Védtelen műemlékek

A kilencvenes évek elején kezdődött a hazai műemlékvédelem haldoklása.

A magyar műemlékvédelem bő százötven éves múltra tekinthetne vissza, ha még létezne. E múlt rendkívül változatos, és meglehetősen sok nehézséggel volt tele. De most csak a második világháborúig menjünk vissza. A Várnegyed romokban hevert, műemléki szempontból nem volt védett benne semmi. (Meglepő, de akkor még a barokk kort nem védték, a Mátyás-templom pedig eklektikus átépítése miatt nem érdemelte ki a műemlék besorolást.) Rákosi javaslatára a „sváb falut” teljesen le akarták radírozni és a helyére modern épületeket építeni. Itt lépett közbe a műemlékvédelem: kialakította a területi védelem elvét, és ezzel megmentette a Vár „értéktelen” épületeit is. Tette ezt akkor, amikor a magyar gazdaság romokban hevert, súlyos jóvátételt fizetett a szovjeteknek, az amerikaiaknak és szövetségeseiknek azokért a bombákért, amelyekkel ők rombolták le a Várat.

A magyar műemlékvédelem a háború után az európai élvonalba küzdötte fel magát. Mire kinőtte addigi alkalmatlan központját (a megszüntetett pápai nunciatúra Dísz téri épületét), helyreállíthatta magának az angol követség korábbi palotáját. Az épület rekonstrukciója az 1960-as évek végén a magyar műemlékvédelem névjegye volt: megtervezték és egyedileg gyártották le még az új bútorokat is. Az épület összbenyomása az idetervezett mozaikkal (Domanovszky Endre) és gobelinnel (Túry Mária) lenyűgöző volt. A műemlékvédelem akkori irányvonalát a berendezés is követte: a korszerű, szép és egységes új bútorok antik darabokkal keverten voltak az épületben. A műemlékvédelem intézményét Országos Műemléki Felügyelőségnek hívták 1957-től, ekkor komplett és tudatos műemlék-helyreállítás folyt. A rendelkezésre álló keretből közösen kialakított koncepcióval juttattak pénzt az égetően szükséges, megvédésre leginkább érdemes objektumokra. Saját kutatásban, tervezésben, beruházásban és kivitelezésben ez az összeg megtöbbszöröződött, a szakmai színvonal magas lett. Együtt volt a hatósági munka (szakvéleményezés, nyilvántartás) a kutatással, a tervezéssel, a restaurálással, a beruházással és a kivitelezéssel. E feladatokat segítette egy nagyon jó szakkönyvtár, fotótár, tervtár és tudományos irattár; mind-mind a műemlékvédelem hivatalos kezdete óta gyűjtötte anyagait. Ez tette a magyar műemlékvédelmet olyan kiemelkedővé Európában.

Amikor éppen Országos Műemlékvédelmi Hivatalnak hívták az intézményt a kilencvenes évek legelején – megszűnt a komplexitása, csak hatóság maradt. Leválasztották róla a nem hatósági feladatokat, megszerezték az építési hatósági jogkört (a műemléki szakhatósági jogkört ezzel mellékessé téve), és az alá rendelték a munkáját. Felvettek sok, a műemlékvédelemben járatlan előadót, akiknek nem volt lehetőségük a maga összetettségében beletanulni a szakmába. A hazai műemlékvédelem haldoklása ekkor kezdődött.

Amikor Kulturális Örökségvédelmi Hivatal lett a neve az első Orbán-kormány idején, még volt keret tudatos műemléki helyreállításra, például az Árpád-kori (zömében rom) kistemplomok védelmére. Csakhogy ekkor a régészeti és műtárgyvédelmi hatósági feladatokat is megkapta a hivatal, s ezzel túlméretezetté vált. Miután erre rájöttek, ismét mindent átszerveztek a második és harmadik polgári (nemzeti?) kormány alatt: a hatósági jogkört leosztották az önkormányzatoknak – éppen azoknak, amelyek korábban sokszor zokon vették a műemlékes kötöttségeket. Most már saját hatáskörben, szinte észrevehetetlenül intézik a műemléki ügyeket.

Amikor Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ lett, leszűkítették a feladatkörét a kezelésében lévő épületekre, pályázatokkal segítve a műemlékvédelmi feladatokat. A kastély-helyreállításokhoz most úgy adják a pénzt, hogy nem a kastély építészettörténeti jelentősége, hanem a kastélytulajdonos gazdagsága a döntő, hiszen automatikusan adókedvezményt kap az, akinek van pénze bármelyik védett kastély helyreállítására. Ez az összeg erősen hiányzik a műemlékvédelemből, különösen a népi épületek szegényebb tulajdonosainak az épületeik fenntartásához.

A kegyelemdöfés az volt, amikor a minimális maradék hatósági jogkört is szétosztották, s a hivatal végképp szertefoszlott. Az így eltüntetett műemlékvédelem kiürített székháza szabad préda lett – a hírek szerint kormányzati szerv kerül az épületbe.

A szerző műemlékvédelmi szakmérnök