Egy párt öngyilkosságot követ el

A mai Német Szociáldemokrata Párt újra Európa beteg emberévé korcsosítja el Németországot.

Rolf Mützenich, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakcióvezetője, Norbert Walter-Borjans, az SPD társelnöke, Olaf Scholz pénzügyminiszter, az SPD kancellárjelöltje, Saskia Esken, az SPD társelnöke és Lars Klingbeil, az SPD főtitkára (b-j) a pártelnökség kétnapos zárt ülése előtt nyilatkozik Berlinben 2021. február 7-én MTI/EPA/Getty Images pool/Maja Hitij Fotó: Maja Hitij Forrás: MTI/EPA/Getty Images pool/Maja Hitij

Az 1989-es békés forradalom, a keletnémetek számára a jelentőségében az MDF 1990-es magyarországi választási győzelméhez fogható kiemelkedő esemény szerencsétlen módon érte a szövetségi szintű SPD-t. A párt Oskar Lafontaine körül csoportosuló balszárnya az NSZEP-vel, a keletnémet kommunista párttal és a Stasival, az állambiztonsággal összefonódó NDK-val való együttműködés mellett kötelezte el magát, és súlyosan érintette az SDP, a kelet-németországi Szociáldemokrata Párt megalapítása. Mi, keleti szociáldemokraták, akik nem az NSZEP-ből jöttünk, nemcsak az NSZEP dölyfét törtük le, miszerint ők a kommunisták és a szociáldemokraták pártja – ez tényleges kegyelemdöfés volt az NSZEP-nek. Hanem kipukkasztottuk a szocializmus fontos kísérleti laborjához fűződő nyugatnémet illúziót is. Nyugatról senki nem akart az NDK-ban élni, nekünk azonban biztosították a sorsot, hogy kísérleti nyulak legyünk.

1990-től számolva még nyolc évnek kellett eltelnie Gerhard Schröder lenyűgöző SPD-győzelméig. Ugyanakkor az SPD balszárnya a tartományokban koalíciók révén szalonképessé tette a keletnémet kommunista párt utódját. Az SPD úgyszólván felfújta az ellenfelét, mint egy békát, majd elcsodálkozott, hogy milyen nagy a léggömb. De más drámai hibákat is elkövetett. A 2007-es hamburgi alapprogram ismét kiemelt jelentőséget tulajdonított a szocializmusnak. Ez a keletnémet kommunista utódpártnak küldött jelzés volt, amely időközben a Die Linke (Baloldali Párt) cégére alatt talált helyet.

Az SPD balra mozdult, lemondva ezáltal a társadalom közepén található választói többségről. E fejlemény csúcspontja a 2013-as lipcsei SPD-pártkongresszus volt. Ott az SPD a Die Linkével való, szövetségi szintű koalíciós szándék mellett foglalt állást. Az, hogy a Die Linke kommunista platformon politizál, illetve az Antifa veszi körül, nem jelentette azt, hogy az SPD kizárja az együttműködést a demokrácia e baloldali ellenségeivel. E pártkongresszus óta a valamikori Szociáldemokrata Párt belső szócsatát vív a „jobboldal” ellen, a baloldali szélsőségesek bevonásával. Demokráciaelméletileg hihetetlenebb módon ez nem is következhetett volna be. Az SPD balra mozdult el, a CDU Angela Merkel asszony irányításával követte, így a középtől jobbra olyan vá­kuum keletkezett, amelybe az Alternatíva Németországnak (AfD) könnyen becsúszhatott. Fénykorában az SPD negyven százalék körüli választási eredményeket hozott, balfordulatával viszont folyamatosan lejtmenetben van.

A most szeptemberi Bundestag-választásokon talán 15 százalékra számíthat – ez páratlan hanyatlás, amelyet önmagának köszönhet.A mai SPD egyébként is teljességgel képtelen az okulásra. Választásról választásra egyre rosszabb az eredménye, és a választási éjszakán rendre az derül ki, hogy nem tud szövetségi szintű koalícióra lépni a Zöldekkel és a Die Linkével. Éppen ellenkezőleg. A vörös–vörös–zöld koalíció melletti hitvallás több szavazatába kerül az SPD-nek, mint amennyit hoz, és valójában a választás előtti potenciális szavazatainak csökkenéséhez vezet. És nem látszik annak a jele, hogy változna ez az irányvonal.

Az SPD az elmúlt tizenöt évben szociáldemokrata pártból szocialista párttá alakult át. Ez egyértelmű személycserékkel járt együtt. A párt leértékelte a feladatot, hogy minél több embernek lehetővé tegye, hogy munka révén biztosítsák a megélhetésüket. Az SPD szempontjából a világ megmentésének vallásosnak tetsző elmélete vette át a munka helyét. Ehhez jött Merkel 2015-ös évezredes hibája, amelyhez az SPD nemcsak jóakarattal asszisztált, hanem még masszívan támogatta is. 2015 szeptemberében a CDU az SPD-vel karöltve teljesen ellenőrizetlen módon megnyitotta a kapukat a világ teljességgel kultúridegen és elmaradott térségeiből származó emberek milliói előtt. Ehhez a Zöldek és a Die Linke asszisztáltak és tapssal jutalmazták, az AfD-t pedig úgyszólván betolta a Bundestagba a népvándorlás.

Azóta a csillagokat lehazudják az égről Németországban, hogy eltussolják a bűnözést. A statisztikákban főleg a jobboldal számlájára elkönyvelt bűncselekmények valójában muszlim, illetve muszlim antiszemita indíttatásúak. A szövetségi köztársaság jelenleg Izraellel és a zsidókkal szembeni erőszakhullámot él át – éppen abban az államban, amelynek elődje számos nemzet több millió zsidóját irtotta ki. A zsidók azt tapasztalják, hogy mindenekelőtt a bevándorolt muszlim népességből követnek el velük szemben erőszakot. Pedig számos okos ember figyelmeztetett és figyelmeztet erre az ellenőrizetlen bevándorlásra. Aki behozza a Keletet, az archaikus szabályait és konfliktusait is importálja. Az SPD élen jár abban, hogy azoknak az ellenségeit hozza az országba, akiket pedig meg kell védenie: az akármilyen nemzetiségű zsidókéit.

A gazdaság-, energia- és kutatási politikában az SPD tartósan rombolja Németországot. Az autóipar a túléléséért küzd – a magyaroknak ezt ki kellene használniuk! A németek kétszer annyit fizetnek az energiáért, mint a szomszédaik. A német szociáldemokrácia egy szabadsághívő pártból, amely nép­idomításként utasította el a társadalom feletti mérnökösködés politikáját, olyan párttá vált, amely át akarja nevelni a lakosságot.

Az SPD megfeledkezett róla, hogy a földi paradicsomhoz vezető ideológiai út mindig büntetőtáborokon vezet keresztül. A jelenlegi SPD közelebb áll egy lágerszabályzathoz, mint a szabadsághoz. A magyar–német kapcsolatok szempontjából az SPD álláspontja középtávon annyiban irreleváns, hogy a párt kormányzati részvételével 2021 szeptemberétől minden bizonnyal nem kell számolni.

Az SPD jelentéktelenné tette önmagát.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

A borítóképen: Rolf Mützenich, azSPD parlamenti frakcióvezetője, Norbert Walter-Borjans, az SPD társelnöke, Olaf Scholz pénzügyminiszter, az SPD kancellárjelöltje, Saskia Esken, az SPD társelnöke és Lars Klingbeil, az SPD főtitkára (b-j) a pártelnökség kétnapos zárt ülése előtt nyilatkozik Berlinben 2021. február 7-én

Fotó: MTI/EPA/Getty Images pool/Maja Hitij