Áder János elmondta: váratlanul érte, amikor a korábbi államfő lemondása után őt jelölték köztársasági elnöknek, hiszen három éve az Európai Unió parlamentjében dolgozott, és a jövőjét is így tervezte. Nem kevés fejtörést okozott számára az olyan – elsősorban személyes – szempontoknak az átgondolása, mint gyermekei iskolai kötöttségei, uniós munkatársai sorsa, a megkezdett ügyek lezárása – sorolta. Hozzátette: jól esett számára, hogy már a jelölés elfogadása előtt is rengeteg támogatást és biztatást kapott. „Igaz, olyan is volt, aki azt gondolta, ilyen felkérés esetén tulajdonképpen mérlegelési lehetőségem sincs” – folytatta, jelezve: őt azonban más fából faragták, nem az a fajta ember, aki alapos megfontolás nélkül képes lenne igent mondani arra, hogy Magyarország köztársasági elnökévé jelöljék.
Régi adósságunk van
Azzal kapcsolatban, hogy szerdán a parlamentben, első elnöki beszédében miért a tiszteletet és a teljesítményt tartotta fontosnak hangsúlyozni, Áder János azt mondta: Brüsszelből hazatérve úgy látja, régi adósságunk, hogy a közgondolkodásban végre méltó helyre kerüljön a teljesítmény elismerése. „Ezért is mondtam, hogy ha államfői megbízatásom öt éve alatt bármit is tehetek ezért, szívesen teszem” – fogalmazott. Szerinte a tisztességgel boldogulni akaró emberek, családok, vállalkozások becsülettel küzdenek nap mint nap, ez tartja meg az országot. Ezért is különös számára, hogy miért nem egymás teljesítményének elismerése és megbecsülése jelenti az egyik legfontosabb igazodási pontot. Hiszen ha a „mindennapok sokmilliónyi részteljesítményét a magyar embereket szorosan összekötő közösségi élményként sikerülne megélnünk, akkor mindannyian erősebbek lennénk, és még vitáinkat is értelmesebb keretekbe tudnánk szorítani” – érvelt.
Rámutatott: a mások teljesítménye iránti több tisztelet a saját teljesítményünk jobb megbecsülését eredményezné, ami áttételesen az ország versenyképességére is kihatna. Ha a teljesítményben követendő példát látnánk, akkor nyilván mások sikerei azoknak is önbizalmat és mintát adhatnának, akik keresik még a boldogulásuk útját – hívta fel a figyelmet. Mint mondta, köztársasági elnökként egyedül ezért talán keveset tehet, de ha lesznek szövetségesei, már jóval többet. A maga részéről – hangsúlyozta – minden tisztességgel boldogulni akaró magyar embert éppúgy természetes szövetségesének tekint ebben, mint a médiát, a politikai pártokat, a kormányt, a civil szervezeteket vagy az egyházakat, de ez nem jelenti azt, hogy bármilyen formában be akarna avatkozni a pártok, az Országgyűlés vagy a kormányzat felelősségi körébe tartozó munkába.
„Nem érkezhet a Holdról”
A pártpolitikusságát érintő ellenzéki kritikákkal összefüggésben úgy értékelte, közel negyedszázados – magyarországi és uniós – politikusi tapasztalata sokkal inkább segíti abban, hogy köztársasági elnöki megbízatását jól lássa el, mintsem hogy hátrányt jelentene. Úgy érvelt: magát az államfői tisztséget az alkotmány is politikai megbízatásként definiálja, ebből pedig logikusan következik, hogy egy politikai tisztséget politikus is betölthet. „És ha ez így van, az a politikus, akit felkérnek és megválasztanak erre a tisztségre, nem érkezhet a Holdról vagy a Marsról, csakis a magyar politikai élet erőteréből” – fűzte hozzá.
Államfői szerepfelfogása kapcsán Áder János rögzítette: az alaptörvény világosan körülírja az államfői megbízatás közjogi kereteit, és meggyőződése, hogy a köztársasági elnök csak akkor nyújthat a politikai nemzet és a közjó szempontjából is méltányolható teljesítményt, ha maradéktalanul teljesíti azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket az alkotmány rá ró. „Az államfő a törvényesség őre, és ebben minden benne van. Esküm szövege is arra kötelez, hogy a jogszabályokat megtartsam és másokkal is megtartassam – összegzett. – Ha száz kifogástalan törvényt kapok az Országgyűléstől, mind a százat alá fogom írni. Ha pedig száz rosszat, hibásat, mind a százat vissza fogom küldeni” – tette egyértelművé, mit jelent majd ez a gyakorlatban.
Konzultál a pártokkal
Áder János nem zárja ki, hogy él majd országgyűlési felszólalási jogával, de azt majd az élet dönti el, lesz-e olyan kérdés, helyzet, politikai igény, hogy a köztársasági elnök megszólaljon. Valószínűleg Sólyom László sem tervezte el előre, hogy egyszer majd meg kell szólalnia, mint tette ezt az őszödi beszéddel kapcsolatban, de az élet kikényszerítette az elnöki állásfoglalást – hozott példát egyik elődjétől, hozzátéve hogy az ilyen szélsőséges helyzeteket leszámítva is lehetnek olyan kérdések, amelyekre az államfőnek érdemes ráirányítania a figyelmet, amelyeket érdemes a közbeszéd tárgyává tenni.
Arra a kérdésre, hogy tervez-e parlamenti pártokkal konzultációt, azt válaszolta: minden olyan kérdésben, amelyben szükségesnek tartja kikérni és meghallgatni a véleményüket, számítani fog rájuk, így a kiemelt jelentőségű személyi javaslatoknál is ezt a hagyományt folytatja. Áder János beszélt arról is, tiszteli a korábbi elnököket, úgy véli, mindegyikőjüktől van mit tanulnia, ezért szándékában is áll minden elődjével személyesen is találkozni. Őszinte sajnálatát fejezte ki, hogy Mádl Ferencet már nem kérheti meg arra, ossza meg vele elnöksége során szerzett személyes tapasztalatait. Áder János jelezte egyúttal: a Mádl Ferenc általa megteremtett struktúrát tekinti követendő példának a Köztársasági Elnöki Hivatal felépítésében.
Meg kell várni a beiktatást
Azt egyelőre nem tudta megmondani, mikor költözik be az elnöki rezidenciába, amelyet a köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény jelöl ki az államfő kötelező lakhelyéül. Jelezte, hogy a költözésig még sok más családi kérdés megoldása vár rájuk. A V4-ek találkozójáról való távolmaradása kapcsán Áder János emlékeztetett arra, még nem Magyarország beiktatott köztársasági elnöke, még nincs alkotmányos lehetősége elnöki jogai gyakorlására, így az ország hivatalos képviseletére sincs módja május 10-éig, hivatalba lépése napjáig. Geréb Ágnes kegyelmi kérvénye kapcsán azt mondta, felelőtlenségnek tartaná, ha beiktatása előtt véleményt formálna róla.
A megválasztott köztársasági elnök az interjú zárásaként beszélt arról is, nem lenne elégedett magával, ha gyermekei és felesége szemében államfőként helytállva épp családfőként vallana szégyent, és gyerekkori szenvedélyéről, a horgászatról sem fog lemondani. „Számomra mindig megmaradnak azok a határok, amelyeket nem vagyok hajlandó átlépni csak azért, mert sorsom bármilyen fontos, felelősségteljes és tiszteletre méltó közjogi tisztségbe emelt” – rögzítette Áder János.
