Jómagam hatéves koromban határoztam el, hogy vadász leszek, ebben a fő bűnös Kittenberger Kálmán éppúgy, mint Fekete István vagy éppen Karl May, vagyis gyermekkorom első olvasmányai. Ehhez képest ötven is elmúltam, amikor letettem a vadászvizsgámat, s azóta szenvedélyesen vadászom, többek között Semjén Zsolttal, aki első gimnazista korunk óta a barátom, ha valaki még nem tudná.
Ha megengedik, nem térek ki most a vadászat ethoszára, nagyszerűségére, tradíciójára, Kittenberger, Fekete István vagy éppen Széchenyi Zsigmond csodájára, az elejtett vad fenségességére és szakralitására, a vadászat és a vadvédelem, természetvédelem magától értetődő összetartozására. Ellenben el kell mondjam a kedves olvasónak, engem annyira beszippantott mindez, hogy vénülő fejjel beiratkoztam az Eszterházy Károly Egyetem Agrártudományi és Vidékfejlesztési Karának (EKE AVK) vadgazda mérnöki szakára, sikeresen abszolváltam az első évet, hátravan még két és fél, amelynek végén tehát vadgazda mérnök leszek s mint ilyen, hivatásos vadász is egyben. Még rengeteg tanulnivalóm van, de talán mégis kicsit többet tudok erről az egészről, mint például a Tóta Winding, amivel persze nem tettem magasra a lécet. S ha a vadászat ethoszáról nem is, de néhány adatról mégis beszámolok önöknek, már csak a vadászati világkiállítás hasznossága, értelme, megtérülése miatt is.
Vessünk egy pillantást először a vadászati turizmus jelentőségére.
Ehhez hívjuk segítségül a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar Állattudományi és Vadgazdálkodási Intézetének Vadászatszervezés, vadászati turizmus, vadászetika című egyetemi jegyzetét (írta/szerkesztette: dr. Barta Tamás). Ebben egyebek mellett a következőket olvashatjuk: „A turizmus egyik speciálisnak tekinthető területe a vadászati turizmus, olyan utazás, ahol a fő cél a vadászat, a hobbiturizmus kategóriába sorolható. Befolyással van rá a gazdasági viszonyok fejlettsége, a közlekedési lehetőségek, továbbá a vadászok számának alakulása. A vad óvása, életének tiszteletben tartása mellett a vadászok fő motivációja a vad megfigyelése, az élményszerzés, amelyhez nem mindig, de hozzátartozik a vad elejtése is. Eközben mind a külföldi, mind a belföldi vadászok a hagyományos értelemben vett turisztikai szolgáltatásokat is igénybe veszik. Annak ellenére, hogy csak kis szegmensét adja az általános turisztikai bevételeknek, jelentősége nem elhanyagolható. Egyrészt az exkluzív igények kielégítésével hazánk idegenforgalmi kínálatának sokszínűségét bővíti, másrészt a vadászok az ország egész területére érkeznek, nem csak egy-egy ismertebb településre.”