Ennek tükrében bizony legalább részben a hollandokra is tartozik, hogyan és mire fordítja Magyarország az EU-s forrásokat. Az egyszeri „civilek” valószínűleg nem tudnak arról, hogy Magyarországon szinte minden napra jut egy kisebb-nagyobb botrány, de a nagykövetet valószínűleg tájékoztatták a sajtófigyeléssel megbízott munkatársak a teljesen felesleges kilátókról, a semmibe vezető bicikliutakról vagy az Országos Roma Önkormányzat eltűnő milliárdjairól. Scheltema pedig úgy látja, egyszer be fog telni a pohár odahaza – valójában főként ennek adott hangot az elhíresült interjúban.
A nettó befizetők körében egyébként nem első alkalommal merül fel, hogy miért is támogatnak olyan országokat, amelyek vagy korruptak, vagy nem hajlandók együttműködni a többi tagállammal bizonyos ügyekben. Többek közt Martin Schulz német szociáldemokrata kancellárjelölt is beszélt erről még tavaly szeptemberben, amikor azt mondta, hogy Lengyelországnak már csak azért is együtt kellene működnie a migrációs helyzet megoldásában, mert évente 17 milliárd euróval finanszírozza költségvetésüket az EU.
