Ma már elképzelni is nehéz, hogy volt idő, amikor a magyar parlamentben a kormánypárti és az ellenzéki képviselők, a kemény jobboldaliak és az elvhű balosok a folyosón és a büfében barátságosan beszélgettek egymással. Sőt: a plenáris ülés alatt is odaültek egymás mellé megtárgyalni egy bizottsági témát vagy egy pártközi pletykát.
Nemcsak Mikszáth Kálmán korában, hanem a rendszerváltozás utáni első parlamentekben is így volt ez. A nyolcvannyolc éves korában elhunyt Lányi Zsolttal nyolc éven át ültünk együtt a magyar Országgyűlésben. Előbb én tartoztam a kormányoldalhoz, utána ő. Ettől és a korkülönbségtől is függetlenül mindig jó viszonyban voltunk. Egyszerre volt kedves újpesti vagány, sarkosan fogalmazó radikális, nagyot nevető, másokat is megnevettető társalgó és patetikus hazafi. Meg ahogy észrevettem, a női nemnek nem csupán hódolója, de kegyeltje is. Ám akármelyik formáját futotta, mindig emberi volt, és őszinte. Kormánypárti képviselőként és államtitkárként is más volt, mint mai utódai, a hideg, élettelen, parancsra gyűlölködő, pénznyelő gépként működő politikusautomaták.
Lányi Zsolt háromszor kapcsolódott be a Független Kisgazdapárt munkájába. Egyszer 1945-ben, aztán 1956-ban, majd a rendszerváltás táján. Pártját mindháromszor szétverték, kétszer a bolsevik önkény, egyszer a fideszes szalámipolitika. Ebbe sokan belerokkantak. Zsoltnak is megvolt a véleménye az árulókról és a beolvasztókról, de egészséges életszeretettel lépett túl a politikai kudarcokon. 2002-ben az egyik budapesti kerületben örmény kisebbségi képviselővé választatta magát, amin sokan mosolyogtak. Számomra ez is azt jelentette, hogy nem törte meg pártja széthullása, nem akar otthon dohogó nyugdíjasként a múlton merengeni. Haláláig érdekelte a közélet, a kultúra, mostanában is többször találkoztam vele utcán vagy kávézóban, és mindig futotta közöttünk néhány kedves vagy csipkelődő mondatra. Parlamenti éveinken azonban sohasem nosztalgiáztunk, képviselő utódainkról pedig beszélni sem volt kedvünk.
Idős korában is magas, jó kiállású, közvetlen ember volt. A hírek szerint kegyes volt hozzá a halál, előzőleg még részt vett egy lakodalmon. Hiszem és remélem, hogy a rá mindig jellemző jókedvben élte meg az utolsó napot is.
