Soros György marlenkája

A tudás és az értékek helyét legtöbbször a puszta arrogancia és a tagadás veszi át.

Hagyományos cseh édességként szervíroztak nemrég marlenkát egy kormányzati fogadáson, ahol a cateringért – micsoda meglepetés! – a hírekben gyakran szereplő kormányközeli üzletember cége volt a felelős. Diplomata ismerősöm szerint, aki a sztorit elmesélte, a meghívott cseh vendégek voltak olyan kulturáltak, hogy nem tették szóvá a bakit, így senki nem kényszerült kínos magyarázkodásra. Egyikük-másikuk még fogyasztott is a kétségtelenül nagyon ízletes „cseh” – valójában ugye örmény – mézes süteményből. Legfeljebb magában könyvelte el, hogy „hát akkor a magyarok ennyit tudnak rólunk, hiába volnánk szinte szomszédok, ennyire ismernek minket”.

Anélkül, hogy túldimenzionálnánk konkrét melléfogásokat, az eset jellemző a magyar kormányzati apparátus működésére és hozzáállására. Nyilván volt egy félművelt szervező, aki valahonnan úgy tudta, hogy a marlenka cseh – hiszen milyen „csehesen” hangzik a neve –, esetleg úgy emlékezett cukrászdai látogatásából, hogy ez volt a kis márványasztalra kirakott ajánlóra írva, és azt gondolta, milyen jó lesz ez. Innentől senki nem foglalkozott az egésszel, a lényeg, hogy a rendezvény meglegyen, a szervezésért járó pénz befusson a kasszába. Más nem számít. Általában sem számítanak a részletek régóta. Nem számít egyebek közt, hogy azt a Milo Yiannopoulost hívják meg a magát polgárinak és konzervatívnak tartó kormány konferenciájára, aki nyíltan beszél róla: tizenhárom évesen veszítette el a szüzességét egy orgiában, és hálás egykori papjának, aki többször szexuális kapcsolatra lépett vele még gyerekkorában, mert ma emiatt tud jól „teljesíteni”. Egyébként nincs is abban kivetnivaló, hogy idősebb férfiak fiatal fiúkkal szexelnek. (Igaz, Yiannopoulos később bocsánatot kért e gondolatmenete miatt.) Nyilván itt is az történt, hogy valamelyik szervezőnek szembejött a bizonyos körökben mostanában csak keresztnevén, Milóként emlegetett provokátor egyik bevándorlóellenes, muszlimokat anyázó, a „fehérek eltűnése” miatt aggódó tweetje, és azt gondolta: miért ne passzolhatnának ezek a remek felvetések egy Európa jövőjéről szóló konferenciához? Hívjuk meg! És senki nem akadt, aki idejében utánanézett volna a részleteknek.

Még érdekesebb a KDNP ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség legújabb imázsfilmje, amelyet a Two Feet együttes Go fuck yourself című számával sikerült aláfesteni zeneileg. Feltételezhető, hogy az IKSZ-esek nem arra gondoltak, hogy a szám címe azt fejezi ki: a fiatalok inkább maguknak szerezzenek örömet a túl korai együttlétek helyett. Ezért ismét azt vélelmezzük: valaki, aki nem ismerte a számot, esetleg nem beszél angolul és nincs tisztában a szöveggel, kiválasztotta a zenét, aztán a kutya sem foglalkozott a többivel, és elkészült a mellesleg vizuálisan is igénytelen film. Hogy a kormánypártok hova jutottak szellemi igényességben 2017-re, azt a legjobban talán az illusztrálja, hogy az egykor például Gyurgyák Jánost, az Osiris Kiadó alapítóját is a sorai között tudó Fidesz 2017-ben attól az Andreas von Rétyitől vásárol könyvet ötezer példányban, akit épelméjű ember nem vehet komolyan. Aki szerint szeptember 11-e nem is úgy történt, és aki arról írt korábban, hogy titkos szekták irányítják a világot, továbbá készüljünk fel, hogy hamarosan az idegenek veszik át az uralmat a Föld felett. De megjelentetett egy másik könyvet is, amelynek ennyi a címe: George Soros. Ez elég. Mi más számítana még?

Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára az egyik propagandalapban a minap is egyértelművé tette: a 2018-as választás csakis a bevándorlásról és Sorosról szólhat. A kommunikáció egyelőre működik. A Fideszben úgy vélik, elég, ha a szlogeneket a lehető legtöbbször beletolják a társadalom arcába, mással nem kell foglalkozni. És tényleg nem foglalkoznak. Ebből adódóan a műveltség, a tudás végképp elveszni látszik. Előbb a kormánypolitikából, majd szépen, fokozatosan az apparátusból is. A helyüket a legtöbbször a puszta arrogancia és a tagadás veszi át.

Nem a feliratokon szereplő személyek és helyszínek szerepelnek az ’56-os emlékplakátokon? A reakció: dühös sértődöttség, majd a kritikus történész elhallgattatására tett kísérlet. A helyieket lealacsonyító posztokat közöl saját profilján afrikai útjáról a kormány Afrika megsegítéséért felelős „utazó nagykövete” (aki kora alapján a diplomája átvétele után máris nagykövetté avanzsálhatott)? Megsértődünk, nem válaszolunk a sajtó kérdéseire. Miért kellene bármivel is foglalkozni, amíg „odafent” csak egy dolog számít: Soros György? Ebben a rendszerben az alsóbb szinteken a politikai lojalitás áll mindenek fölött, a tudás, a gondolkodás, a polgári (vagy bármilyen más) értékek immár abszolút lényegtelenek.