Azt hiszem, a XXI. században a politikatudomány – és tágabban a társadalomtudomány – óriási kihívás elé került, amely paradigmaváltással is együtt járhat. Ez jutott elsődlegesen eszembe Ungváry Krisztián és Szakács Árpád vitája kapcsán, amelyben Szakács Árpád igazsága megkérdőjelezhetetlen.
Gondolatom lényege: a formális, látható, „hivatalos” intézmények és politikai szereplők vizsgálata felől el kell mozdulni az informális, kevéssé látható és kevéssé ellenőrizhető hálózatok, szerveződések és kapcsolatrendszerek feltárása felé. És ebbe szervesen beletartoznak a szabadkőműves-hálózatok is.
Az ok végtelenül egyszerű: a világot leginkább alakító és meghatározó folyamatok irányításában az informális, háttérben meghúzódó hálózatok jutottak döntő szerephez a XXI. században, de ennek a gyökerei már jóval korábban, így Trianon időszakában is megvoltak.
Természetesen most sem kizárólagos a szerepük, mert a formális, látható, ellenőrizhető intézmények és személyek is hatást gyakorolnak az események alakulására, ám a háttérhálózatok erre az évszázadra globálissá váltak, és befolyásuk ma már sok esetben jóval nagyobb, mint a nemzetállamoké. Ezért ha valóban meg akarjuk érteni ennek a világnak a működését, valós hatalmi és erőviszonyait, akkor vigyázó tekintetünket egyre inkább ezeknek a globális hálózatoknak a vizsgálatára, feltárására, működési módjuk megértésére kell fordítanunk.
A tét tehát nem más, mint hogy vagy elsüllyednek a nemzetállamok és a demokráciák, mert képtelenek arra, hogy felfogják a veszélyt, amit a globálissá vált háttérerők jelentenek, vagy pedig képessé válnak ezen hálózatok feltérképezésére, transzparenssé tételére, ezáltal a velük szembeni védekezésre, az önvédelem megszervezésére; itt valóban létkérdésekről van már szó.
Nem az az új jelenség, hogy a politika formális és informális szférákra bomlik, amelyek sajátos és bonyolult módon kapcsolódnak egymásba, hanem az, hogy részben már a XX., de különösen a XXI. században váltak először globálissá, az egész világot átfogóvá, s először rendelkeznek olyan gigantikus, elsősorban pénzügyi forrásokkal, amelyek révén az eddigi legszervezettebb és leginkább összetartó közösségek a nemzetek és nemzetállamok fölé kerekedhetnek és legyűrhetik azokat.