Itthon a filmszakma kissé ellentmondásosan fogadta a Marian Cozma meggyilkolásáról szóló „tablót”, a Szíven szúrt országot. Nem szerepeltették a hazai Filmszemle versenyprogramjában, miközben a tévén keresztül mindenkihez eljutott, sőt Milánó filmfesztiválján sportfilm kategóriában a legjobbnak választották. A tragikus esemény után három hónappal már elkészült és a Veszprém Aréna roskadásig telt lelátói előtt be is mutatott alkotás létezéséről talán ma már nincs is magyar, aki ne tudna. Az év végére elkészülő folytatásról a Cozma-gyilkosság jogerős ítélethirdetése előtt Kálomista Gábor producert kérdezte az MNO.
– Előkészületi állapotban vagyunk, fontos lesz, hogy a másodfokú ítélet hogyan viszi tovább a szigorú döntést. Azt kutatjuk, hogy a jogerős ítélet megfelel-e a társadalom elvárásainak, illetve hogy van-e valamilyen hatással a közvélekedésre. A Szíven szúrt ország esetében még csak úgymond lefényképeztük az eseményeket, egy tablókép volt arról, hogy mi történt, meghallgattuk a konkrét érveket, ellenérveket. Most sokkal mélyebbre megyünk; egy klasszikus dokumentumfilm lesz, amiben az első sokk feldolgozása után szembenézünk az ítélettel. Ne feledjük, mire a munkánkat befejezzük, már egy majdnem 4 éves időszak áll majd mögöttünk. A címét még nem tudom megmondani, de annyi biztos, hogy utalni fog az első folytatására – mondja filmproducer.
Óvakodik megjósolni, hogy mi vár a Patrióta lokál előtt 2009. február 8-i, éjszakai brutális emberölés vádlottjaira, de úgy látja, az első fokon eljáró bíróság a rendelkezésére álló információk és dokumentumok alapján megfelelően szigorú és elrettentő ítéletet hozott a két életfogytiglani és egy 20 éves fogházbüntetés kiszabásával, s bízik benne, pénteken is hasonló mérlegelést hallhatunk az ítélet kihirdetésekor.
– Nem bosszúért „lihegünk” – teszi egyértelművé Kálomista Gábor. A film egyik vetülete éppen az, hogy magyar, horvát, román, szerb hogyan siet egymás segítségére. Emellett lenyomata annak is, hogy hol tart az igazságszolgáltatási reform az elrettentő, megelőző célú ítéletekben. A mostani kormány mindenesetre elindított egy reménykeltő folyamatot ebben.
A filmproducer nem tart attól, hogy a balliberális véleményformálás Pesty László vagy Forgács István sorsára juttatja a Cozma-ügy dokumentarista megközelítését, cigányellenes hangulatkeltést emlegetve: – Aki akarta, eddig is úgy közelített ezekhez a témákhoz. Mi tudjuk, hogy nem ez a cél vezérelt minket. Éppen amikor a Veszprém Marian Cozma halála utáni első bajnokiját játszotta, és a fiúnak már csak a meze volt ott a csarnokban – felfüggesztve –, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy erről az egészről filmben kell megemlékezni.
Kálomista Gábor külön emlékeztet arra, hogy az első részben szándékosan nem mutatták a kézilabdázó édesanyját, és nem használták fel a Marian Cozma holttestéről készült felvételeiket sem. – A balliberális sajtó és szemlélők sok támadást indítottak a film ellen; sajnálatos módon nem értik, hogy azért kell kiszabni ilyen súlyos büntetést, hogy az ő gyermekeik sohase kerülhessenek olyan helyzetbe, mint Marian Cozma, ha este 11 után szórakozni mennek valahová.
Az első Cozma-film utóéletéről feltétlenül tudni kell, hogy a gigantikus érdeklődés ellenére nem szolgálta az alkotók meggazdagodását. A teljes bevételt, amit a film produkált, az elhunyt sportoló családja és a veszprémi kézilabda-utánpótlás kapta. Ennek hátterében az áll, hogy a történetnek Kálomista nem csak mint filmes része.
– Huszonöt éve vagyok szurkolója a veszprémi kézilabdacsapatnak, a klubnak pedig elnökségi tagja vagyok. Személyesen ismertem Marian Cozmát, éppen ezért volt számomra érthetetlen, hogy egy ilyen rendes, szerény emberrel ez megtörténhet. Hasonlót sem láttam korábban. Amikor néztem azt a függő mezt, azt mondtam: ilyen nem létezik. A film bemutatásakor volt bennem egy kis félelem is, hiszen dokumentumfilmet sportcsarnokban, ennyi ember előtt még nem mutattak be – fejtegette a benne kavargó érzéseket Kálomista Gábor.
A filmes bízik benne, hogy a sportoló édesapja nem jelenik meg pénteken Győrben. Hogy miért?
– A veszprémi csarnok előtti megemlékezésen Petre Cozma nagyon határozottan mondta: „Ne álljunk bosszút!” Ehhez neki hatalmas lelkierő kellett, és hihetetlen emberi nagyságról tett tanúbizonyságot. Azt mondom, Marian Cozma a halála óta is jelképe annak, ahogy egy tisztességes ember viselkedik. Amikor Petre Cozma megtudta az elsőfokú ítéletet, láttam az arcát. És nem szeretném még egyszer látni rajta ugyanazt.