Következő mérkőzések
Spanyolország
21:002024. július 14.
Anglia

Az igazság erő nélkül keveset ér

Az informális háttérhálózat ereje felmérhetetlen, veszélyesebb, mint a politikai vezetőké.

2020. 06. 27. 12:00
Billionaire investor Soros attends WEF in Davos
Billionaire investor George Soros of Soros Fund Management attends the annual meeting of the World Economic Forum (WEF) in Davos January 26, 2013. REUTERS/Pascal Lauener (SWITZERLAND - Tags: POLITICS BUSINESS HEADSHOT) - LR1E91Q0RVGT6 Fotó: Pascal Lauener
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Azt hiszem, a XXI. században a politikatudomány – és tágabban a társadalomtudomány – óriási kihívás elé került, amely paradigmaváltással is együtt járhat. Ez jutott elsődlegesen eszembe Ungváry Krisztián és Szakács Árpád vitája kapcsán, amelyben Szakács Árpád igazsága megkérdőjelezhetetlen.

Gondolatom lényege: a formális, látható, „hivatalos” intézmények és politikai szereplők vizsgálata felől el kell mozdulni az informális, kevéssé látható és kevéssé ellenőrizhető hálózatok, szerveződések és kapcsolatrendszerek feltárása felé. És ebbe szervesen beletartoznak a szabadkőműves-hálózatok is.

Az ok végtelenül egyszerű: a világot leginkább alakító és meghatározó folyamatok irányításában az informális, háttérben meghúzódó hálózatok jutottak döntő szerephez a XXI. században, de ennek a gyökerei már jóval korábban, így Trianon időszakában is megvoltak.

Természetesen most sem kizárólagos a szerepük, mert a formális, látható, ellenőrizhető intézmények és személyek is hatást gyakorolnak az események alakulására, ám a háttérhálózatok erre az évszázadra globálissá váltak, és befolyásuk ma már sok esetben jóval nagyobb, mint a nemzetállamoké. Ezért ha valóban meg akarjuk érteni ennek a világnak a működését, valós hatalmi és erőviszonyait, akkor vigyázó tekintetünket egyre inkább ezeknek a globális hálózatoknak a vizsgálatára, feltárására, működési módjuk megértésére kell fordítanunk.

A tét tehát nem más, mint hogy vagy elsüllyednek a nemzetállamok és a demokráciák, mert képtelenek arra, hogy felfogják a veszélyt, amit a globálissá vált háttérerők jelentenek, vagy pedig képessé válnak ezen hálózatok feltérképezésére, transzparenssé tételére, ezáltal a velük szembeni védekezésre, az önvédelem megszervezésére; itt valóban létkérdésekről van már szó.

Nem az az új jelenség, hogy a politika formális és informális szférákra bomlik, amelyek sajátos és bonyolult módon kapcsolódnak egymásba, hanem az, hogy részben már a XX., de különösen a XXI. században váltak először globálissá, az egész világot átfogóvá, s először rendelkeznek olyan gigantikus, elsősorban pénzügyi forrásokkal, amelyek révén az eddigi legszervezettebb és leginkább összetartó közösségek a nemzetek és nemzetállamok fölé kerekedhetnek és legyűrhetik azokat.

Sajátos módon a 2008–2009-es pénzügyi válságból éppen azok a pénzügyi szervezetek jöttek ki a legerősebben, amelyek a válságot okozták, ugyanis ez volt az a pillanat, hogy az államok, illetve az Európai Unió is meghajolt azon tény előtt, hogy már nem képesek a pénzügyi gigászok nélkül önállóan cselekedni (too big to fail – túl nagyok lettek a bankok és pénzügyi körök ahhoz, hogy elbukjanak), ezért az államoknak kellett megmenteni a pénzügyi óriásokat az állampolgárok pénzéből. Ez volt az a pillanat, amikor az államok először vallottak látványos kudarcot a pénzügyi háttérerőkkel szemben, s ekkor „nyílt meg” a XXI. század szép új világa a globális piac és a nemzetállam élet-halál küzdelmével.

Itt térnék rá a trianoni nem is béke-, hanem háborús diktátumra, amelynek századik évfordulóján mind Áder János, mind Kövér László, s áttételesen Orbán Viktor is beszélt azokról a globális szereplőkről, háttérerőkről, akik/amelyek az akkori eseményeket alakították és eljuttatták Magyarországot a legnagyobb tragédiájába. Áder János a Parlamentben „sunyi háttértárgyalásokról” beszélt, amelyek már jóval Trianon előtt eldöntötték a sorsunkat – s ebben teljesen igaza van. Jó lenne végre kimondanunk azt, hogy az igazságnak csak az egyik szelete az a sokszor elhangzott tétel, hogy Magyarország első világháború utáni sorsát a nagyhatalmak, különösen a francia politikai vezetők és jelesül Georges Clemenceau pecsételte meg. Ezzel azt állapítjuk meg, hogy a békediktátumot formálisan, hivatalosan és a nyilvánosság előtt a nagyhatalmak vezetői kényszerítették ránk. De milyen folyamatok vezettek el idáig, mi zajlott a háttérben? Ha az utóbbia­kat, az informális tárgyalásokat, lobbizásokat, a háttérben meghúzódó hálózatok nyomásgyakorlásait nem vesszük figyelembe, akkor semmit nem értünk meg abból, mi vezetett el Trianonig.

A háttérben ugyanis már jóval korábban gőzerővel zajlott a kisantant politikusai, ügynökei, újságírói stb. részéről a nagyhatalmak vezetői­nek, illetve a közvéleményének a meggyőzése arról, hogy Magyarországot mint a nemzetiségeket elnyomó, agresszív, a háborúért leginkább felelős ázsiai barbár népet szét kell szabdalni, lényegében meg kell szüntetni. Ezeken a „sunyi háttértárgyalásokon”, amelyeken különösen a csehek, a románok és személy szerint a köztudottan szabadkőműves Edvard Beneš járt az élen, az informális hálózatok kellő időben győzték meg a francia, angol és amerikai politikusokat a saját rögeszméikről, azokat a politikusokat, akiknek egyébként fogalmuk sem volt a közép- és kelet-európai történelemről és akkori geopolitikai viszonyokról, így azok hatottak rájuk jobban, akik „jókor és jó helyen” bizonygatták a maguk hazugságait.

És ez az a pont, ahol ki kell jelenteni azt is: a szabadkőművesség mint jellegzetesen informális és már akkor is globális háttérhálózat nagyon fontos szerepet játszott a trianoni végkifejletben, egyáltalán a versailles-i békeszerződésekben. Nemcsak Beneš, hanem a kisantant számos politikusa kihasználta a szabadkőműves-hálózatban rejlő lehetőségeket, különös tekintettel Franciaországra, ahol a szabadkőművesség erőteljesen jelen volt. A téma éppen azért nehezen kutatható, mert az informális hálózatoknak, így például a szabadkőműves-hálózatnak az a jellegzetessége, hogy nem mutatják meg magukat a nyilvánosság előtt, nem lehet őket ellenőrizni, nem lehet rajtuk semmit számonkérni – vagyis élesen szembemennek mindazzal, amit demokráciának nevezünk már Athén óta.

De ez nem ok arra, hogy a tudomány minden lehetséges eszközét ne ragadjuk meg arra, hogy feltárjuk e szervezetek, hálózatok céljait és működését.

Az informális hálózatok szerepének feltárása már Trianon esetében is nélkülözhetetlen, de különösen az a XXI. század második évtizedének a végén, amikor Magyarország ellen ismét összehangolt politikai támadás indult, akárcsak száz évvel ezelőtt. Akkor Magyarország szétzúzása volt a cél, ma pedig az, hogy vagy álljunk be a globalisták táborába, vagy távozzunk az Európai Unióból. S mint akkor, most is nemcsak a formális politikai szervezetek játszanak ebben szerepet, hanem legalább, ha nem sokkal inkább, az informális hálózatok. Jó lenne végre látnunk – de hiszen látjuk, csak nem mondjuk ki –, hogy az unió már önmaga sem szuverén, hanem globális körök és hálózatok által befolyásolt, irányított, vezetett államszövetség.

Gondoljuk csak el, Soros György, mint a globális pénzügyi elit egyik fontos, de nem a legfontosabb tagja, a korábbi Európai Parlamentben 224 képviselőt tudhatott a saját hálózata tagjának; a mai parlamentben talán nagyobb is ez a szám. Soros 2007-ben hozta létre a globális háttérintézmény, a Külkapcsolatok Tanácsa alegységeként a Külkapcsolatok Európai Tanácsát, amelyben ott ülnek az unió volt vagy jelenlegi döntéshozói közül jó néhányan. De az Emberi Jogok Európai Bíróságában tizennyolc bíró kötődik a Soros-hálózathoz, a most létrejött Facebook-felügyelő cenzúrabizottságban is ott ülnek az emberei, hogy az ENSZ-ről már ne is beszéljek.

A minket elkaszálni készülő informális háttérhálózat ereje felmérhetetlen, és ma már sokkal veszélyesebb, mint a formális politikai vezetők, akik sok esetben nem többek, mint bábok. És ami nagyon fontos: a Soros-hálózat valójában nem Soros-hálózat, hanem a globális, nemzetek feletti és nemzetellenes pénzügyi elit hálózata. Soros legfontosabb mentorai ugyanis a Rothschildok.

Új kutatási irányra van tehát szükség: az informálisan működő, globális hálózatok kutatására. Politikai szempontból pedig szakítanunk kell azzal a Trianon idejében is ránk jellemző szemlélettel, hogy a jog és az igazság, a mi igazságunk automatikusan győz. Nem. Orbán Viktor nem véletlenül mondta trianoni beszédében: az igazság erő nélkül keveset ér. És: ha a vértelen szépelgőkre hallgatunk, elveszünk. Új és félelmes erők állnak szemben velünk. Nem várhatunk.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

Mindent egy helyen az Eb-ről

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.