést a tisztújító közgyűlésen, fentről a lehető legegyértelműbb módon megérkezett az elbocsátó szép üzenet. Már most biztosra vehető, hogy a megfelelő politikai háttérrel rendelkező Bienerth Gusztáv lesz a befutó a január 8-i választáson. Majd kiderül, jó döntés lesz-e ez fél évvel a hazai vizes vb előtt.
A kajakosoknál szintén régóta suttogtak arról, hogy előbb-utóbb náluk is váltásra kerül sor, hiszen a sikersportágat immár huszonegy éve – ez idő alatt a világversenyeken 367 aranyat nyertek a magyarok – irányító Baráth Etele sem éppen a mostani kormány embere. Nem kis meglepetésre a tavaly december eleji tisztújító közgyűlésen – amelynek elnökjelöltként futott neki – hirtelen visszalépett a jelöltségtől, és nem vállalta a sportág további vezetését. A Rióban betliző öttusa háza táján szintén kitört a belháború. Itt már túl vagyunk egy elnökcserén: Bretz Gyula megnyerte a vitáktól sem mentes választást a korábbi elnök, Réczei Géza ellen.
Az olimpiákon régóta eredménytelen ökölvívásban ki tudja, hányadik csörte kezdődött el az 1996 októbere óta a szövetség élén álló Csötönyi Sándor és a megújulásért küzdő Kovács Kokó István, valamint a legsikeresebb hazai profi menedzser, Rácz Félix között. Utolsó olimpiai bajnokunk (Atlanta, 1996) nemegyszer a szemére hányta a jelenlegi elnöknek diktatórikus vezetési stílusát, kitalált végzettségeit, míg Rácz Félix legutóbb éppen karácsonykor tett közzé saját közösségi oldalán egy tizenkét pontos kívánságlistát, mire volna szükség a sportág fellendítéséhez. A magyar amatőr ökölvívásért az eddigi több mint húsz elnöki esztendeje alatt rengeteget tevő Csötönyi Sándor csak a fenyegetésekig jutott el Kokó vádjaival szemben – pert sosem indított –, míg a menedzser állításait egy meglehetősen félresikerült válaszközleménnyel utasította el. A sportágban sürgősen párbeszédre volna szükség, mert az egymás mellett való elbeszélés nem vezet sehova, legfőképpen a világversenyek dobogójára nem.
A sport csúcsán, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) élén is a változás szelei érezhetők. Előbb minden fontos jogkört elvettek a MOB-tól a szakállamtitkárság javára, majd egyre több írásban kezdték feszegetni a 2010 óta elnökként dolgozó Borkai Zsolt távozásának kérdését.
Szöul olimpiai bajnoka ugyan kijelentette, hogy az idei tisztújításon újra megpályázza az elnöki széket, ám minden arra mutat, ehhez nem kapja meg a politikai támogatást. Ennek első jeleként a sportnapilapban már napvilágot is látott egy utalás arra, miszerint a szerkesztőség birtokába jutottak olyan fotók, amelyek azt bizonyítják, hogy a MOB-elnök gyermekei tényleg hivatalos akkreditációkkal voltak jelen a riói olimpián. Hogy aztán miket fúj még be különböző ablakokon a lágy tavaszi szél, azt az olvasók fantáziájára bízzuk.
Mindenesetre úgy tűnik, 2017 a sportban tényleg a lázadás éve lehet
