A KSH előzetes adatai alapján Magyarországon 2020-ban 1,55-ra emelkedett a teljes termékenységi arányszám (TTA), magyarul gyermekvállalási kedv.
Az 1,55-os mutató annyit jelent, hogy a magyar családok több mint másfél gyermeket vállaltak tavaly hazánkban – jellemzően valamivel többen vállaltak kettő vagy több gyermeket, mint egyet, hiszen a kettő felé billen az arányszám. Azért fontos ez az érték, mert legutóbb negyed évszázaddal ezelőtt, a Bokros-csomag (1995) bevezetése előtt volt jellemző a családokra, hogy a gyermekvállalási kedvet a kettő és nem az egy gyermek vállalása határozta meg.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a TTA a tényleges gyermekszámot mutatja, és – mint Kopp Mária korábbi kutatásaiból is ismerjük – ettől eltérően a vágyott gyermekszám még ennél is magasabb volt, és ma is az. A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért kutatásai is 2,3 körüli értéket mértek hazánkban, mely jóval a természetes reprodukcióhoz szükséges szint fölött van. Ebből is látszik, hogy még bőven van tér a gyermekvállalási kedv emelkedésében. A szakirodalom szerint a 2,1-es termékenység biztosítja egy ország népességének fenntarthatóságát.
A családüggyel, demográfiával foglalkozók számára megkerülhetetlen adatról van szó, hiszen tudjuk, hogy az eddigi 1,49-os mutatóhoz képest a 2020-as adat jelentős elmozdulást jelez. Az Eurostat szerint hazánk már 2018-ban elérte az 1,55-os TTA-szintet. Az eltérés egyik oka, hogy a luxemburgi hivatal például a magyarországi lakcímű anyától külföldön született gyermekeket is beleszámítja a mutatóba, míg a KSH ezt nem teszi. A másik ok pedig a szülőképes korú női népesség számának változása. Ki kell emelni, hogy Magyarországon egy csökkenő létszámú női népesség emelkedő születésszámot tudott produkálni. Ezt a demográfiai eredményt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a Ratkó-unokák népes női köre lassan teljesen kilép a statisztikai értelemben vett termékeny korából.
Még komolyabb demográfiai eredményt láthatunk, ha egy évtizeddel visszamegyünk, és Európára is kitekintünk. 2010-ben hazánkban, az EU-ban is szuperalacsonynak számító (1,25) szinten állt a gyermekvállalási kedv, míg az EU28-tagországokban átlagosan 1,62 gyermeket vállaltak. 2018-ra hazánkban 0,24-dal nőtt, az EU28-ban pedig 0,04-dal visszaesett az érték. Tehát ilyen európai környezetben rendkívülinek számít a 2020-as magyar adat.
Magyarországon egy generáció óta nem volt ilyen magas a gyermekvállalási kedv. Hogyan lehet, hogy ilyen komoly, 24 százalékos emelkedés történt tavaly?
Mindez egy demográfiai fordulatot jelent, hiszen megváltozott a termékenységi magatartás, így a gyermekvállalási kedv is. 2011-ben értük el a gyermekvállalási hajlandóság mélypontját, mely az ezt közvetlenül megelőző évek családokat mellőző politikájának és a gazdasági válság negatív hatásának eredményeként következett be. Ha állandósult volna ez a szint, akkor mintegy 115 ezerrel kevesebb gyermek született volna az elmúlt évtizedben Magyarországon.
Az elmúlt egy évtized célzott családtámogatásainak és a családbarát kormányzati intézkedéseknek, illetve a 2019-ben bevezetett Családvédelmi akciótervnek köszönhetően olyan lehetőségeket kínál a kormányzat a gyermekvállalás előtt álló pároknak, melyeket a családokra szabtak, és a 2020-as kiemelkedő termékenységi adatban is tagadhatatlanul megnyilvánulnak ezek az eredmények. A nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló mértékű és változatosságú családokat célzó intézkedések bővítése eredményeként bízhatunk abban, hogy a koronavírus-járvány hatása nem fogja tartósan megakasztani a termékenységi ráta további növekedését. Hiszen látjuk, hogy vannak még olyan gyermekek, akiket a szülők vállalnának, de később mégsem születnek meg.
A szerző a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) kutatási vezetője
