Ám ha megnézzük a vállalkozás 2016-os mérlegét, hamar rájövünk, hogy valamit elszámolt az üzletember. Hatalmas hitelterhet, 18 millió eurós adósságot cipel a megnégyszerezett kapacitású gyár, és gazdasági zseninek kell lennie annak, aki nem roppan meg egy ilyen alatt. A magyarországi piac meghódítása nem nevezhető sikertörténetnek, és ezt ő is beismerte egy nyári interjúban, ahol arról panaszkodott: a talpon maradásért küzdenek, mert a nagy sörgyártók és a boltok összefogtak ellenük.
Székely emberként nem szurkolok annak, hogy egy székely vállalkozás bajba kerüljön. De megkeseredik a számban a sör, amikor azt látom, hogy az emberi mohóság és gátlástalanság miatt egy egész közösségre kerül billog.
Lénárd András elhibázott üzleti döntései miatt nem a világ a hibás. Nem kell a szekuritátét vagy a multicégeket hibáztatni akkor, ha elszámoljuk magunkat. Nem szabadna aprópénzre váltani a székely szimbólumokat. (Mellékszál, de Lénárd ezeket sem ismeri jól, hiszen a legutóbb nyilvánosságra hozott magyarázkodó videójában holdat és csillagot említ, miközben a székely zászlón és címeren nap és hold van.) És nem kell vádaskodni, lejáratást emlegetni akkor, amikor a szekrényből kidőlnek az évtizedes csontvázak, amelyeket bírósági dokumentumok támasztanak alá.
Ami pedig a legfontosabb: nem szabad hazudni. Nem kézműves cég, még csak nem is kisüzem az, ahol naponta nyolcvanezer palackot töltenek meg. Nem kell azt mondani, hogy az ő vállalkozásaihoz soha sem került állami pénz: törpe erőműveit 30 millió euróért vette meg a magyar állam tulajdonában lévő MVM. És nem kell a piac összes szereplőjét befeketíteni, azt állítva, „a nagyipari sörgyártás arról szól, hogy mérgezik az embereket”. Nem kizárt, hogy a hazai sörgyárak csak azért nem perelik le róla a gatyáját is, mert nem akarnak a nyakukba egy módosított lex Heinekent.
