Nézzük például a devizahitelesek ügyét! A szenátus már 2016-ban egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot, amelynek értelmében a bankok eredeti, felvételkori árfolyamon kötelesek visszaváltani a svájcifrank-alapú hiteleket. Ez nem átverés, hanem valódi, komoly segítség az árokparton-útszélen hagyott, átvert tízezreknek. A Román Nemzeti Bank természetesen többször megpróbálta lebeszélni a honatyákat a jogszabály elfogadásáról, sikertelenül. Hogy nálunk minden ígéret ellenére mi történik, azt látjuk. A hatalom részéről mélységes cinizmus és semmi szégyenérzet, az utcákon pedig néha feltűnik pár kisemmizett, házilag barkácsolt táblákkal, a fásult társadalom legteljesebb közönyétől kísérve, a szolidaritás jelei nélkül. Holott. Könnyedén nyerné a közelgő választást az a párt, amelyik képes lenne meggyőzni a károsultakat arról, hogy szavazataikkal őt támogassák. Ez persze ennyi hazugság és átverés után nehéz meló, de korántsem lehetetlen. Mivel különböző becslések szerint félmillió-kétmillió emberről lenne szó.
Egyelőre úgy tűnik, a Jobbiknak és az LMP-nek van értelmes és tisztességes stratégiája. Mindkét párt a felvételkori árfolyamon számolná újra a forintosításokat. A Jobbik a költségeket részben a Magyar Nemzeti Bank (MNB) devizaátváltáson keletkezett vagyonából fedezné, a fennmaradó részt a hitelt nyújtó bankoktól szedné össze. Ezenkívül átnézné a közjegyzői, a végrehajtói és a pénzügyi rendszer visszásságait. Az LMP a szükséges több ezer milliárd forintnyi összeget a jegybanki alapítványokba kimentett pénzekből fedezné, valamint megvizsgálná, mi lett a sorsa az MNB-nél felhalmozódott 800-900 milliárdnyi árfolyamnyereségnek, és ezt az összeget is bevonná a kártalanításba. A Jobbikhoz hasonlóan a további összegeket a bankoktól gyűjtené be. Megvizsgálnák a közjegyzők felelősségét, az MNB-ét és a bankfelügyeletét, meg még azt is, hogy vajon miért születtek a bírákat a hitelesek ellen hangoló bírósági vezetői állásfoglalások.
A többi párt részéről vagy néma csend, vagy további maszatolások felvázolása. Így a kérdés ugyanaz marad, mint a hatvanas években: mondd, te kit választanál? Az el nem hanyagolható különbség annyi, hogy most lehet választani. És társadalmi szolidaritás híján minden marad a régiben. Mert senki ne gondolja egy pillanatig se, hogy mindez csak a hitelesek problémája. Tényleg mindenkire sor kerülhet, ha nincs erős érdekvédelem, és nem állnak mellé tömegek. (Ajánlott film: Ken Loach: Én, Daniel Blake.) Utólag nyafogni nem ér.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!