Történelmi életút hiányérzettel

A liberálisokkal ádáz ellenfeleknek tekintették egymást, az Antall vezette MDF-nek már nem volt szüksége rá.

Pozsgay Imre egyéni karrierje torzó maradt. A hála nem politikai kategória, idézik tőle gyakran. De talán ő is elvétette a döntő pillanatot: ha mondjuk 1989 tavaszán vállalja a szakítást, és kivezeti a reformereket az MSZMP-ből, más szerep juthatott volna neki és a baloldalnak is. Annak tudata viszont vigasztalhatta, hogy a nyolcvanas években a változások ösztönzőjeként nyomot hagyott a magyar történelemben. Tevékenységéről, döntéseinek mozgatórugóiról még sokáig fognak vitázni. Az biztos, hogy nem volt hiábavaló, értelmetlen a politikusi pályája. A többiről a nagypénteken elhunyt Pozsgay Imrének eddig a saját lelkiismeretének kellett, ezután valaki másnak kell számot adnia.