Első tétel: Haragszom Szájer Józsefre. Nagyon. Haragszom, amiért ilyen helyzetbe hozta a családját, a gyermekét, a feleségét, önmagát és azt a politikai közösséget, amelyet harminckét éven keresztül odaadóan, becsülettel és tisztességgel szolgált.
Ami pedig a miénkkel szemben álló politikai oldalt, valamint az EU nyugati felét, a titkosszolgálataikat és Brüsszelt illeti: őket mélységesen megvetem. Megvetem, amiért egyszerre és tankönyvi példaként cselekszik meg mindazt, amiről Jean Sévilla, Tzvetan Todorov, Julian Benda vagy éppen Babits Mihály írt és ír.
Második tétel: Van jó és van rossz. Van normális és van abnormális. Van érték és van értéktelen. Van tabu. Van természetes és van természetellenes. A transzcendens nem bűn és Isten nem halott.
Nagyjából ez különbözteti meg egymástól a mi politikai közösségünket és a velünk szemben álló politikai oldalt. Ugyanis szerintük nincs jó és nincsen rossz, nincsen normális és abnormális, a természeti és isteni törvények régen nem számítanak, ugyanis minden viszonylagos, és kizárólag a szomorúan jelen idejű ember vélt „boldogsága” szempontjából vizsgálandó.
Babits szerint: „[…] a szocialisták hiába hirdetik s olykor hiszik is magukat a Béke és Emberközösség különb-professziójú harcosainak: ők csak egy lépéssel tovább mennek még ezen az úton, s a Faj és a Nemzet még mindig magas, még mindig önzetlen, az egyén közvetlen céljain túlnyúló harcait cserélik meg pusztán az egyén minél jobb megélhetéséért küzdő szövetkezetek immár egyenesen s beavatottan anyagi célú harcaival.”
S mi kérdezzük: ó, hát hol vannak ma már a szocialisták? Sehol. Átadták helyüket a tökéletes ösztönlényeknek.
S innen nézve válik érdekessé Szájer József ügye és bukása.
Harmadik tétel: A tökéletes ösztönlények hiénavihogása száll most a Magyar Ugar felett, miközben Szájer József brutális kivégzése zajlik a nyilvánosság nyáltól és lumpenizzadmánytól iszamós tereiben.
A brutális kivégzés nyitánya, hogy büszkén elmondják, eldicsekszenek azzal, ami szerintük nem bűn és nem probléma. Imigyen: