A terézvárosi ingatlanbotrány kirakatügyeinek egy részével ugyan már bíróság foglalkozik, de a maradék sem merülhet feledésbe. Ezért úgy gondoltuk, nem ártana egy kicsit alaposabban is körülnézni a VI. kerület szívében. Amit találtunk, talán a magyar valóságot mutatta, talán nem, ezt ki-ki döntse el maga. Az üzenete viszont egyértelmű: az építőipar mocska olykor kiömlik a belváros toldozott-foldozott csatornáin keresztül. Szippantsunk hát egyet a bűzből!
Hogy miért nincs kint a tábla? Mert ez Magyarország, azért, üvölti a képünkbe az olasz akcentussal beszélő munkás. Kérdezzék az Orbán Viktort, böfögi végül. Maradék önbecsülésünket összekaparva a férfi mellett ácsorgó hölgyhöz fordulunk, aki kérdésünkre kérdéssel felel: miért akarja tudni, ki maga? Bemutatkozásunkat legnagyobb meglepetésünkre olaszra fordítja a mellette állónak, majd ennyit felel: fogalmam sincs, ki a kivitelező, nem itt dolgozom, épp csak erre sétáltam.
A burleszkjelenet 2011 decemberében, Terézváros szívében valóban megtörtént. Egy építési területen bontási munkát végző kivitelező nevét szerettük volna csupán megtudni, hiába. Egyedül annyit sikerült kideríteni, hogy a jókora törmelékhalom nem is a Rózsa utca 55. utolsó maradványait rejti, hanem az 53-as számét. Ez egyfelől gyógyír lelki sebeinkre, másfelől 2012 egyik legnagyszerűbb cikktémája is lehet majd.
A Kodály körönd a főváros egyik legszebb köztere, a környező utcák a 19. század végi építészeti stílust őrzik, Budapest legnagyobb büszkeségére. A közeli Rózsa utca kutyagumikkal teleszórt csendes bája viszont eltűnőben van, köszönhetően a saroktelken végzett munkálatoknak. A bontásnak csupán szükséges velejárója a sűrűn szálló por, sokkal komolyabb problémát jelent a környező lakóingatlanokban esett kár, melyet szabálytalanságok sorozata idézett elő. Az egyik érintett lakás tulajdonosa, Mária nem hagyta annyiban a dolgot, és szembeszállt a kivitelezővel. Nem gondolta volna, hogy magánnyomozása során jogsértésre utaló jelek egész sorával találkozik majd.
Repedt a plafon
A VI. kerületi Rózsa utca–Szalmás Piroska utca–Szív utca „Bermuda-háromszögben” 2011-ben eltűnt egy lakótömb. No, nem a föld nyelte el, a Rosa 55 Kft. által megbízott alvállalkozó gépei bontották le. Pontosan nem lehet tudni, mitől, de a környező épületek lakásaiban több helyen is megrepedt a plafon, éppen akkor, amikor a bontást végezték.
A 2005-ben beadott tervdokumentációban az olvasható, hogy a bontás előtt a kivitelezőnek kötelessége állapotfelmérést készíteni a szomszédos ingatlanokban, bontási naplót kell vezetni, a bontási területet pedig védőpalánkkal szükséges körbevenni. „Hozzám és a szomszédaimhoz is csupán a bontás megkezdése után jöttek el állapotfelmérésre – panaszolja a Szív utca 9. alatt lakó Mária. – Elmentem az önkormányzathoz, és kikértem a Rózsa utca 55. építési-bontási engedélyét. Ebben az áll, hogy a bontást végző cégnek kell előzetesen felmérnie, illetve folyamatosan ellenőriznie a környező lakások állapotát, és ha valahol a bontás miatt kár keletkezik, azt meg kell térítenie. Védőpalánk nem volt, por annál több, no meg ott a repedés több lakásban is, köztük az enyémben. Mikor a bontó cég ellenőrei eljöttek hozzám, ránéztek a plafonra, és azt mondták: egy vödör festékkel el lehet intézni az egészet.”
Csak akkor lépnek, ha már életveszély van
A terézvárosi önkormányzat építési osztályán nem tudtak válaszolni arra a kérdésre, mely hatóságnak kellene szankcionálnia az előzetes állapotfelmérés és az ellenőrzés elmaradását, ez a kiadott építési engedélyben foglaltaktól függ. A felmérés elvégzése alapvetően a bontást vagy építést végző cég érdeke. Ha nem gondoskodnak róla, és bejelentés érkezik károkozás miatt, akkor az esetek többségében polgári peres eljárásra kerül sor, tudtuk meg. Az önkormányzatnak abban az esetben kötelessége lépni az ügyben, ha életveszélyessé válik a bontási terület.
Fotó: Gabay Balázs
Verók írta alá az engedélyt?
Máriától megtudtuk, a 6 évvel ezelőtti építési engedély kiadása ellen az egyik épület közös képviselője fellebbezést nyújtott be 2006-ban, hiába: az engedélyt 2008 márciusában kiadta a terézvárosi önkormányzat. Egy nappal az építési engedély lejárta előtt az akkori tulajdonos (jelenleg már a Bangor Hungária Kft.) bejelentette a munkálatok elkezdését. 2010 márciusában egy Tordas nevű mérnöki iroda új építési engedély kiadását kérte az önkormányzattól a Rózsa utca 55. szám alatti területre. Láss csodát, a tervdokumentáció alján Mária a hűtlen kezeléssel vádolt Verók István volt szocialista polgármester aláírását vélte felfedezni.
Kizárt dolog, a hölgy minden bizonnyal rosszul látta – kapjuk gyorsan a választ az önkormányzattól. A jogerős építési engedélyt kizárólag az osztályvezető asszony írhatja alá, senki más – teszik hozzá.
Újabb csavar az ügyben: 2011-ben új építési engedélyt kért az ingatlan tulajdonosa, mely immár a Bangor cégcsoporthoz tartozó Rosa 55 Hungária Kft, később pedig a TriptRosa Hungary Kft. Az ügyben eljáró jegyző az a Sajtos Csilla, aki korábban jogtalanul leszerelt kerékbilincsek ügyében keveredett gyanúba, később a West-Balkán-tragédia kapcsán is előkerült a neve.
---- Mindenkinek megvan az ára? ----
„Minden építkezésen ez van”
Mária lakásának mennyezete 2011 augusztusában repedt meg – júliusban az egyik földszinti lakásban is ugyanilyen kár keletkezett –, és miután nem tudott megegyezni a kivitelező biztosítójával, és az önkormányzat sem lépett semmit, szeptemberben megkereste a főváros kormányhivatalának építésügyi hivatalát, ahol azt a választ kapta: nem életveszélyes az ingatlan állapota, egyébként pedig „minden építkezésen ez van”. Megkeresésünkre a hivatal építési felügyelete annyit mondott: a kivitelezést a szabályos építési engedély kiadásának lejárta előtt egy nappal is el lehet kezdeni. Hogy mi a helyzet az állapotfelméréssel? Látni kellene az engedélyt, a felmérési kötelezettséget ugyanis általában a beruházóra testálják, érkezik a válasz. Azt még sikerül kipréselnünk a megszólalóból, hogy az ügyben eljáró elsőfokú építési hatóság az önkormányzat építési osztálya. Mária útján járunk, újabb sorompó csapódik le előttünk.
Fotó: Gabay Balázs
Miután a bontást végző KK & Bontimpex többszöri egyeztetést követően sem jelent meg Mária lakásában, hogy felmérje a kárt, a hölgy bejelentést tett a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőségnél, amely az önkormányzat jegyzőjéhez továbbítja az ügyet.
Időközben Matarits Tamás, az építtető jogi képviselője is felvette a kapcsolatot a károsulttal, ő is a vödör festék mellett tette le a voksát. Portálunknak azonban ennél többet is mondott. „Hosszú ideje levelezem Máriával, akit mindeddig hiába kértem, hogy írásos bizonyítékkal támassza alá kárigényét. Miután a biztosító kárszakértőjét nem engedte be a lakásba, úgy gondolom, az erről írt cikk zsákutcába torkollhat.” A jogász állítja, volt kárfelmérés a környező ingatlanokban, erről 3 kötegnyi papír, fénykép tanúskodik. Úgy vélte, Mária esete jellemző: hiszen először félmillióra, később pedig már 1,8 millióra taksálta a lakásában esett kárt, vagyis minél több pénzt szeretne kisajtolni a biztosítóból, ennyi az egész. Arra már nem tudott válaszolni, kötelessége volt-e az általa képviselt cégnek a régészeti munkák biztosítása a bontást követően. A bontást végző vállalat cégtáblájáról annyit mondott, az kint volt a kivitelezés végéig. A 2011-ben igényelt építési engedélyre pedig elmondása alapján azért volt szükség, mert eredetileg egy 90 lakásos társasház épült volna, most viszont már 3 csillagos hotel és egy apartmanszálló szerepel a tervekben.
Mindenkinek megvan az ára?
Komoly, vitathatatlannak tűnő érvek. Mária kérdésünkre elismerte, valóban nem engedte be a kárfelmérőt, mert attól félt, a kár mértékéhez képest elenyésző összeget szabnak majd meg számára. Korábban ugyanis kiderítette: a Bontimpex mindössze évi 92 ezer forintot fizet a biztosítónak, ami nemhogy az ő kárát, de egyik lakóét sem fedezné. Nincs más hátra, tárcsázzuk annak az igazságügyi építészszakértőnek a számát, akit végső elkeseredésében Mária keresett meg idén novemberben. A férfi hetekkel ezelőtt vizsgálta meg a Szív utcai lakást, és megállapította: akár másfél milliónál is többet veszíthetett az ingatlan az értékéből. Miután Mária elmesélte kálváriáját, a férfi jó háborúzást kívánt, majd hozzátette: nem csodálkozik a történteken, mindenkinek megvan az ára az önkormányzatban.
Fotó: Gabay Balázs
„Unikumnak tartom, hogy a belváros közepén létrehozhat valaki egy patkánytanyát (december közepén Mária bejelentést tett az ÁNTSZ-nél, mert patkányok lepték el a területet – a szerk.), ahol lábbal lehet tiporni a rendelkezések nagy részét – ecsetelte a telefonban a helyzetet a szakértő. – Hol van például a tábla a kivitelező nevével? Valószínűleg azért nincs ott, nehogy a laikusok megtudják, ki bont” –, teszi hozzá. Az építkezés főtechnikailag nem felel meg az előírásoknak. A környező lakásokban esett kár miatt az érintett ingatlanok minden bizonnyal a legrosszabb minősítést jelentő „E” kategóriába kerülnek majd, ami azt jelenti, hogy nem nagyon lehet majd értékesíteni azokat. Az ügyben elsősorban az önkormányzatnak kellene lépnie. Sajnálatos módon a budapesti bontások és építkezések zöme hajmeresztő módon zajlik. Vannak azonban kivételek, mint az újpesti önkormányzat, ahol az építési hatóság végre komolyan bírságol. Az esetek többségben percenként ki lehetne szabni a büntetéseket, ez vonatkozik a terézvárosi ügyre is.
Önkormányzat, építési felügyelet, környezetvédelmi felügyelőség, igazságügyi szakértő. Van még lépcsőfok? Akad. Mária, miután eljuttatta a K-Monitorhoz kálváriáját, végül bejelentést tett a rendőrségen. Először hangos szavak közepette elhajtották a terézvárosi rendőrkapitányságról, majd miután ezt jelezte „odafent”, a rendőrkapitány-helyettes elnézést kért, és rögzítették a bejelentést.
A Rózsa utca 55. szám alatt eközben csend honol, a törmelékpiramisok között pedig patkányok kergetőznek. Ki tudja, egyszer talán lecsapnak rájuk az illetékesek.
