Tárgyilagosan az összeszerelésről

Szükség lenne szakmai vitára, de ahhoz komoly, megalapozott érvek kellenének.

A Világgazdasági Fórum 2016–2017. évi jelentésében a vizsgált 138 ország esetén az összeszerelési tevékenység arányát két mutatóval méri. Az egyik az értékláncok hossza, a másik az üzleti tevékenységek bonyolultsága.

Magyarország az értékláncok hossza tekintetében a 138 ország között a 113. Ez arra mutat rá, hogy az értékláncok nálunk rövidek, azoknak csak egy szűk szakasza, az összeszerelés van Magyarországon, a legértékesebb eleje és vége, a kutatás és az értékesítés viszont máshol zajlik.

Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy a lengyelek a 68.-ak, a csehek a 44.-ek és a szlovákok 53.-ak a listán, tehát az értéklánc igényesebb munkahelyeiből is sok működik helyben. A másik mutatóval azt jellemzik, hogy általában mennyire igényesek, milyen mértékben építenek tudásra és kreativitásra a munkahelyek. E tekintetben Magyarország a 113. helyen áll. Összehasonlításképpen: Lengyelország az 54., Csehország a 32., Szlovákia az 55. az országok között, vagyis nálunk a legkevésbé jellemzők a bonyolultabb, tudást és kreativitást is igénylő munkahelyek. Több elemzés is bizonyítja, hogy a többi V4-ország éppen azért hagyott el bennünket a versenyképességi listákon, mert sokkal nagyobb arányban vannak jelen a gazdaságukban az ilyen munkahelyek.

De nézzünk egy másik elemzést, amelyet 2013-ban adott ki az EU vállalkozásokért és iparért felelős részlege. Igaz, ennek az adatai nem teljesen frissek, de nem valószínű, hogy a vizsgált területeken jelentős elmozdulások történtek volna három év alatt.

A tanulmány 28 ország ipari szerkezetét és értékláncait elemzi. Megállapításai szerint a vizsgált 28 ország között a helyi feldolgozóiparban létrehozott hozzáadott új érték nagysága alapján Magyarország a listán alulról a 3. helyen van. A szlovákok 4, a lengyelek 6, a csehek 7 hellyel előznek meg bennünket. Ez is azt bizonyítja, hogy a nagy hozzáadott értékű munka végzése ránk kevéssé jellemző. A feldolgozóiparban gyártott termékek importtartalmának nagysága tekintetében viszont a harmadikok vagyunk a listán, ami arra utal, hogy a cégek behozzák hozzánk a részegységeket, mi pedig azokat késztermékké szereljük össze. Az exportált termékek esetén – tudjuk, ezek jelentős arányát nálunk a járműipar adja – a hazai hozzáadott tudástartalom tekintetében csak három ország teljesítménye rosszabb, mint a mienk. A csehek 4, a szlovákok 10, a lengyelek pedig 22 hellyel előznek meg bennünket. De meg kell jegyezni, hogy e két utóbbi elemzés régebbi adatokra támaszkodik, ezért ezeken a területeken azóta javulhatott is a teljesítményünk. Főleg azt lenne érdemes megvizsgálni, hogy a V4 többi országához képest pozícióink hogyan alakultak.

Végül idézzük a KSH adatait, eszerint 2015-ben Magyarországon az összes foglalkoztatott 54,2 százaléka fizikai munkát végzett. Nyilván ezek között nagy arányban vannak a futószalag mellett összeszerelő munkát végzők. Az elemzéseket folytathatnánk, hiszen fontos, hogy milyen munkahelyek állnak tipikusan a magyarok, közöttük a fiatalok rendelkezésére, és mi kellene ahhoz, hogy ne csak több, de jobb, jobban fizető, az emberek képességeit jobban hasznosító, az életminőséget is javító munkahely legyen Magyarországon. Hiszen valószínűleg az sem véletlen, hogy Magyarország minden jelentős nemzetközi elemzésben a „fejlődő országok” között van, miközben Csehország és Szlovákia már a „fejlett”, Lengyelország pedig egyes elemzésekben a fejlett, másokban a fejlődő országok csoportjában található. Arra sem felesleges felhívni a figyelmet, hogy minél nagyobb egy országban az összeszerelő tevékenységek aránya, annál nagyobb az energiaigény is, hiszen a tudásalapú tevékenységek energiaigényessége nyilvánvalóan alacsonyabb. Továbbá már most gondolni kellene arra is, hogy a digitalizáció és a robotizáció előrehaladtával éppen az összeszerelő munkahelyek fognak a leghamarabb megszűnni.

Összegezve az eddigieket: természetesen mindez nem azt jelenti, hogy Magyarországon csak összeszerelés lenne. Tudjuk, hogy van kutatás, van fejlesztés, és van nagy hozzáadott értéket teremtő szolgáltatás is. De az arányokról érdemes vitatkozni, vagyis például arról, hogy a munkahelyek hány százaléka összeszerelő munkahely, vagy hogy az exportunk hány százalékát teszi ki az összeszerelés miatti import. Ugyanis ezek a tényezők hosszabb távon fontosak a magyar gazdaság eredményessége szempontjából. Ezekről a témákról ezért érdemes lenne valódi szakmai vitákat folytatni, magunkat másokhoz mérve jó megoldásokat keresni. Ehhez azonban nem visz közelebb a címkézés, vagyis az, ha a szakmai problémákat felvetőkre azt mondjuk, hogy hazudnak.