Olvasom a Magyar Nemzetben: „Lehetne arról messzemenő vitákat folytatni, hogy az összeállások a szavazatmaximalizálás szempontjából pozitív vagy negatív hatást eredményeznek, de most higgyük el nekik, hogy az egy az egy ellen küzdelem jelenti a legnagyobb esélyt. Csakhogy ki legyen ez az egy?” (Farkas Örs: Az ellenzék megkezdte pávatáncát, 2019. augusztus 10.)
Lehet, hogy az ellenzék már tudja a választ. Kész Zoltán és Márki-Zay Péter sikeres becsapós trükkje után kézenfekvő a recept: ennek az egynek „függetlennek” kell lennie, bármennyire nem az, így kell indulnia, hogy a szavazólapokon a pártlogók ne kerüljenek elő. Mert az Orbán-fóbiával teljesen átitatott ellenzék, amely képtelen bármiféle összefogásra, fű alatt akarja a helyi hatalmat visszaszerezni. Ám az ellenzéki pártok szavazói, akik valamennyire komolyan vették és elhitték preferált pártjuk politikai retorikáját és az ebben meghirdetett elveket, értékeket, amelyet pártjuk tagjaival, leginkább persze vezetőivel ellentétben nem tudnak úgy cserélgetni, mint a fehérneműt szokás.
Így hát az átejtés eszközeként a „független” képviselő- vagy polgármesterjelölt tűnik a legalkalmasabbnak, mert ez a nem létező függetlenség nem kompromittálódott, nem lepleződött le oly mértékben, mint ahogyan az ellenzéki pártok általában véve. Egy független jelölt esetében nem irritálja úgy a DK-s szavazót vagy a jobbikost, hogy be kell fognia az orrát, mert a közös jelöltet a másik párt is támogatja. Azt pedig valószínűleg meg lehet szervezni, hogy informálisan, a megfelelő pártmunkások, agitátorok segítségével érzékenyítsék a pártok a maguk szavazóit a „független” jelölt erényei irányában.
Ehhez már csak a fölmerülő egyéni ambíciókat kell legyűrni (lásd a cikkben is említett Lukácsi Katalin, a Márki-Zay-féle mozgalom alelnöke szolnoki indulását). Meg persze azt a tényt, hogy a Fideszt se ejtették a feje lágyára. Remélhetőleg gondja lesz rá, hogy a közös jelölt „függetlensége” a közvélemény előtt idézőjelbe kerüljön. Máris előfordult, hogy rovott múltú, büntetett előéletű személyek vállalkoznak erre a parasztvakításra. Nem kell szégyellni ezeket a sötét foltokat a szavazópolgárok elé tárni, meg kell lépni a legordítóbb tények nyilvánosságra hozatalát is!
Az önkormányzati pozíciók minél nagyobb arányú megszerzése annak lehet az eszköze, hogy az országot önző érdekből tönkretevő, idegen érdekeknek kiszolgáltató politikai elit újra a hatalom közelébe kerüljön. Ha nem akarjuk, hogy minden eredményünket megsemmisítsék, minden pozitív intézkedésünket visszacsinálják, minden erőnkkel meg kell akadályoznunk a lopakodó restaurációt.
